Dobozy Imre fergeteges vígjátékát, A tizedes meg a többieket mutatja be a Magyar Színház 2016. szeptember 30-án. A rendező, Lengyel Ferenc azt ígéri, sorozatvetővel szórják majd a poénokat. Megtudtuk azt is, miért fontos ma ez a történet. Lengyel Ferenccel Vasvári Judit beszélgetett.
Lengyel Ferenc – Fotó: Kozma János (forrás: Pesti Magyar Színház)
A te füledben is ott cseng, hogy „Az oroszok már a spájzban vannak”?
– Gyerekként láttam először a filmet. Annyira nagy hatással volt rám és barátaimra, hogy rögtön el is kezdtük gyártani a fa dobtáras géppisztolyokat. Aztán megkezdődtek a nagy csaták. A filmbeli orosz támadók „Gurrá!” ordítását szinte tökéletesre fejlesztettük. Az összes poént fújtuk kívülről: ,,A oroszok már a spájzban vannak! Ide lőjetek! Mi folyton csak zabálunk… Mi még megadni sem tudjuk magunkat…”
A tizedes meg a többiek, Pesti Magyar Színház – Fotó: Kozma János (fotó forrása: Pesti Magyar Színház)
Ahogy megfigyeltem, még azok a férfiak is szeretik a háborús történeteket, akiknek az életben eszük ágában sincs katonásdit játszani. Szerinted a nézők közül a férfiak emiatt jönnek majd el az előadásra?
– Én nem szeretem a háborús történeteket. De ez a darab kivétel: minden pillanatban váratlan és meglepő dolgok történnek, amelyek egyszerre leleplezőek és sokatmondóak, ugyanakkor önmagukban is hallatlanul mulatságosak.
A tizedes meg a többiek, Pesti Magyar Színház – Fotó: Kozma János (fotó forrása: Pesti Magyar Színház)
És a nők miért jöjjenek el A tizedes meg a többiekre?
– Igyekszünk sorozatvetővel szórni a poénokat, és eleganciával felmutatni – amit a nők is kedvelnek – a szemérmesen rajongóra, gyöngéden gunyorosra festett nemzeti önarcképünket. A jellemek pontos, finom kidolgozottsága a legfontosabb. Ügyesen kell kidekázni a hol cinikus, hol burleszkszerű, de mindig fergeteges humorú történetet.
A tizedes meg a többiek, Pesti Magyar Színház – Fotó: Kozma János (fotó forrása: Pesti Magyar Színház)
A társulatból csaknem minden férfi felbukkan a színen – milyen visszajelzéseket kaptál, örülnek a csapatmunka lehetőségének?
– Azt nem tudom, mennyire örülnek. Az a végén derül ki. De mindenképpen lendületes, ötletgazdag próbafolyamatra számítok. Remek színészek, remek szerepekben. Remélem, nem sózzuk el a fagyialapot!
A tizedes meg a többiek, Pesti Magyar Színház – Fotó: Kozma János (fotó forrása: Pesti Magyar Színház)
Mi a rendezői célod A tizedes meg a többiek bemutatásával?
– Ez egy rendkívül fontos mese. Fontos, mert kicsiben ott van benne az egész „két front közt ragadt” magyar történelem, és mi nem az unalomig ismert módon viszonyulunk hozzá. A természetes önzés és a másokért vállalt felelősség, a másokért cselekvés látszólag szemben áll egymással. Az emberek jól akarnak járni, aztán többnyire mégis tisztességesen viselkednek és ez így igazán röhejes. Ezen bizony rengeteget lehet nevetni.
A tizedes meg a többiek, Pesti Magyar Színház – Fotó: Kozma János (fotó forrása: Pesti Magyar Színház)
Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek
komédia két részben
Bemutató: 2016. szeptember 30.
