Fotók: Tóth Viktória
Lélekemelő bemutatót időzített a Pesti Magyar Színház az adventi hetekre. A Valahol Európában című musical telitalálat nem csak az ünnep előtti katarzis beszerzése végett. A minden korosztályt megható emberi történetnek pazar a zenéje, megindító jelenetek ugyanúgy vannak benne, mint humorosak. Az 1995-ös Fővárosi Operettszínházbeli ősbemutató óta nem született ilyen remek adaptáció a zenés darabból, mint most a Magyar Színházban – pedig a pesti Broadway-en anno magasra tették a lécet.
Az eredeti Radványi Géza művet generációk ismerik. Az 1948-ban bemutatott filmdráma húsba vájóan példázta a háború utáni tragikus állapotokat, elsősorban a gyerekek aspektusából. 1995-ben ez volt az első musical, amelynek komponálásában Dés László zeneszerzőként működött. A művet ez a tökéletesen sikerült zenei átirat tette populárissá és emelte a piedesztálra. Nehéz mű, tehát a Magyar Színház vállalása nem volt egyszerű, de a feladatot kiválóan teljesítették.
A rendező a Jászai Mari-díjas Nagy Viktor, aki olyan zenés mesterművek direktora volt már, mint a Doctor Herz, Mária evangéliuma vagy az Isten pénze. A direktor tökéletes összhangot talált a prózai és zenei etapok között és dramaturgiailag is megfelelő átvezetésekkel oldotta meg az amúgy is nagy tér- és szövegigénnyel rendelkező darabot. A koreográfia nagyon komoly, professzionális összmunkát kívánt a gyermek és felnőtt szereplőktől egyaránt. A díszlet ámulatba ejtően autentikus, Csík György fakószürke és szépia színű pasztelles szcénái szó szerint visszaröpítenek az embertelen háborús időkbe. Mindehhez társulnak a hiteles és roppant gondossággal összeválogatott jelmezek, melyekkel együtt az összkép olyan, mintha a Radványi film fekete-fehér képkockái peregnének a színpadon.
Kétségkívül az évad legtehetségesebb gyerekszínészeit hozta össze a produkció. A Magyar Színház stratégiai partnere, a Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskola hozta magával a kiemelkedő talentumú fiatalkorúakat. A címszerepet, Hosszút játszó Pavletits Béla a darab egyik meglepetése. A prózai színészként végzett fiatal művész kiemelkedő tehetséggel énekelte a legnagyobb kihívást jelentő szólókat, külön igaz ez a dinamikus és rendkívül bonyolult „Miért van?” betétdalra. Reviczky Gábor a tőle megszokott természetességgel remekel az idős zenész, Simon Péter szerepében, aki patronálja a gyerekeket. Reviczky egyetlen csuklómozdulatában, hunyorításában, hangtonizálásában benne van az egész világégés iszonya ellen fellázadó, gyerekekért kiálló, és önmagát ezzel a gesztussal megváltó humánum.
A Pesti Magyar Színház Valahol Európában bemutatója végtelenül szerethető darab lett. Elérte, hogy a néző minden dalnál könnyezzen, ám a tragédiába torkolló befejezés után mégis katarzissal és reménnyel álljon fel a székéből. Ez a darab felemelő de szórakoztató is egyben, elgondolkodtató és optimista is egyszerre, és olyan tiszta emberi relációkat láttat, melynek híján van a mai kor embere. Barátság, kitartás, hűség és hit. És az érzés, ami továbbvisz, meg a „nem szabad félni” törvénye. Ez az, amire most – az ünnep előtt – a leginkább szüksége van mindenkinek.
