Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Éppen egy évvel ezelőtt volt a Szegedi Kortárs Balett fővárosi Moderato Cantabile című táncjátékának a fővárosi bemutatója. Ezt a közel egy órás darabot ötvözték az idén februárban debütáló Baby Boy című előadásukkal, hogy egy szünettel megszakítva, egy egész estés színházi előadássá formálódjon a két történet a Müpa Fesztivál Színházában.
Szegedi Kortárs Balett: Moderato Cantabile (c) Pályi Zsófia, Müpa – Fotó Forrása: Müpa
Szegedi Kortárs Balett: Moderato Cantabile (c) Pályi Zsófia, Müpa – Fotó Forrása: Müpa
Az 1993-ban megalakult Szegedi Kortárs Balett jelentősége nem csak a vidéki bázisú jelenlét, de a hazai és a nemzetközi szintű elismertség miatt is egyedülálló. A Juronics Tamás (művészeti vezető) és Pataki András (igazgató) vezetésével a Szegedi Balett utódjaként létrejött modern tánctechnikákat alkalmazó társulat sokszínű és folyamatosan megújuló repertoárjában olyan műveket láthat a közönség, amelyekben az akrobatikus mozdulatsorozatok és a látványos táncszínházi elemek is előfordulnak. Így a klasszikus balett elemekre épülő előadásaikban a látvány, a zene és a táncszínházi hatás kiegészítésével olyan kifejező eszközöket kreálnak a művek mondanivalója mellé, amely egyedülállóvá teszi a produkciókat, az azok által megjelenített hangulati világot. A két részből álló Fesztivál Színház színpadán bemutatott Moderato Cantabile és a Baby Boy táncjátékaikra is ez, a lendületes mozdulatsorozatokra épülő, a test kifejező erejét a végletekig használó tökéletesen kidolgozott táncjáték a jellemző. De úgy, hogy a táncosok által keltett hangi és képi világ egy-egy igen erős mondanivalóval felruházott produkcióban ölt testet.
Az első rész, a Moderato Cantabile a szenvedélyről szól. A regényként és filmes formában is ismert, most a színpadon megteremtett, két fizikai egységre osztott – szemnek látható és láthatatlan – világban bolyongva egymást és az egyesülés lehetőségét keresve a férfi és a nő, a táncosok által megtestesített lelkek. Hiszen a művészek a milliméter pontosan kidolgozott játékával a bennük lakó lelkek egymás iránt érzett vágyait, a távolságból fakadó hiányérzetét és a lehetséges szabadságuk tereit szólaltatják meg a táncművészet kínálta lehetőséggel. Ezek az emberek alapvetően máshogy élnek, mint ahogy élhetnének, és az előadás ezt a fizikailag és lélektanilag „máshol levés” terét is képes megjeleníteni úgy, hogy a közönség szinte megborzad a felismeréstől, hogy mélyebb nyomot hagynak egymásban és maguk után abban a térben, amely számukra nem a valóságos, hiszen reális életükben nem azt élik. Az Enrico Morelli nevéhez fűződő koreográfia, a hegedű, a zongora játéka, és az előadáshoz kapcsolt Mariangela Gualtieri idézet is erre utal:
„Te vagy a folytatásom,
te vagy én magam, alattam.
Te. Nincs is a világnak
más változata,
mely a szívemen pihen,
nem érint így meg senki.
Csak te. Te vagy a világ legdrágább formája,
veled vagyok otthon,
te vagy az otthonom.
Nélküled távol vagyok,
hogy mitől távol, nem tudom,
de messze-messze.
Kicsit piszkos a világ tőled távol,
igazi énedtől.”
Szegedi Kortárs Balett: Moderato Cantabile (c) Pályi Zsófia, Müpa – Fotó Forrása: Müpa
Szegedi Kortárs Balett: Moderato Cantabile (c) Pályi Zsófia, Müpa – Fotó Forrása: Müpa
A szünet után a Baby Boy című táncjátékban az egyformaságból ki-kitörő, szinte jelmeztelen táncosok jelenlétét az erőteljes dallamok és a heves ritmusok az egyszerű, tűzpiros térbe illesztve erősítik meg. Olyan világot teremtettek meg az alkotók a színpadon, amelyből a korszaktól mentes társadalmi berendezkedés elvárásai és az egyén szerepe is visszaköszön annak közönségére. Hiszen a világ, bármikor is élünk, szinte soha, a legkevésbé sem tolerálja egyediségünket. Aki lát, aki érez, aki gondolkodik, ezáltal más mer lenni, az előbb-utóbb véleményt formál, és annak hatása lesz környezetére is. A táncosok által megteremtett dinamikus, mégis elrettentő háromnegyed órás világban a koreográfus-páros (Ivgi és Greben) hetedik alkalommal működött együtt a zeneszerző Tom Parkinsonnal, ezúttal személyesen is.
Érdekes párosításnak tűnhet elsőre e két téma és a művészek által megteremtett hangulat ötvözése egy estébe. De mégsem az. Hiszen a táncosok által megtestesített érzelmek megélése ugyanabból a tőből fakad: merj önmagad lenni. Ne a társadalmi vagy a közvetlen környezetünk által teremtett elvárások szerint élni. Az est összhatására a magyar irodalomból Krúdy Gyula egyik gondolata jutott az eszembe. E szerint „az igazi szerelmet csak a nagyon kiválasztottak ismerik”. A Baby Boy táncjáték egyes mozzanatait tekintve – és mélységes alázattal viszonyulva Krúdy Gyula szellemiségéhez – kiegészíteném ezt a gondolatot azzal, hogy nagyon kiválasztottság szükséges az egyéniség érzésének megtapasztalásához és sugárzásához is.
Szegedi Kortárs Balett: Baby Boy (c) Pályi Zsófia, Müpa – Fotó Forrása: Müpa
Szegedi Kortárs Balett: Baby Boy (c) Pályi Zsófia, Müpa – Fotó Forrása: Müpa
A Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkcióját legközelebb ugyanitt 2017. január 24-én este van lehetőség megtekinteni.
Moderato Cantabile táncosai: Hajszán Kitti, Czár Gergely, Hortobágyi Brigitta, Kiss Róbert, Takács Zsófia, Zsadon Flóra, Stáry Kata, Bocsi Petra, Bujdosó Anna, Szigyártó Szandra, Horváth M. Gergő, Csetényi Vencel, Hegedűs Tamás, Vincze Lotár
Baby Boy táncosai: Bocsi Petra, Bujdosó Anna, Czár Gergely, Csetényi Vencel, Hajszán Kitti, Hegedűs Tamás, Hortobágyi Brigitta, Horváth M. Gergő, Kiss Róbert, Stáry Kata, Szigyártó Szandra, Takács Zsófia, Vincze Lotár, Zsadon Flóra
Szegedi Kortárs Balett: Baby Boy (c) Pályi Zsófia, Müpa – Fotó Forrása: Müpa
Szegedi Kortárs Balett: Baby Boy (c) Pályi Zsófia, Müpa – Fotó Forrása: Müpa