A II. világháború vége felé járunk. A Magyarországon harcoló felek egyre fáradtabbak, kimerültebbek, és egyre kevesebben akarnak önként és dalolva a frontra menni. Mindenfelé lógósokba botlik az ember. Főhősünk, a tizedes is azért oson be egy kastélyba, hogy végre megpihenhessen a frontvonalak között. Ám nemsokára kiderül, hogy a kastély más katonaszökevényeknek is a tanyája, és ezekből az ágrólszakadtakból ügyes, ravasz és túlélésre képes csapatot kellene kovácsolni…
2017-ben a szerző, Dobozy Imre születésének 100. évfordulóját ünnepeljük. Bravúros komédiáját Keleti Márton pompás filmje tette legendássá. A történet egyes mondatai jelképessé váltak az évek során, hisz ki ne hallott volna a “már a spájzban vannak az oroszok”, vagy a “mert mi mindig zabálunk – magyar átok” szállóigékről! Ez a szórakoztató helyzet- és jellemvígjáték szeretetreméltó vallomás is a jólelkű, de rafinériára mindig kész kisemberről, aki csupán túl akarja élni a történelem viharait.
Érdekességek:
1. Apropó, szállóige! A filmben csak olvasható a németül elhangzó mondat fordításaként, hogy “Az oroszok már a spájzban vannak”, ami szállóigévé vált – a szövegben így hangzik el: “már a spájzban vannak az oroszok”.
2. Az előadás dramaturgiája nem követi száz százalékig a filmet, ezért nincs jelenet az erdészházban, ezért nem szerepel nő, Grisa a kastélyban kerül elő a spájzból, nincsenek külső jelenetek.
3. Az oroszul és németül elhangzó mondatokat a többi szereplő értelmezéséből értjük meg.
ALBERT – EPERJES KÁROLY Jászai Mari- és Kossuth-díjas
TIZEDES – BEDE-FAZEKAS SZABOLCS
GÁSPÁR – RANCSÓ DEZSŐ
FEKETE – SZATMÁRI ATTILA
GÁLFY – FILLÁR ISTVÁN Jászai Mari-díjas
SUHAJDA – PAVLETITS BÉLA
SZIJÁRTÓ – HORVÁTH ILLÉS
GRISA – TAKÁCS GÉZA
DUNYHÁS – SZŰCS SÁNDOR
SS FŐHADNAGY TAHI JÓZSEF
KRASZNAVÖLGYI GÉMES ANTOS
JÓSKA – ADÁNYI ALEX
SZOVJET SZÁZADOS – CSEPELI SÁNDOR
Német katonák, nyilasok: A Pesti Magyar Színiakadémia növendékei
Díszlet-jelmez: KOVÁCS YVETTE ALIDA
Dramaturg: DERES PÉTER
Zene: VECSEI LÁSZLÓ
Ügyelő: SIPOS CSABA
Súgó: BALÁZS ÉVA
Rendezőasszisztens: JUHÁSZ ANDREA
Rendező: LENGYEL FERENC Jászai Mari-díjas
PRÓBANAPLÓ RÉSZLET:
„Ezért belátszik a Szűcs Sanyi, amint megpróbálja beleszuszakolni magát a télikabátjába. Rángatja kicsit oldalról, alulról, felülről, másik oldalról, keresi a gombolást, félregombolja, visszaigazítja, beleakad az egyik ujjába, kicsit a másikba is, begyűrődik a gallér, ami kabáttal megtörténhet, az ott megtörténik. Szűcs, mint Dunyhás testvér még csak véletlenül sem néz a nyitott ajtó felé. Nem és nem tudja, hogy látja az egész nézőtér és mindenki csuklásig röhög.
Lengyel Feri a könnyeivel küszködve (nem sír!) próbálja elmagyarázni, hogy egy színész, ha játéklehetőséghez jut és ugyanakkor közönséghez is, akkor nincs kegyelem.
De jól indult az egész nyílt próba. A hetek óta csak egymásnak játszó színészek hirtelen megérezték a közönség jelenlétét és minden, ami addig csak lehetőség volt, élni kezdett. A szünetek, a poénok, a veszélyes pillanatok, a különböző karakterek. Fillár Fifi cinizmusa, Bede Szabi energiája, Szami felsőbbrendűsége rabul ejti a nézőket. Köztük az első sorokba beülő lányokat. Ők a Rákospalotai Nevelőből jöttek, maguk is színjátszók, nem lehet őket átverni. Majdnem leesnek a zsöllyékből, úgy röhögnek.”
Folytatás itt: http://pestimagyarszinhaz.hu/nyitva-van-a-proba-meg-az-ajto/