Móricz Zsigmond regényéből készült színdarab Rusznyák Gábor átdolgozásában és rendezésében a Miskolci Nemzeti Színházban. A Kivilágos kivirradtigban egy István-napi mulatságba nyerünk betekintést, ami alatt a száz évvel ezelőtti dzsentri-világ elevenedik meg a színpadon. A mulatozás alatt pedig olyan problémák kerülnek felszínre, amelyeken ma is érdemes elgondolkoznunk.
A Kivilágos kivirradtig egy helyszínen, egy este alatt lezajló névnap megannyi történéssel. A színpadi változat, amelyet Rusznyák Gábor készített, szinte teljes egészében követi a regény dramaturgiáját. – A fő szempont az volt, hogy az alapmű polifonikussága megmaradjon – hangsúlyozta a rendező. – A változtatások, beírások, a díszlet, a jelmez, a zene mind-mind ezt igyekeznek szolgálni. Ahogy én tudom, még soha ennyi színész egyszerre, egy időben nem volt jelen a miskolci kamaraszínpadon. A sok szereplő egyben sok-sok különböző színpadi szándékot, történést, akciót is jelent. Megannyi különböző idegrendszer egy időben, egy helyen. Ennek megszervezése, összehangolása rengeteg türelmet, egymásra figyelést, az anyag egésze iránti közös kíváncsiságot és alázatot követel. Ez pedig nagyon is megvolt. Igazából ritka nagy öröm volt ez a próbafolyamat – mondta Rusznyák Gábor.
Az előadásban felvetett társadalmi problémák, az idegenség kérdése, a zsidó-keresztény ellentét, a házasságok férfi-nő harcai, a bajok szőnyeg alá söprése nem sokat változott száz év óta, csupán a szőnyeg alatti kupac lett nagyobb. A dzsentrik rétegét is megtaláljuk ma is. – A mai kor dzsentrijei az a réteg, amely hitelekből, kölcsönökből „hazudik” magának egy olyan egzisztenciát, amit a keresetével, a munkája aktuális értékével egyébként nem lenne képes fenntartani. Ez a vágyott nívó jelenthet szimpla életigenlésből fakadó önbecsapást, de jelentheti egyfajta minőségi szint megtartását is – tette hozzá a rendező.
Gáspár Tibor szerint Móricz Zsigmond az egyik legnagyobb magyar szociológus. A szerző bejárta az egész Kárpát-medencét és megírta, amit látott, tapasztalt. – Ezek a történetek ma is ismerősek mindannyiunk számára, hiszen ma is szükség van rá, hogy elgondolkodjunk ugyanezeken a problémákon, hogy tisztábban lássuk kisebb és globálisabb világunkat egyaránt, ezeknek az emberi sorsoknak a kapcsán. Ezen az István-napon láthatjuk az egész magyarság drámáját, a kisszerűségét és nagyszerűségét egyaránt – mondta a Doby Istvánt alakító színművész. – Én úgy gondolom, hogy ez az előadás lehetőséget ad arra, hogy egyszerre utazzunk a száz évvel ezelőtti világban és a mai világunkban. A Kivilágos kivirradtig rendkívül szórakoztató, de könnyfakasztó előadás is, hiszen ahogy az írónál jelen van a költészet, úgy a mi előadásunkban is fontos hangsúlyt kap. Hol nagyon komolyan, hol játékosan villannak fel a problémák, de az élet jelenvalósága ugyanúgy átsüt az előadásból, ahogy Móricz Zsigmond könyveiből – tette hozzá.
