Kis színház, nagy álmok – Interjú Cziczó Attilával

Nemrég mutattátok be a Happy New York című darabodat. Miért írtad át színpadra a ponyvaregényedet?

– Már a regény is filmként jelent meg előttem, amikor írtam, s amikor olvastam is. Szeretem keverni a műfajokat, színházi rendezésim is filmszerűek jórészt. Ezért könnyű volt színpadra adaptálni a történetet. S ami még megerősítette mindezt, az a karakterek hétköznapi, ugyanakkor színes egyénisége. Azt gondoltam, hogy öröm lehet játszani és nézni is őket. Egyébként úgy tűnik, ez az elképzelésem bejött!

Cziczó Attila, Barabás Tamás, Cziczó Attila: Happy New York, Fészek Színház / fotó forrása: Fészek Színház

Cziczó Attila, Barabás Tamás – Cziczó Attila: Happy New York, Fészek Színház / fotó forrása: Fészek Színház

Hét ember történetét mutatjátok meg. Nem sok ez a színházatok méretéhez képest?

– Kis színház, nagy álmok! Nem először próbálkozunk kitágítani a teret, s eddig jórészt sikerült is. A fizikai nagyság vagy kicsiség nem egyenlő az elképzelt valósággal: minden akkora a színházban, amekkorának látni és láttatni szeretnénk. Ezzel nincs gond, szerintem.

Mennyire nehéz íróként és rendezőként jelen lenni a próbán?

– Egy ideje teljesen külön tudom választani a kettőt. Az író már nincs jelen a próbákon. Kegyetlen is vagyok a leírt szöveggel, szívbaj nélkül alakítgatom. Ráadásul nagyon demokratikus rendezőnek tartom magam abból a szempontból, hogy minden színész magára alakíthatja a szövegét, elmondhatóbbá, kényelmesebbé teheti, mint egy ruhát, mondjuk! Ebben partner vagyok, sőt, kérem is. A rendezésről nem gondolom, hogy a próbák alatt kellene kiteljesednie. Mire odáig eljutunk, már kész az előadás a fejemben. Amit ebben a néhány hétben csinálunk próba címszóval, az a színészek keresgélése inkább, mint az enyém. Én csak belepasszintok mindent abba a képbe, amit látok magam előtt az előadás megálmodásakor. Így lesz egész és kerek a végtermék.

Cziczó Attila, Stubnya Béla, Cziczó Attila: Happy New York, Fészek Színház / fotó forrása: Fészek Színház

Cziczó Attila, Stubnya Béla – Cziczó Attila: Happy New York, Fészek Színház / fotó forrása: Fészek Színház

Könnyű volt a színészekkel?

– Igen is, meg nem is. Én választottam őket a szerepekre, még ha néhány akadályba bele is kellett állnom. Sosincs olyan színész a színpadon a rendezéseimben, akivel nem érezném jónak az előadást. Ha pedig közben rájövök, hogy nem megy, akkor inkább hagyjuk a fenébe. Ez persze fordítva is igaz. Az látszik az előadásszámokban, ha valami nagyon jól működik. A Happy New Yorkban nagyon bízom ebből a szempontból is, mert a próbafolyamat igen jóra sikeredett, főleg emberi kapcsolatok terén, amiben nagy szerepe volt az újonnan érkező Horváth Károlynak például. S bár nem kedves nekem neveket kiemelni, azt azért fontos megjegyezni, hogy ez az előadás főleg Stubnya Béláé, akire vártam, hogy megcsinálja ezt a sokszínű Pétert. S még egy utolsó név, Barabás Tamásé, akivel nyáron együtt írtuk át színpadra a regényemet, így ő színészként és dramaturgként is szerepel a színlapon.

Hogy ajánlanád az előadást?

– Magyar emberek magyar hétköznapjai, egy nem mindennapi találkozással fűszerezve.

Heltai Sára, Kása Tímea, Horváth Máté, Horváth Károly - Cziczó Attila: Happy New York, Fészek Színház / fotó forrása: Fészek Színház

Heltai Sára, Kása Tímea, Horváth Máté, Horváth Károly – Cziczó Attila: Happy New York, Fészek Színház / fotó forrása: Fészek Színház

Bővebben?

– Van egy mondat elrejtve a szövegben: „Ez az ország már szabad lassan harminc éve, nincs már az a forradalmi hangulat, amit kissé sajnálok néha.” Nagyon fontos gondolat! Mert a hétköznapjainkat oly nehezen tudjuk érdekessé, szerethetővé tenni, ha nincs valami külső behatás, egy katalizátor! Pedig az életünk jórésze ezekről a szürke, sablonos, megsárgult napokról, évekről szól, amikhez csak egy kis erőfeszítés, odafigyelés kellene, hogy megszépüljenek, és tartalmasak legyenek. De egy másik idézettel fejezem be inkább a gondolatmenetem: „A hétköznapok a legérdekesebbek nálatok. Amikor kinéztek az ablakon, megcsináljátok a kávétokat, megrázkódtok a hidegtől, megigazítjátok az ingeteket, keresitek a kulcsot a zsebetekben, aprópénzt dobtok a kóla automatába, bekapcsoljátok a tévéteket, a lámpafényben elolvassátok a híreket, szidjátok kicsit politikusaitokat, kinevetitek a szomszédotokat, megsimogatjátok a kutyátokat, aztán odaköszöntök a postásnak, megeszitek a pirítósotokat, megisszátok a kávétokat, majd alapos odafigyeléssel húzzátok le vécéiteket. Ezek mind nagyszerű dolgok. Mert éltek, mert élhettek. Ti persze nem veszitek észre a hétköznapok örömeit.”

