Szerző: Tóth Judit Nikoletta
November utolsó napján jelentkezett legújabb ősbemutatójával a Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe. Az egyszemélyes színházi est az egyik legismertebb színjátékírónk, Molnár Ferenc gondolatiságának megidézésére vállalkozik egyedülálló módon. Nem csak az író kevésbé ismert publikációin át történő megközelítése miatt, de azért is, mert a 80 perc alatt megteremtett sajátos hangulatú világban nem csupán a szereplők megtestesítése, de a darabban felcsendülő zenék komponálása, és az est rendezése is Fesztbaum Béla nevéhez fűződik.
Fotó: Éder Vera – Fotó forrása: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe
A színházi est során elhangzó szövegek a XX. századi magyar irodalom alakjaként világszerte ismert ifjúsági regény- és színházi író olyan írásaiból lettek kiválogatva és felépítve egy kerek egésszé, amelyek az olvasó közönség számára kevésbé ismertek. Az így összerendezett szövegek által az újságíróként is tevékenykedő szerző olyan személyes hangvételű véleményeit ismerheti meg a néző, amely elvonatkoztathatatlan a színházi világától és a fővárosunktól, amelyhez Molnár Ferenc annyira kötődött, de döbbenetesen elvonatkoztatható a korszaktól, amelyben élt.
Fotó: Éder Vera – Fotó forrása: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe
A közönséget kimondottan partnerként kezelő színész az írások mentén az általa megtestesített szerző mellett nemet, korosztályt, társadalmi rangot, sőt előadási műfajt is olyan játszi könnyedséggel cserél, amilyen könnyedén át lehet hallani a mindenkori emberre jellemző tulajdonságokat. Hiszen az író által cikkeiben szenvedélyes hangvétellel megírt, és az ezek által az est során megidézett külső körülményeinek és belső világának azon része jelenik meg a közönség számára is, amelyet leginkább az emberi jellem formál, alakít.
Fotó: Éder Vera – Fotó forrása: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe
Természetesen a XX. század első felében a fővárosban élő és tevékenykedő újságíró tollából megelevenedik az adott korszak közélete, a gazdasági, politikai, és társadalmi berendezkedése is, de még ennél is pontosabbak azok a jellemrajzok, amelyek függetlenek bármilyen korszaktól, nem csak attól amelyben ezek az emberek éltek. Eltelt ugyan száz év, de Molnár Ferenc az utcarészletek, a kávéházi kultúra vagy a klasszikus színházak felépítésén túl is találna ismerős dolgokat egykori szülőfalujában. Mert még mindig látszik az „átmenet Berlin és Bukarest közt” ugyanúgy, ahogy az itt, és most élők válaszai is hasonlóak elődeikéhez a jelen köz- és magánügyeire.
Fotó: Éder Vera – Fotó forrása: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe
Az est alkalmat kínál arra, hogy közelebb hozza hozzánk Molnár Ferencet a saját írásain keresztül kiolvasható személyisége által úgy, hogy a rá hatással lévő alkotásai „tárgyaiként” a kávéházakban megfordulókat és a hozzájuk fűződő viszonyát is végiggondolhatjuk vele. A részekből felépülő élményegység kialakításához a zenészek (Termes Rita – zongora, Farkas Izsák – hegedű, Simkó-Várnagy Mihály – cselló) a hangszeres közreműködés mellett az átkötő szövegeikkel mintegy dramaturgiai eszközként épülnek be az előadásba. Így a zene és a zenész annak szerves és elválaszthatatlan része is lesz.
Fotó: Éder Vera – Fotó forrása: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe
Nem tudom, és nem is akarom megkerülni azt, hogy néhány évvel ezelőtt a Vígszínház tetőterében volt már egy hasonlóan személyes színházi élményem Fesztbaum Bélával, aki akkor és ott Kosztolányi Dezső alakját idézte meg. A színművész által most a Rózsavölgyi Szalonban Molnár Ferenc gondolataira és érzelmeire épülő, korabeli öltözetekbe bújtatott világ ugyan humoros, és közvetlenséget mutat, de az arra fogékony és felelős közönségének nem feltétlenül ígér könnyű szórakozást. Számomra kimondottan fájdalmas volt felismerni azt, hogy hiába szerzett százévnyi tapasztalatokat az ember, ha még mindig ugyanúgy „butulva, kábulva, szédülve a hazugságba” járunk a József körúton vagy a Vígszínház környékén, mint azok akiket Fesztbaum Béla Molnár Ferenc kávéházi asztala mellől és által megidéz.
Fotó: Éder Vera – Fotó forrása: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe