Szerző: Csikós Erzsébet, Tóth Judit Nikoletta
Jó néhány éve ugyanígy december vége táján volt már szerencsém családi programként látni A diótörő bábszínházi feldolgozását a teátrum Andrássy úti épületének nagyszínpadán. Ezt, az elsőként 1978-ban bemutatott, majd 1997-ben Meczner János által újra színre vitt klasszikust Koós Iván díszletei és Bródy Vera bábjai keltették életre. A közel két évtizeddel ezelőtt színpadra vitt két felvonásos darabot eredeti környezetéből adaptálták már évekkel korábban a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadára a Nemzeti Filharmonikusok kíséretével, eddig Kocsis Zoltán, idén Madaras Gergely vezényletével, kiegészítve a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkórusával azt.
Fotó (c) Kotschy Gábor, Müpa (2013. december 27.) – Forrás: Müpa
A világszerte számos feldolgozásban ismert E. T. A. Hoffmann karácsonyi meséjére épülő történet nélkül szinte elképzelhetetlen a színházak ünnepi repertoárja, mert a Szenteste játszódó klasszikus, éppen kétszáz évvel ezelőtt született történettel bármilyen korosztály elutazhat egy csodavilágba, és most Csajkovszkij varázslatos muzsikája kíséretében. Az orosz zeneszerző Diótörő-szvitjét a Budapest Bábszínház művészei kiváló érzékkel ültették át a pálcás, a mechanikus bábok, az árnyjátékos és a mozgatható díszletek világába, gesztusaikkal élővé téve azokat.
Fotó (c) Kotschy Gábor, Müpa (2013. december 27.) – Forrás: Müpa
A száz évvel ezelőtt élő és alkotó zeneszerző, Csajkovszkij zenéje ráadásul különösen alkalmas az érzelmek és események kifejezésére és a bábszínházi megközelítéssel olyan hatást ér el, hogy mi magunk is az alkotók által megálmodott mesevilágban találjuk magunkat. A szerző utolsó balettjének erősen vizuális, metakommunikációs képességeket elváró és fejlesztő feldolgozása bárkinek szól aki szereti a meséket és Csajkovszkij romantikus dallamait. Marika (Sz. Nagy Mária) és családjának (Ellinger Edina, Papp Orsolya, Kemény István, Teszárek Csaba, Bánky Eszter) története és a kislány a karácsonyi ajándékához, a Diótörőhöz (Tatai Zsolt) kapcsolódó álma és kalandjaik az Egérkirállyal (Ács Norbert) életszerű tapasztalat forrása lehet, mivel a karácsonyfán megelevenedő díszek és játékok világában, az árnyjátékos színészek aktív közreműködésével (Bercsényi Péter, Juhász Ibolya, Radics Rita, Rusz Judit) is átéljük: a jó mindig győzedelmeskedik a rossz felett.
Fotó (c) Kotschy Gábor, Müpa (2013. december 27.) – Forrás: Müpa
A zenekari árokból felcsendülő zenére kidolgozott mozgássorozatok és gesztusrendszerek nem kívánnak meg egyéb megértést segítő eszközt, közvetítették a szereplők érzelemvilágát és azok humorát is. Az így megteremtett, az egész színpadot kitöltő két órás vizuális világban mégis könnyeden tájékozódott az is, akinek esetleg az alaptörténet ismeretlen volt, mivel a kapcsolatrendszereink felépítése mellett, a hétköznapok és az ünnepek rutinjaira, az együtt töltött idő és az ajándékozás örömére is ráismerhetett a néző, a mesékre jellemző szimbólumrendszerek megjelenítésével párhuzamosan. És jó lenne azt hinni, hogy ez, az igazságról, az igaz szeretetről, a családi békéről és a világ, a nemzetek sokszínűségéről szóló történet véletlenül kapcsolódik a karácsonyi ünnepkörhöz. Hiszen a Szentestéhez kötődő történetben a karácsonyfa sem mint szimbólum, hanem mint az események központi helyszíne jelenik meg egy bármilyen estén, egy bármilyen közösségben, ahol a szeretet alapvető megtartó erő, nem csak az év egyetlen időszakában hanem az egész évben.
Fotó (c) Kotschy Gábor, Müpa (2013. december 27.) – Forrás: Müpa
Fotó (c) Kotschy Gábor, Müpa (2013. december 27.) – Forrás: Müpa
https://www.mupa.hu/program/csajkovszkij-a-diotoro-2016-12-23_11-00-bbnh