Szerző: Sári Edina
Hat nő, hat különböző jellem, hat különböző társadalmi helyzet.
Két dologban mégis közös a sorsuk, mindannyian magánéleti válsággal küzdenek és imádnak a gőzbe járni, ahol nemcsak a hideg tél elől találnak menedéket, hanem megértésre, lelki támaszra, barátokra is lelnek.
Hétről-hétre kimenőt adnak a testüknek-lelküknek, hogy azután újult erővel vessék bele magukat a létért vívott küzdelembe.
A Gőzben lévő hölgyeken keresztül az örök női problémákkal szembesülhetünk a sok humorral, öniróniával, némi pikantériával, lélekmelegítő stílusban megírt és játszott műben.
A darabban szereplő színésznőket kérdeztem arról, hogy a való életben mi jelenti számukra a kikapcsolódást, a lelki és fizikai egészségmegőrzést, egyszóval: ha csak pillanatokra is, de mi állítja meg az ő életük mókuskerekét.
2016. november 10-én 19.00 órától speciális Gőzben című előadást láthat a Karinthy Színházba érkező közönség, mert akkor tartják a Nézőpontváltó rákellenes színházi staféta-estet, amelyhez idén országszerte 57 színház csatlakozott.
A Nézőpontváltó program az egészségtudatos életvitel kialakítására és a rendszeres orvosi szűrővizsgálatokon való részvétel fontosságára hívja fel a figyelmet.
Az előadás végén a szereplők a közönség körében feltűzik a program jelképét, az összes rákbetegség elleni küzdelmet jelképező levendulaszínű szalagot és aláírják a Nézőpontváltó nyilatkozatot.
Pásztor Erzsi (Mrs. Meadow):
Nagyon egyszerű hétköznapi praktikám van. Háztartást vezetek egyszem magamnak, de olyan életet élek, mintha egy négytagú család lennék. Járom a piacot, azt veszem és eszem, amit megkívánok.
Élem a magam életét, nem kesergek azon, ami elmúlt, ez a fő motívuma az életemnek.
Borzasztó nehéz pályám volt, pedig mindenki azt hiszi, hogy engem egy meseautó repített, de nem így volt. Az enyém egy keserű, sok könnyel áztatott pálya volt, de a fájdalmakat akkor és ott éltem meg, amikor jöttek, akkor és ott kisírtam a könnyeimet, lezártam a történetet és tovább nem foglalkozom azzal, hogy mi volt, hogy volt anno, hanem élvezem azt, ami most jó nekem.
És most nekem az a jó, hogy egyszerre két színházban játszom négy darabban, kettőt-kettőt színházanként, és a jó isten ajándékaképpen most kaptam egy remek próbalehetőséget. A darab premierje december 16-án lesz, itt ebben a teátrumban, a Karinthyban. Ez egy zenés darab lesz Korcsmáros György vezényletével.
Fantasztikus nagy művésznőkkel együtt léphetek a deszkákra, a sztárszereposztás a következő: Almási Éva, Hámori Ildikó, Zsurzs Kati, Kalmár Magda, Kovács István, Szegezdi Róbert, Marton Róbert, és az én édes, drága barátom, Szirtes Gábor.
Nagyon jó a sztori, ami egy öregek színészotthonában játszódik, ahonnan a lerobbant banyákat és urakat ki akarják dobni, de ők megemberesednek, fellázadnak, és tesznek azért, hogy ez ne történjen meg. Csillagszórós ajándék ez a darab nekem, így karácsony előtt.
Egri Kati (Violet):
Stílszerű a kérdés és a válasz is, mert volt egy olyan időszak az életemben, amikor én is a gőzbe jártam a gőzt kiengedni, de akkor még Budapesten laktam.
Most már a Dunakanyarban élek, imádom a hosszú Duna-parti sétákat, bár ezt főleg addig élveztem, amíg élt a pulikutyám, mert vele mindennap le kellett menni sétálni, de ő sajnos már két éve nincs. Most egy kicsi yorkshire terrierem van, de ő a hűvösebb időben nem annyira szeret már mászkálni, inkább csak az udvaron sétálgat, de ez is egyfajta kikapcsolódás, ami rendszerességre is szoktat.
