Tettamanti Béla Munkácsy- és Pulitzer-emlékdíjas képzőművész A kör négyszögesítése (illusztrációk, groteszk grafikák és acélszobrok) című kiállítása és Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet című könyvének bemutatója 2016. november 16. 17.30 a CULTiRiS Galériában – Örkény István Könyvesbolt, 1137 Budapest, Szent István krt. 26.
A tárlatot megnyitja: Parti Nagy Lajos Kossuth-díjas író
Minek előszó oda, ahonnét egy szó sem hiányzik? Mellé tenni, persze, van mit. Tettamanti Bélát, például, hisz eme kiadás újdonságát az ő összetéveszthetetlen kéz- és észjárása adja. Jó páros. Ahogy Kosztolányi sem „természet után” ír, Tettamanti képei sem Kosztolányi után keletkeztek, hanem szerte- és továbbgondolások, éppoly műgonddal, fegyelmezett örömmel, amivel a hajdani mester rakta, bíbelődte össze e hétköznapi remekművet. (Részlet Parti Nagy Lajos előszavából.)
A kiállítás 2017. január 7-ig tekinthető meg.
„… nem könnyű műfaj a Tettamantié, rajzain nem kell azonnal nevetni, megkívánják a néző együttműködését. Ez a grafikus se külföldi, se hazai mesternek, senkinek sem követője. Őt sem fogják követni.”
„…kerüli a pillanatnyi aktualizálást, minden vonásában, a legkisebbekben is általánosít. Ezért időszerű minden vonása.” (Frank János művészettörténész)
„… és a Tettamanti – rajzok nyomán próbál tájékozódni, a következtetéseket megvonni, akkor minden bizonnyal azt a konklúziót vonja le , hogy ahol ezek a rajzok megszülettek, ott bármilyen képtelenség ellenkezője megtörténhetett.” (Wehner Tibor művészettörténész)
„… tulajdonképpen összemérhetetlen másokkal, mert annyira a sajátját írja a képbe – miközben rólunk szól, az emberiségről.”
„… Olyan grafikusból viszont, aki a felszín mögé lát, s ezt úgy tudja – egyéniségéhez igazítva – kifejezni, hogy (keserű, felszabadító) mosolyra, kacagásra, megszégyenültséget eláruló fintorra késztessen: ilyen grafikusból kevés, nagyon kevés jut egy-egy országra, népre.” (Kántor Lajos író, Kolozsvár)
„… Ez a Tettamanti-féle kép-olvasási javaslat amúgy kissé kiment a divatból, festők, hogy frivolan fogalmazzam, leálltak a mondanivalóval. Amivel egyet is lehet érteni, általában meglehetősen bosszantó, ha valakinek mondanivalója támad, valamit nagyon el akar nekem magyarázni, mert hát ugye kinek nincs, nagyjából ugyanúgy volnánk eleresztve, ami a mondanivalót illeti. Persze általában semmi sincs, konkrétan szoktam bosszankodni, és előfordul, hogy nem. Tettamantinál nem. A helyzet az, hogy ennek a művésznek folyton ötletei akadnak, elborít az ötleteivel, kifejezetten mondanivalója van, és, mese van, el is mondja neked.” (Kukorelly Endre író)
„Magányos cowboy a senki földjén, mely mindenkié.”
„Szóval, ha csupán nézem, akkor értem, de ha le akarom fordítani, elszáll, félremegy, picit elhúzza a szájat. És neki, mármint a képnek van igaza.”
„… amit a Galéria falain látnak, az látszólag csupa aha-élmény, csupa hétköznapi ötlet, kézenfekvőség, evidens együttállás. Minden eleme ismerős, megláthattam volna a való világban én is, Önök is. De hát nem láttam és nem látták, így van ez, vannak a látók és vannak a nézők. Nézzék hát meg, nézzék meg jól, szeretni fogják.” (Parti Nagy Lajos író)
„…T.eminensen európai. Ezt nem dicséretnek szánom, tárgyilagosságnak.”
„…T. újságrajzai nem illusztrációk, az illusztráció helyben járás, ugyanazt célozza más eszközökkel. Ezek a rajzok tovább gondolnak, bele-és visszaszólnak, kiegészítenek és kiegészülnek. Új nyelvet teremtenek, kép és szöveg közös nyelvét, nyelvtanát…”
„… Ezek a képen nem metaforák, nincs nyelvi megfelelőjük. Nem mondható el a tartalmuk. Nem mondható el, miről szólnak. Megfelelnek az imaginárius nagynéném művészetkritériumának: Olyan könyvet, fiacskám melyet össze lehet egy mondatban foglalni, nem olvasok. Ezek olvasható könyvek itt…” (Esterházy Péter író)