Diszkomfort – Hollós Ádám kiállítása a Várfok Galériában

Szerző: Tóth Ditta

A rossz szociális közérzet mindennapi megélésének és a kiüresedés, elmagányosodás miatt fellépő bomlási folyamatoknak az ábrázolása a képzőművészet visszatérő témái közé tartoznak. Hollós Ádám is ebből merít, bár alkotásai nem egy szociológus érzékenységéhez, inkább esztétikai értékeknek alávetett látásmódhoz igazodnak. Tárgyi szimbólumai és kritikai szándékai a technikai megvalósítás felett érzett öröm hordozóanyagai, pusztán narratív ürügyként szolgálnak. Képeiben ezért a magány és elhanyagoltság bemutatásának diszkomfortja egy kiegyensúlyozott harmóniaérzettel íródik felül: a kellemesség befogadói élményét adják.

kiállításmegnyitó - Fotó: Kovács Kitti Zita / forrás: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Diszkomfort, kiállításmegnyitó – Fotó: Kovács Kitti Zita / forrás: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Diszkomfort, kiállításmegnyitó - Fotó: Kovács Kitti Zita / forrás: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Diszkomfort, kiállításmegnyitó – Fotó: Kovács Kitti Zita / forrás: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Diszkomfort, kiállításmegnyitó - Fotó: Kovács Kitti Zita / forrás: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Diszkomfort, kiállításmegnyitó – Fotó: Kovács Kitti Zita / forrás: Várfok Galéria

Hollós vizuális retorikája a látványilag is feltöredezett világhoz kötődik, sávok, ismétlődő alakzatok mentén ritmizálja a teret. TV képernyők, ablakok, üres dobozok, ágyak, széktámlák, mennyezeti elemek, fal- és padlóburkolók mintázatának négyzethálói osztják fel a képsíkokat. A halmozás és ismétlődés biztonságának konstrukciói. A maszkolással egymás mellé illesztett festékfelületek határozott határokat jelölnek. Az alkotó precíz és aprólékos, nincsenek festékperemek, nincs kiemelkedés, a rétegek nem nőnek egymás fölé, érintik egymást és síkban távolodnak, elhúzódnak egymástól. A formák feszes határainak kijelölésére használt festékszalagok felfogják a festéktöbbletet, majd eltávolításra kerülnek. A megfestett felszín így ábrázol, illetve hallgat el részleteket, az eredmény egy idealizált, esztétizált kivonata a valóságnak. A képek a városlakó ember posztmodern zsánerjelenetei. Az elmúlás hangulatértékével bíró szobabelsők, vagy külső színhelyek mellett az esetlegesen megjelenített növényi környezet csak sziluettjében, sík díszletként tűnik fel, dekorációs funkcióba helyeződik. Még az égábrázolás is mesterségességgel terhelt, az emberi beavatkozás toxinjai osztják sávokra. A testek és drapériák fény-árnyék határaik mentén hasadnak szét, és a növényzet kontúrjai is ilyen törések mentén illeszkednek egymáshoz, illetve ugyanezek a formák jelennek meg a lemállott falakon, és erodált fémfelületeken. Ezek a sokszögű alakzatok a jégtáblák repedési vonalaira, vagy az egymástól eltávolodó, úszó szigeteire emlékeztetnek.

Hollós Ádám: Legio v. 2, 2016 – 125x200 cm, akril, bükkfa - Fotó: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Legio v. 2, 2016 – 125×200 cm, akril, bükkfa – Fotó: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Rorschach triptichon, 2016 – 124,5x99 cm | 125x200,5 cm | 124,5x99 cm, akril, bükkfa - Fotó: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Rorschach triptichon, 2016 – 124,5×99 cm | 125×200,5 cm | 124,5×99 cm, akril, bükkfa – Fotó: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Movie Magix, 2016 – 99x124 cm, akril, bükkfa - Fotó: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Movie Magix, 2016 – 99×124 cm, akril, bükkfa – Fotó: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Monachopsis, 2016 – 99x124 cm, akril, bükkfa - Fotó: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Monachopsis, 2016 – 99×124 cm, akril, bükkfa – Fotó: Várfok Galéria

A bomlási folyamatok megidézése, a földszín/neon kontrasztok, a vizuálisan berepedeztetett, négyzetrácsolt felületetek szabályos ütemei, egyfajta sajátos technorealizmust hoznak létre, amely az emberi környezet retusált pusztulási fázisait igyekszik színre vinni, de zárójelbe teszi annak melankolikusságát, befogadásuk nem felkavaró jellegű. Bár látszólag történeteket beszélnek el, mégis inkább a leíró jellegük hangsúlyozódik. A közeg elemei és az alakok nem hierarchikus viszonyban vannak egymással, inkább mellérendelt relációban, hiszen a megjelenített testek sokszor csak vékony, síkszerű rátétei a körülöttük megképzett térnek, a ruházatok mintázata, vagy a testfelületek szinte követik a háttér vonalait, csupán az eltérő színhasználat akadályozza meg, hogy teljesen beleolvadjanak abba. Nemcsak a figurákon függesztődik fel a plasztikusság, gyakran a tér sem rendelkezik perspektivikus ábrázolásmóddal, a természeti létezők képsíkra illesztett festékfoltokként hatnak. Hollós képein ezért a túl direkt szimbolikus jelek meggyengülnek, a színek és formák használatának élvezete kap nyomatékot, átterelve így az értelmezés fókuszát a pusztán esztétikai befogadás felé.

Hollós Ádám Diszkomfort című kiállítása megtekinthető 2016. november 19-ig a Várfok Galériában (Budapest I., Várfok utca 14.)

Hollós Ádám: Diszkomfort - Fotó: Kovács Kitti Zita / forrás: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Diszkomfort – Fotó: Kovács Kitti Zita / forrás: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Diszkomfort, kiállításmegnyitó - Fotó: Kovács Kitti Zita / forrás: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Diszkomfort – Fotó: Kovács Kitti Zita / forrás: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Diszkomfort, kiállításmegnyitó - Fotó: Kovács Kitti Zita / forrás: Várfok Galéria

Hollós Ádám: Diszkomfort – Fotó: Kovács Kitti Zita / forrás: Várfok Galéria