Még pluszmozgás nekem, hogy rendszeresen járok gyógytornára, mert két éve volt egy gerincsérülésem, ezért nem is tehetném meg, hogy ne mozogjak!
Sokat járok színházba más előadásokat nézni, de amikor már nagyon besűrűsödik a munka az évadban, akkor inkább otthon töltődöm.
Sokat olvasok, a tévét csak módjával nézem, nagyon megválogatom, mit engedek a képernyőről az életembe.
Jó volna többet utazni, igényem lenne rá, de ahhoz anyagi fedezet kéne, és idő.
Igyekszem sok zöldséget és gyümölcsöt enni, főleg így, a náthaszezon kezdetén, de mivel vidéken élek, a bioterményekhez minden különösebb erőfeszítés nélkül hozzájutok.
A faluban van egy csirkés emberem is, aki a saját maga által nevelt baromfikat árulja, óriási különbség, aki nem kóstolta a nagyüzemi után a házi nevelésű állat húsát, nem is hiszi, milyen különlegesen zamatos! Szerencsére nem kell különösebben megtartóztatnom magamat az étkezés területén, mert nem is nagyon bírom az igazi, nehéz, magyaros ételeket.
Mivel a férjem erdész, ezért tud néha olyan isteni vadhúsokat is hozni, hogy csak na, és akkor annak az elkészítéséhez és elfogyasztásához is keresünk valami finom, magyar bort, így alkotjuk meg a magunk közös feltöltődését a tűz melegénél.
Murányi Tünde (Dawn):
Elsősorban lelki, érzelmi oldalról közelítem meg az élet dolgait, lelki alkat vagyok, tehát azt vallom, hogy alapvetően lényeges a test-lélek-szellem egysége, ezért nagyon fontos számomra, hogy harmóniában legyek a világgal és önmagammal is.
Ami nekem sok erőt ad a hétköznapokban, az a rendszeresség, a napi szokásokhoz való ragaszkodás, a ráhangolódás az előttem álló feladatokra.
Ha esik, ha fúj, mindennap hosszú sétákat teszek a kutyával – bár szegényke, ahogy egyre öregszik, ezek egyre rövidebbek, de még az is olyan jól átmossa, tisztítja a gondolatokat.
Kertes, családi házas övezetben lakunk, gyönyörű helyen, ahol már azzal jól indul a nap, hogy a felkelő Napot nézem, sétálok, majd ébresztem a gyerekeimet, és végre elkezdjük együtt a napot.
Nagyon egyszerűen étkezem, délig csak gyümölcsöt eszem, általában egy almát. Most, hogy főpróbahét van, természetesen eszem energiadúsabb dolgot is, például nemrég rátaláltam egy pékségben egy barna, teljes őrlésű lisztből készült kenyérkére, ami elég energiát ad a próba végéig.
Ha nincs étkezési lehetőség a színházban, akkor kicsit nehéz a rendszerességet tartani, de én hál’ istennek nagyon szeretem a zöldségeket, tehát nekem nem kínzás salátát hozni és azt enni. Otthon viszont abszolút a vegyes étkezés híve vagyok, húst, zöldséget, jó szénhidrátokat teszek az asztalra.
Számomra a legeslegfontosabb az, hogy legyen időm a csöndre.
Rengeteg módszert tanultunk a főiskolán (Film- és Színművészeti Egyetem – a szerk.) is, meditációt, jógát, tehát sok hozott anyag van bennem, amiből én összeraktam a saját magam elcsendesedését szolgáló programomat. Megteremtem a magam belső csendjét, úgy igazán ráhangolódom önmagamra – ez a teljes kikapcsolódás a világból, ez az énidőm – ahogy mostanában trendin fogalmazzuk.