Ezt magyar sajátosságnak gondolod?

– Itt élek, ezt tapasztalom. Lehet, hogy tőlünk keletebbre, vagy nyugatabbra sem más a helyzet, de azzal most nem akartam foglalkozni. Nem világproblémákat dolgoztam fel ebben a regényben és előadásban, hanem a magyar valóságot. Sőt! Politika, kultúra, tudomány, média ide vagy oda, az életünket mi alakítjuk, az emberek, mert ez az élet a sajátunk, ahogyan a hibáink is. Tenni is nekünk kell ellene. Persze tudom, hogy ez okoskodás, hiszen az előadásban is kell egy igen nagy behatás, hogy a hősök rájöjjenek minderre. De a való világban is mindenki megkapja a jeleket, a segítséget, csak észre kell venni. Igen, ez a legpontosabb összegzés: figyeljünk és lássunk!

Stubnya Béla - Cziczó Attila: Happy New York, Fészek Színház / fotó forrása: Fészek Színház

Stubnya Béla – Cziczó Attila: Happy New York, Fészek Színház / fotó forrása: Fészek Színház

A Fészek Színház meddig juthat még el?

– Ennyi volt. Ennél többet ebben a formában nem lehet elérni. Előadásszámban, évadonkénti bemutatókban többet nem tudunk vállalni. Ráadásul a nagy álmom, hogy a különböző iskolák képviselőit együtt állítsam színpadra, nagyjából bejött! A színészeink, akik nagyrésze egykori diákom volt, megkapták a lehetőségeket, sőt, mindenkinek jutott egy-egy fajsúlyos szerep is (Miklós Zsófinak volt a legtöbb „nagyszerepe”, de a legfontosabb szerintem a Gabriella tizennégyszer, míg Tyroler Tiának az Édes Dezső!, Barabás Tamásnak a Tájbrék, vagy a maga rendezte A nép ellensége, Magyar Józsefnek a Jonatán. Horváth Máté kitanult egy szakmát, színházi technikus lett a színészkedésből kinőve, Miklós Máté pedig rendezhetett három előadást), színésznőnk, Andai Kati eljátszhatta a – többi remek szerep mellett – neki írt Iza és Krisztiánt, kedvenc vendégszínészeink (Ambrus Asma, Bezerédi Zoltán, Harsay Gábor, Serei Dániel, Stubnya Béla) pedig több előadásban is vendégeskedtek nálunk. Arról nem is beszélve, hogy milyen kedves ajándék nekem a FÉM újrarendezése, hiszen hosszú évek után megint dolgozhatok fiatalokkal! Ám nem hagyhatom szó nélkül, hogy ez a működési forma, vagy inkább hozzáállás, két nagyobb, áthatolhatatlannak tűnő akadályt épített fel elénk: egyrészt nem sikerült elérnünk tömegeket, hiszen reklámra, marketingre sem pénzünk, sem időnk nem jutott, így sok néző nem tud rólunk, akiket pedig érdekelhetne a színházunk. Ami azért káros annyira, mert a színészeink – talán jogosan – szeretnének sok nézőnek, sokszor játszani, s egyre nehezebben fogadják el, hogy keveseket érdekel, amit csinálnak, még akkor is, ha ez a kevés nagyon is odafigyel rájuk. A másik, hogy a szakma figyelmét sem sikerült magunk felé fordítani. Nem álltunk bele ebbe az odadörgölődzős körbe, nem kerestük a szakmai, kritikai közösség társaságát, helyette azt vártuk, hogy majd ők lesznek kíváncsiak ránk. Ez persze egy oltári nagy hülyeség, nem így működik mifelénk a színházi rendszer. A kezdeti években ezeket még én is keserűen vettem tudomásul, de ma már nem foglalkozom velük. De felismertük Jendrics Anikóval, akivel a kezdetektől együtt csináljuk a Fészek Színházat, hogy elértünk a végére. Még egy búcsúévadot megcsinálunk, ünnepit méghozzá, aztán valami újba fogunk bele. De ez a jövő. A jelen még nagyon is a Happy Fészek Színház!

Fészek Színház / fotó forrása: Fészek Színház

Fészek Színház / fotó forrása: Fészek Színház

Forrás: Fészek Színház

Az előadásról: Cziczó Attila: Happy New York – Fészek Színház

A Fészek Színház további előadásairól, programjairól weboldalukon és Facebook-oldalukon lehet tájékozódni.