„Szerető szerető” – Az őz a Rózsavölgyi Szalon színpadán

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

A Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe repertoárjában október közepén ősbemutatóként debütált a Kovács Krisztina által színpadra átdolgozott egyik legismertebb magyar regény, Az őz. Szabó Magda 1959-ben megjelent, Hermann Hesse által ajánlott, 35 nyelvre lefordított könyvének két felvonásos, egész estét kitöltő színházi rendezése Őze Áron nevéhez fűződik.

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

A közel száz évvel ezelőtt induló, szegény értelmiségi családban, vidéken, majd a főváros kulturálisan és társadalmilag is meghatározó környezetében játszódó történet egy kislány, majd felnőtt nő életének saját szemszögéből kirajzolódó sikertörténetét és egyben tragédiáját jeleníti meg. A nő életének folyamatos jelenében ugyanis az előadás címében szereplő állat mellett Eszter gyerekkori iskolatársának, Angélának kis kedvence után, később annak férjét is „elirigyli”. Gyermekkori nélkülözései látszólag megszűnnek ugyan, sikeres színésznőként anyagi, társa mellett ugyan „másodikként”  lelki biztonságot is talál, de a jellemvonásaiba beépülő  bizalmatlansága, féltékenysége és önzése mit sem változott az évtizedek alatt, így ahogy ez gyermekkorában egy állatka, úgy felnőtt korában ha közvetve is, de szerelme halálához vezet.

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

A több évtizedet átölelő Encsy Eszter (Nagy Mari) szemszögéből sokszor csak monologizált élettörténet lineáris, alig két órás kikerekítéséhez nélkülözhetetlen gyors váltásokhoz nem csak a felhasznált zenei betéteknek, de az állóképek kivetítésének is nagy dramaturgiai szerep jut. Utóbbiak amellett, hogy az előadás esetenként komplett díszleteként is szolgálnak, annak szerves részeivé is válnak, hiszen a hangulatokat, az érzelmi változásokat és játszmákat, így a szereplőkben lezajló belső folyamatok megértését és feldolgozását megkönnyítő szerepük is lesz. Szükség is lehet erre, hiszen a történet főhősnője monológjaiban és a környezetében élőkkel lefolytatott rövid párbeszédekben úgy fedi fel a közönség előtt hitelesen a teljes élettörténetét, hogy abban az ő személyisége mellett a hozzá legközelebb álló embereknek, így szüleinek (Spolarics Andrea és Gáspár Sándor), barátjának (Pipi) és osztálytársának, Angélának (Erdélyi Tímea) jelleme is kirajzolódik.

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

A történet viszonyrendszereinek bennünk történő felépítéséhez nem csak a szereplők egymás közötti, egymásra irányuló megnyilvánulásai hatnak ránk, de erősen befolyásol(hat) minket az a szemszög is, amelyen keresztül a sikeres színésznővé vált, de gyerekkora óta érzelmileg elhanyagolt csúnyácska kislány, Eszter látja őket. Ráadásul a többszörös szerepcserékkel színpadra átdolgozott változat címzettje, az egyes szám második személyben megszólított szerelem, Lőrinc elképzeléséhez még arra sincs szükség, hogy ő maga megjelenjen a színpadon.

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Az előadás – és az annak alapjául szolgáló regény – az érzelmi kötődés rendszereink, így a szülő gyermek kapcsolat, a barátság és a szerelem lényegének őszinte ki- és megragadása mellett a szereplők életterének társadalmi korrajzát is hűen visszaadja. Ugyan a történet végkifejletéhez ennek kisebb súlya van, mint az érintettek jellemének, a rájuk nehezedő elvárásoknak és belső igényeiknek, de az ahhoz vezető úton, az egyes döntéseik meghozatalában ennek is alapvető szerepe van.

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

A jellemrajzok és a szereplők között kialakult viszonyrendszerek megismeréshez a színészek nem csak a párbeszédeiken keresztül, de a rájuk gyakorolt elvárások és az azokra adott reakcióik által is bevezetik a közönséget. Az érzékeny játékuknak köszönhetően szinte a szemünk láttára öregednek bele a két óra alatt az általuk megtestesített szereplők életébe.

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

Fotó: Éder Vera (forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe)

A regényből készült színpadi átdolgozás is megőrizte azt a nézőinek szánt lehetőséget, hogy az egy szemszögből kirajzolódó történetet több szempontból ítélhesse meg. Így az előadás második felvonásában központi szerephez jutó szerelmi háromszög érintettjeinek megítélését is leginkább az határozza majd meg, milyen attitűdű ember az, aki a közönség soraiban ül. Hiszen a férj halálos ágyánál egyszerre megjelenő, egymást évtizedek óta ismerő két nő közül az egyik, feleségként ugyan egy íróhoz kötött életrajzi adat lesz az irodalomtörténetben, de Ő volt az is, aki addig a pillanatig nem érzékelte az életükben már évekkel azelőtt bekövetkezett alapvetést: a férje nem hozzá tartozik…

Szabó Magda: Az őz – Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe
Következő előadások: 2016. október 19. 19:30, október 20. 19:30, november 6. 16:00, 19:30. november 28. 19:30.