A zsidó földbirtokossal, Pogány Imrével eljegyzésre készülő Annus szerepében Czakó Juliannát láthatja a közönség. A kedves, életvidám lány életében sorsfordító események hozója ez az este. – Annus nem egy kacér lány, csupán szereti az őt körülvevő embereket és szeretné jól érezni magát. Szerelmes a grófba, szerelmes Pogány Imrébe, szerelmes az életbe – elemezte a karaktert a színművésznő. – Az előadás, bár a kisemberek problémáit mutatja meg, mégis a globális problémák irányába mutat. Nem fennkölt, nem súlyos, egészen hétköznapi, és hétköznapi megoldásokat is kínál, leginkább az egykedvű belenyugvást. Remek humorral, nagyon ismerős karaktereken keresztül. Ez az előadás nem felkiáltójeleket, hanem kérdőjeleket küld a nézőknek a színpadról. Hogy Annusnak lesz-e ebből kiút? Én nem akarom ezt eldönteni. Azt szeretném, hogy a néző úgy menjen haza, hogy azt kívánja: „Bárcsak neki sikerülne!” – mondta Czakó Julianna.
Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradatig
Klasszikus magyar dráma
Rendező: Rusznyák Gábor
A Kivilágos kivirradtig Móricz munkái között is nagy mű, mestermű. A XIX. század utolsó éveinek egyik István-estéjén elevenedik meg előttünk. Parányi emberek mozognak, bolhák, homokszemek a nagy magyar Alföldön. Fecsegő, sokbeszédű, de munkára, tervekre már képtelen dzsentri-világ, amely végérvényes bukása előtt ellágyultan, anekdotázva vigasztalja önmagát. Mert minden álom összetörik ezen az éjszakán: az adósságban fuldokló házigazda állását veszti, miközben mozgékonyabb gazdálkodásra, pénzre vágyó új emberek törnek be a mozdulatlanságba merevedett magyar alföld grófi birtokaira. A fiatal gróf szerelmében reménykedő legkisebb leány is kénytelen beérni a falu „zsidajával”. Ezeknek a szétmálló életeknek, kilátástalan sorsoknak, a boros kedélyeskedésbe, az ősi magyar életkedvbe, sok-sok nevetésbe fojtott szorongásoknak értő-ostorozó rajza ez a mű.
Doby István – GÁSPÁR TIBOR Jászai-díjas
Dobyné Ágnes, a felesége – NÁDASY ERIKA
Annus, a leányuk – CZAKÓ JULIANNA
Pogány Imre, Annus kérője – BODOKY MÁRK
Frici, Dobyék nagyobbik leánya – SZIRBIK BERNADETT
Jegyző, Frici férje – HARSÁNYI ATTILA
Szalay Péter – FANDL FERENC
Szalayné Irma – SERES ILDIKÓ Jászai-díjas
Shöller KarcsiLAJOS ANDRÁS
Doby Péter, Dobyék fia – SIMON ZOLTÁN
Péchy Lajos, orvos – SZATMÁRI GYÖRGY
Malvin, Dobyné testvére – MÁHR ÁGI Jászai-díjas
Patikus segéd – FARKAS SÁNDOR
Patikusné, a segéd felesége – TENKI DALMA
Kádár Pista, legátus – FECZESIN KRISTÓF
Faragó ispán – VARGA ZOLTÁN Jászai-díjas
Nevelőnő – PROHÁSZKA FANNI
Óvókisasszony – SIMONFI ADRIENN
Postamester – SZEGEDI DEZSŐ Jászai-díjas
Gazdasági gyakornok – MOLNÁR SÁNDOR TAMÁS
Aradi – MÁRTON B. ANDRÁS
Aradiné – MOLNÁR ANNA
Szakácsnő – KEREKES VALÉRIA
Mihók, kocsis – SZAKÁL TAMÁS
Díszlettervező: KHELL ZSOLT Jászai-díjas
Jelmeztervező: TIHANYI ILDI
Zene: KOVÁCS MÁRTON
Ügyelő: VARGA RENÁTA
Súgó: FEKETE ZSOLT
Rendezőasszisztens: KRISTON SZABOLCS
Rendező: RUSZNYÁK GÁBOR
Bemutató előadás: 2016 október 14. – Kamaraszínház