Ezek most nagy szavaknak tűnnek, de praktikusan nagyon egyszerű dolgokról beszélek. Séta közben felnézni az égre és észrevenni, megbámulni egy felhőt. Vagy meglátni, hogy a másikból öröm sugárzik. Persze ezt csak akkor lehet észrevenni, csak akkor tudok igazán a másikra is figyelni, ha ezt a belső csöndet meg tudom teremteni az életemben.
Balázs Andrea (Josie):
Nagyon sokat dolgozom, és úgy kapcsolódom ki, hogy rendkívül sokat pihenek.
Ha azt érzem a sok előadás után, hogy most itt a pihenés ideje, akkor én valóban pihenek, olvasok, zenét hallgatok, van egy kertem, ahol matatok – tehát egyedül vagyok magammal és kizárom a külvilágot.
Remek helyen lakom, ahol nagyon jó a levegő, sokat vagyok a szabadban, sok időt töltök a barátaimmal is, akik szintén igénylik a szabadban való együttlétet.
Van kiskutyám és kiscicám is, akik a szeretetükkel folyamatosan karban tartanak.
Ezekkel a dolgokkal úgy töltöm magamat, mint ahogy a telefon, amikor lemerül, egyenesen szívom magamba az energiát.
Még azelőtt teszek a kimerültség ellen, mielőtt az bekövetkezne, figyelek az intő jelekre.
Apukámnak van egy mondása, ami az, hogy a szervezetet nem lehet becsapni. Mindent és mindenkit be lehet, de azt nem, mert azonnal jelez és büntet – és ez így is van, már megtanultam.
Sári Évi (Jane):
Nagyon sok sporttal őrzöm a vitalitásomat, ami nem kényszer számomra, hanem kedvtelés is, de mivel hízékony alkat vagyok, és a testem a munkaeszközöm, ezért kötelesség is, sok mozgásra van szükségem.
Sokat edzem, ezen kívül a lehető legtöbb időt töltöm együtt a barátaimmal, és van egy kiskutyusom és egy kiscicám is, akik szintén csak pozitív energiát adnak – én így vértezem fel magamat a mindennapok kihívásaival szemben.
Erdős Borcsa (Nancy):
Nekem gyerekeim vannak. Így egyszerűen. Engem ugyanis a család tart fitten. Egy tizenhárom éves lánygyermek és egy tízéves kisfiú édesanyja vagyok, aki sokkal inkább kamasz, mint a tizenhárom éves, és akivel nap mint nap harcba megyünk, ami egy kőkemény lelki és szellemi erőnléti edzés a részemről.
A gyerekek sokat sportolnak, a lányom naponta másfél órát edz, az MTK-ban röplabdázik, leigazolt versenyző.
A mozgás szeretetét tőlem örökölték, mert sporttagozatos voltam, művészi tornára is jártam, később sportakrobata voltam, majd a Mednyászky Henriett művészképzőben táncoltam (Balázs Péter színművész édesanyja, balettmester – a szerk.), és utána az Operettszínházban voltam több mint egy évtizedig.
Vegyesen étkezünk, mert abban hiszek, hogy a szervezetünk érzi, mire van szüksége éppen. Néha rászólok a kisfiamra, hogy nem, kisfiam, biztos nem a csipsz a legjobb izomtömeg növelő szer! – mert ő hajlamos lenne azon és csokoládén felnőni, a kislányom viszont nagyon egészségesen étkezik. Ráadásul ő odafigyel arra is, hogy vacsorára már csak salátát egyen, esetleg sajtokat. Ő nemcsak szép és egészséges, hanem már tudatos is. A kisfiamnál a tudatot még én képviselem.
Ha a két szerelem, a munka és a család mellett esetleg még belefér az időmbe, tornázom, mert az létszükséglet számomra a korábbi gerincsérvem miatt, ami a második terhességem alatt alakult ki, ezért nem is engedhetem meg magamnak, hogy ne mozogjak, de mégis: első a család, a gyerekeim!
