„A diagnózis: kétoldali *elfostosodás” – A képzelt beteg a Budapest Bábszínházban

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Egy igazi klasszikus színmű nem hagyományos feldolgozásával, Molière közel 350 éves, de a rá jellemző kortalanságával megírt darabjával, A képzelt beteggel bővült a Bábszínház ifjúsági és felnőtt előadásainak köre. Az Alföldi Róbert által a színház Játszó-terében megrendezett, egy felvonásos, Bella Máté szerzeményeivel kísért zenés előadáshoz a bábokat Hoffer Károly, a díszletet és a jelmezeket Zöldy Z Gergő tervezte meg.

Budapest Bábszínház, Molière: A képzelt beteg - Fotó: Éder Vera / forrás. Budapest Bábszínház

Budapest Bábszínház, Molière: A képzelt beteg – Fotó: Éder Vera / forrás. Budapest Bábszínház

A tér közepre kialakított játéktérbe, a közönség által több szögből is jól láthatóan megtervezett, közel két órás előadás Alföldi Róbert harmadik Budapest Bábszínházi rendezése. A szerte a világon, így hazánkban is rendszeresen, sokféle, de általában klasszikus előadásmódban játszott, mindenki által ismert történet Bognár Róbert új fordításában is megőrizte az eredeti mű kereteit, de az által, hogy a bábszínházi kellékek és az azokból fakadó lehetőségek teljes kreatív tárházával egészítették ki alkotói, igazán sajátos lett ez a feldolgozás. A legtöbb esetben korhű jelmezben, hagyományos színházi előadóként és nem bábszínészként végig, szinte szó szerint testközelben lévő művészek a bábokat is szinte csak kiegészítőkként, és tökéletesen illeszkedve az előadáshoz adták vissza Molière emberismereten alapuló gondolatiságát, hogy az a jelenkor közönsége számára áthallható volt önmagára is.

A történet címszereplője a jómódú családfő Argan (Ács Norbert) egész életét képzelt betegségeinek kivizsgálása és kezelései töltik ki. Ezen szenvedélyének igazi táptalajt biztosít, ezért nem is akarja felismerni, hogy második felesége Béline (Pallai Mara) csak a vagyonáért szereti. A nő, hogy a szeretet látszatát fenntartsa férjében akkor is szeretetre méltóként kezeli őt, amikor egyáltalán nem az. A mániákus Argan önzése apaként is határtalan, ezért idősebb lányának Angélique-nek (Pájer Alma) orvos férjet (Kemény István) és apóst (Pethő Gergő) is szán a Decretenus család tagjainak személyében. Nem érdekli az sem, hogy lánya őszintén szerelmes Cléanteba (Barna Zsombor), aki őt viszont szereti. A háznál szolgáló lány Toinette (Spiegl Anna) éles esze és bátorsága leleplezi a csalókat, látni tanítja a vakokat, ezáltal mindenkit megment ugyan az egyéni és a családi *elfostosulástól, de Argan hazugságokra és önámításra alapozott addigi élete kigyógyulása pillanatában ténylegesen véget ér.

Budapest Bábszínház, Molière: A képzelt beteg - Fotó: Éder Vera / forrás. Budapest Bábszínház

Budapest Bábszínház, Molière: A képzelt beteg – Fotó: Éder Vera / forrás. Budapest Bábszínház

A többszörös szerepcserékre kidolgozott, 16 éven felülieknek szánt, egész estés színdarab a naturálisan bemutatott biológiai működésüknél is jobban fókuszált lelkünk, és ezáltal életünk *elfostosodási lehetőségeire úgy, hogy az független nemtől, kortól, címtől, rangtól, de még a korszaktól is, amelybe születtünk.

A Molière művekre annyira jellemző pontos és éles jellemrajzok átadásával, azok abszurd és humoros reakcióival, a gyors váltásokkal, a Bábszínház termének közepére helyezett ágyként is funkcionáló színpadi tér vertikális és horizontális kihasználásával, a szimbólumok és azok rendszereinek felépítésével az alkotók egyik döbbenetből ejtették a másikba a közönségüket és fokozták a fokozhatatlannak tűnő hangulatot. A játék ideje alatt a döbbent csönd, a csoportos kacagás, és egy-egy néző önkéntelen visítása is előfordult a közönség soraiban is.

Budapest Bábszínház, Molière: A képzelt beteg - Fotó: Éder Vera / forrás. Budapest Bábszínház

Budapest Bábszínház, Molière: A képzelt beteg – Fotó: Éder Vera / forrás. Budapest Bábszínház

A képzelt beteg bábszínházi rendezése olyan élményt kínál, amely a felhasznált látványelemeket és a humorát tekintve akár habkönnyű is lehetne. De nem az. Az Alföldi Róbert rendezése és a színészek tökéletes jelenléte által megteremtett, erősen vizuális és meglehetősen naturális, szinte groteszk atmoszférájú világ még élesebben áttükrözi ránk a saját félelmeinket, önámításainkat, és szándékos érzelmi vakságunk következményeit. Ezeket kellene fel- és elismerni önmagunkban ahhoz, hogy ne feküdje meg a gyomrunkat sem ez a komédia, sem az, amit az életünknek hívunk. Mert gondolhatjuk mi úgy, hogy a hírnév, a hatalom, a pénz birtokában, érzelmi vakságot színlelve komplikációmentesen átvészelhetjük az életünket, de annak teljességét garantáltan nem fogjuk így megtapasztalni.

*Az elfostosodás szó a darabban hangzott el.

Molière: A képzelt beteg, Budapest Bábszínház – Bemutató: 2016. november 19.