Szerző: Tóth Judit Nikoletta
A kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója, a kortárs dublini származású drámaíró, Conor McPherson A gát – történetek a tűz körül című darabja is helyet kapott a 9. Ördögkatlan Fesztivál programsorozatában. Az egyfelvonásos, öt szereplős mű, amely a Royal National Theatre által meghirdetett szavazáson bekerült a 20, század legjobb drámái közé itthon az elmúlt színházi évadban debütált, Bérczes László rendezésében.
Conor McPherson: A gát / A kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója – Fotó: Puskel Zsolt (fotó forrása: Ördögkatlan Fesztivál)
Az egyszerű, mégis otthonos díszletek között, egy ír kocsmában „zajló” történet mind az írói, mind a rendezői akaratnak megfelelően úgy nélkülöz minden cselekményt, hogy igaz, emberi történet kerekedik ki belőle. Ennek eléréséhez az előadás első másfél órája – amikor a nap, mint nap együtt iszogató, négy helybéli férfi (Szarvas József, Sarkadi Kiss János, Váncsa Gábor és Kalmár Tamás) és az éppen ide települő, szabad akaratú nő (Mészáros Sára) – érdektelen, udvariaskodó beszélgetése a közönségből tapintható érthetetlenséget, türelmetlenséget, olykor álmosságot és néhányukból bizony a távozás választását váltotta ki. A színészek milliméter pontosan kidolgozott mozgása, félreérthetetlen metakommunikációja, motyogása, bárgyú mosolygása és fénytelen szemeik bizony úgy tűnt, nem csak a befogadói oldal türelmével, de annak idejével is szó szerint játszott az előadás első felében. De amint az várható volt, nem érdemtelenül.
Conor McPherson: A gát / A kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója – Fotó: Puskel Zsolt (fotó forrása: Ördögkatlan Fesztivál)
A dráma a fokozott fokozatlanságával, a kimért, szinte komótos, de ember feletti színészi játék által elért hatással szinte egy emberként, észrevétlenül csúsztatott minden, a nagyharsányi tormateremben jelenlévőt abba a hangulatba, amelybe bizony saját életünkben is bele tudunk mászni. Hogy aztán sokan közülünk életünk végéig csücsüljünk benne. Itt viszont ez az öt ember feloldódik egy szemnek láthatatlan varázsütés hatására: amelyet a nő saját életére vonatkozó őszinte megnyilvánulása okoz. Megreccsen az éveken át építgetett védőburok, megtörténik a gátszakadás mindenki lelkében. Jack (Szarvas József) nagymonológja alatt már csillogó szemmel, kíváncsian várja a teljes közönség a folytatást, hiszen az addig a hamissága miatt érdektelen tűnő élete, ha nem is megoldásra, de feloldásra, magyarázatra talál.
Conor McPherson: A gát / A kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója – Fotó: Puskel Zsolt (fotó forrása: Ördögkatlan Fesztivál)
„… Lent a műhelyben. Jelentéktelen kis munkákat kihúzni egész napra. Órákig elvacakolni egy sima defekttel. Hogy ne kelljen azon töprengenem, miként alakulhatott volna az élet, vagy mit hogyan kellett volna tennem. Mintha folyton csak elfordítanám a tekintetemet. Ahogy akkor, a lakodalomban. Mert csak akkor szabad elkapni valakinek a tekintetét, ha tud is mit kezdeni vele az ember. És nem múlik úgy nap, hogy ne annak a lánynak a nevével ébrednék.”
Conor McPherson: A gát / A kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója – Fotó: Puskel Zsolt (fotó forrása: Ördögkatlan Fesztivál)
Az előadás ekkor már szinte arcul csapja az arra érzékeny közönséget. Hiszen ennek, a fényekkel, hanghatásokkal kísért két órának a középpontjában is az egyéni élet értelmének, az emberi lélek nyugalmának keresése és rejtélye áll. Az író és a rendező megoldásait – amelyek a cselekmény kibontakoztatása nélkül villantják és kínálják fel számunkra a titkaink, elnyomott vágyaink leleplezését – jó lenne kihallani, áthallani saját életünkre. Sokat gondolkozom azon, miért van az, hogy az irodalom és általában a művészetek tárháza szinte kivétel nélkül tartalmazza ezeket a megoldási lehetőségeket, mégis olyan kevesen tudunk élni ezzel a tudással. Megvalósítani a gátszakadást, hogy az előadás végét jellemző, felemelő őszinteségtől felszabadultan léphessünk ki nem csak a színházteremnek „hazudott” tornateremből, de a sokszor színháznak berendezett életünkből is. Hogy haladhassunk tovább a minket igazán boldoggá tevő, ránk jellemző úton. Aztán eszembe jutott az a már ismert, akkor már/még férjezett, kisgyermekes művésznő, akit eleinte csak a színpadon ölelt Júliaként magához élete Rómeója: Latinovits Zoltán, de nem tudhatták ennyivel beérni. Az évekig tartó hárítása, tagadása, majd döntése meghozatala után Ruttkai Éva így nyilatkozott erről: „Az élet tud olyan lenni, mint a mese. De annak ára van. Nem lehetsz latolgató, meg fukar…”
Conor McPherson: A gát / A kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója – Fotó: Puskel Zsolt (fotó forrása: Ördögkatlan Fesztivál)
A Conor McPherson által írt dráma: A gát, Bérczes László rendezésében a szeptemberben induló új színházi évadban mind a kaposvári, mind a fővárosi színház repertoárjában elérhető a közönség számára. Ne latolgassunk. Ne fukarkodjuk el magunktól megélni ezt az élményt.
Conor McPherson: A gát / A kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója – Fotó: Puskel Zsolt (fotó forrása: Ördögkatlan Fesztivál)
Conor McPherson: A gát – történetek a tűz körül
A kaposvári Csiky Gergely Színházban