Szerző: Monostori Andrea
A kalandos életű Mata Hari, akinek különleges hangzású neve egyet jelent a szabad, öntörvényű nő fogalmával, sok alkotót ihletett már meg. Paulo Coelho most egy rövid, szinte kisregény terjedelmű könyvben elevenítette fel a leheletnyi élet ragyogását. A magyar kiadás az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg.
Coelho stílusát mindenki ismeri. Azok is, akik nem olvastak tőle egy könyvet sem, hiszen a közösségi oldalakon és az internet egyéb helyein biztosan találkoztak már a tőle származó felhasználóbarát idézetekkel. A kémben is ezt a megszokott, coelhós szövegvilágot kapjuk, ami leginkább egy vadvirágokkal beszórt réthez hasonlít – az egyszerű, szikár környezetben az a néhány mondat szinte a szemünk elé tolakszik, hogy út közben sebtében idézet gyanánt leszakítsuk. A szerző mestere az ilyen megfelelően pozicionált üzenetek átadásának. Új könyvében sem tesz mást, mint igyekszik egy egyszerű, sokszor kimondott aforizmát elültetni az olvasó fejében: a szabadság a legfőbb érték. Ehhez pedig első ízben választott egy olyan hátteret, ami egy valóságos történelmi személy életén alapszik.
A táncosnőként és kurtizánként ismert Mata Hari az első világháború előtti években tűnt fel a színpadon, amikor mindent megvető bátorsággal hátrahagyta kilátástalan szenvedésben fuldokló életét egy gazdag, ám idősödő katonatiszt oldalán, és az egzotikus Indonéziában ellesett keleti táncmozdulatokkal és a testéről lehulló leplekkel elbűvölte az illem kötöttségeiben feszengő Párizst. „[…] amikor a színpadon álltam, egyszerűen elfelejtettem azt a nőt, aki vagyok, és mindent felajánlottam Istennek. Ezért vetkőztem le olyan könnyen. Mert én abban a pillanatban nem voltam senki. Nem léteztem sem én, sem a testem, csak a mozdulatok, amelyek eggyé váltak az univerzummal.” (61. o.)
Az egyes szám első személyben elmesélt történetben elsősorban Mata Hari a börtönben kivégzése előtt az ügyvédjéhez írt leveleit olvashatjuk, melyekből megismerjük a karrierje alakulásának mozzanatait. Gyermekkoráról, a minden értelemben szabad életmódhoz vezető lélektani mozgatórugókról keveset tudunk meg, pedig ennek részletezése valódi lélekrajzzá bővíthette volna ezt a csak néhány vonással megfestett irodalmi portrét. Legerősebben a kora szokásaival és az akkori élet íratlan szabályaival szemben álló Mata Harit látjuk, egy magát a nyilvános és privát közönsége előtt magabiztosnak mutató nőt, aki belül végtelenül szenved. Nem érdekli a társadalom, a gazdasági helyzet, a jövőbeli kilátások, az erkölcs. Csak boldog akar lenni, és a boldogság számára egy sosem érzett, csak elképzelt tiszta érzés, a szerelem. Bármerre jár, féltékenységgel vegyes csodálatot ébreszt az emberekben, hiszen saját érzelmeit egy irigyelt, tökéletesnek mutatkozó álca mögé rejti el. „Már rég nem hitegettem magam azzal, hogy bárki is szeret, és mostanra gond nélkül elfogadtam a virágokat, a bókokat és a pénzt, ami táplálta az önbecsülésemet és a hamis identitásomat.” (89. o.)
A kémből azt a Mata Harit ismerjük meg közelebbről, aki bár a szabályokkal szembe megy, mintha maga sem tudná merre is tart valójában. Naivitása, a bántalmazott kislány kompenzálása vezet oda, hogy az egymással szemben álló német és francia fél is gyanakvóvá válik vele szemben, és végül a németeknek való kémkedés vádjával kivégzik. „Azt hittem, tőrbe tudom csalni azokat, akik az állam titkait akarják kifürkészni, azt hittem, sem a németek, sem a franciák, sem az angolok, sem a spanyolok nem tudnak ellenállni nekem – és a végén engem csaltak tőrbe.” (20. o.) Hogy mennyire igaz az, hogy a szerelem okozta a vesztét? Ennek konkrétumait a könyvben nem ismerjük meg, bár a történetben kifejezett utalások vannak elhelyezve a szerelmi kapcsolatra, és annak jelentőségére vonatkozóan. És ha így volt, sajnálatos hiány, hogy nem merülhettünk el a végzetes érzésben és a kiábrándulás tragédiájában, amit a szerző sejtetni enged.
Mata Hari személye egy jelenleg nagyon aktuális téma ikonikus képviselője: azt mutatja meg, hogy mi történik akkor, ha a szabadságot korlátozzuk, és ha úgy tekintünk a női méltóságra, mint amit összetörni bocsánatos bűn. Mata Hari élete közös számos nőtársával társadalmainkban, a különbség inkább a részletekben és a hozzáállásban rejlik. Nevét egy olyan nő után veszi fel, aki a férfiak uralta világ boldogtalansága miatt követett el öngyilkosságot. „Olyan nő vagyok, aki rossz korban született, és ezen már semmi nem változtat. Nem tudhatom, emlékszik-e majd rám az utókor, de ha így lesz, azt akarom, hogy ne áldozatot lásson bennem, hanem olyasvalakit, aki bátor lépéseket tett, és nem félt megfizetni a tettei árát.” (23. o.) A könyv nem egyszínű pozitív példát szeretne mutatni, hanem egy kisiklott élet hiteles lenyomatát mutatja be.
Paulo Coelho: A kém
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2016
Fordította: Nagy Viktória
Oldalszám: 190
ISBN: 978-963-293-467-9