Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Vidéki helyszínen, világhírű alkotókkal jelentkezik Budapest kortárs fotográfiai és kollázsművészeti galériája, a TOBE. A kurátorok: Puskás Bea és Tomas Opitz a festői környezetben található szentbékkállai Pegazus kiállító terébe mintegy visszaköltöztették azokat az alkotásokat, amelyek életre hívásához és megformálásához a csoportos tárlat kiállítói kivétel nélkül a természet alkotásából: annak kékségéből merítettek. Alapvetően ez a szín ugyanis az, amely mentén tematikus tárlattá álltak össze a megtekinthető alkotások.
Fotó forrása: TOBE Gallery
A 12 hónap különbséggel, most másodszor, más helyszínen jelentkező tárlat művészei közül sokan együtt, és van, aki önálló kiállítással is jelentkezett már a fővárosi galéria három éves történetében. A BLU című kiállítást pont egy évvel ezelőtt a Herzen utcai galériában már láthatta ugyan a közönség, de most, a helyszín megváltoztatásával és az alkotók, az alkotások minimális különbségével megújult hatással várja az érdeklődőket.
A BLU alkotóinak személyében – mint minden eddigi TOBE Gallery kiállítás esetében is -, a kortárs venezuelai, brazil és magyar fotográfusok, valamint az argentin, venezuelai és spanyol kollázsművészek alkotásait képviseli.
Fotó forrása: TOBE Gallery
A tematikusan a kék árnyalatai mentén összeilleszthető, mégis alapvetően különböző alkotásokat rendezték egy vizuális élménnyé a kurátorok, hiszen más közlési igénnyel nyúlt minden megtekinthető képhez az őt éltre hívó művész. A tárlat Carla Tabora, Amalia Pereira, Carolina Chocron, Marco Bell, Mészáros László, Ricardo Parra, Rocio Montoya, Riskó Gáspár és Tomas Opitz alkotásaiból állt össze úgy egy egységes élménnyé, hogy minden kiállított fotográfia vagy kollázs egyéni élményforrás is marad, hiszen azok nem csak a művészek által használt technikai módszerekben, de személyiségükből fakadóan látásmódjukban is különböznek.
Az augusztus 21-ig megtekinthető, kék tematikájú kiállítás igazi nyári tárlatélmény, amely a színek, – itt most a kék szín – esztétikai és érzelmi hatásaira is alapoz. Hiszen az egyes színárnyalatok amellett, hogy hangulatokat kelthetnek, gondolatokat ébreszthetnek, érzelmeket, érzéseket fejezhetnek ki, nem csak az alkotókban, de a befogadói oldalon állókban is.
Fotó forrása: TOBE Gallery
Már az előző évi városi környezet is kihozta ezt a hatást, de Szentbékkálla természeti környezetében még szembetűnőbb az, hogy a természetben keletkező igazi kék árnyalatait az alkotók mindegyike, a kép témájától és az általa használt kivitelezési módtól függetlenül is annak természetességében tudja megtartani, és visszaadni. A kiállítás nyári, akár könnyednek is tekinthető esztétikai élménye, az igazi kék megtapasztalásának lehetősége azonban most is több lehet ennél. Hiszen amellett, hogy bevezet minket a kortárs fotó- és kollázsművészet sokunk számára ismeretlen „tájaiba” még egy lehetőséget tartogat, elsősorban azoknak, akik kerek egy év különbséggel találkoznak újra a tárlattal. Mert annak önmagunkra gyakorolt hatását most abban is mérhetjük, hogy átgondoljuk, a két BLU tárlat között eltelt egy esztendőben mi, milyen irányban változott meg bennünk. Az igaz, hogy az idő múlására, a körülöttünk zajló eseményekre, a környezetünkben élő emberekre sokszor nincs közvetlen hatásunk, de a legbensőnkben zajló folyamatok irányáért, a változásokért, a változatlanságokért senki mást nem tehetünk felelőssé, csak saját magunkat.
Fotó forrása: TOBE Gallery
A BLU című kiállítás művészeiről (forrás: TOBE Gallery):
Carolina CHOCRON: Kollázsok, objektumok és miniatűr világok készítője. Vizsgál, gyűjt, kutat, kivág, szétszed, összerak, hogy kézi készítésű kollázsain a kép és a szó közötti tréfás találkozás megkérdőjelezze a valóságot, ami körülvesz minket.
Carla TABORA: A különböző kultúrák és tájak határain élő művész; fő szándéka az érzékek természeti térképének megalkotása, az emberi lét kérdéseinek újraértelmezése, amelyek nyomán egybeolvadunk a természetes közegünkkel és azon belül az élettel. Művészete a különböző médiumok kombinálásában gyökerezik: két dimenziós papír és installációs munkák, amelyben fotográfiát, rajzot és festészetet vegyít. A test és a természet közötti vizuális kapcsolat úgy születik, hogy egymáshoz hangolja a valóságos és elképzelt mintákat, ahogy például a kéz vonalai gyökerekké válnak.
RISKÓ Gáspár: Kiállított munkáiban a természet, pszichológia és a spiritualizmus összefonódó kapcsolatát kutatja. A realisztikus értelembe vett tértől és információáradattól mentesített időtlen közegben a képzelet korlátoltsága feloldódik. Álom, fantázia, tudatalatti világ és a valóság keveréke jelenik meg ebben az imaginált dimenzióban.
Amalia PEREIRA: Kollázsmunkái a bölcs nők iránt érzett tiszteletről beszélnek; virágzó pillérek, akik az életért küzdenek: barátnők, anyák, szerelmesek és amazonok.
Alkotásai a körülöttünk lévő életelemekből építkezik és hoz létre egy új univerzumot: olyat, amelyet azelőtt sosem láttunk, mégis azonnal felismerjük. Jelentős a művészetbe, zenébe, irodalomba való elmerülésének vágya és a határtalan érzékenysége. Ezek adják képei mélységét is és teszik a képi nyelvét annyira vonzóvá.Ricardo PARRA: Az OFFING című sorozatot alkotó tájakon vészjósló viharfelhők, megszelídült ködfátylak nehezednek a hatalmas, sós víztömegre. A fotográfus korábbi munkáiban kiemelkedő szerepe volt a fénynek, ez hozzásegítette a formák megalkotásához, ugyanakkor ebben a sorozatban a felhők és a vizek sötét árnyalatai vállnak az alkotás főszereplőjévé.
Tomas OPITZ: Montázsain a fotográfia finomságát, sokak számára ismeretlen állapotát mutatja be. Apró részletekből meríti az inspirációt, majd igyekszik minél tisztábban és érzékenyen ábrázolni azokat, hogy a néző is megtalálja bennük azt a világot, ami eddig rejtve maradt előtte. A sorozat különlegessége, hogy a képek akvarell papírra vannak nyomtatva, így a hordozón is megjelenik a varázslat.
MÉSZÁROS László: Több évtizede mozog a művészeti fotográfia világában. Jelen kiállításon két különleges fotója szerepel; a Swimming Pool című lentikuláris kép, illetve a Venice című lyukkamerás felvétele.
Rocío MONTOYA: A szürrealizmus és a festészet hatására Rocío Montoya kollázsaiban képzeletbeli szépség jelenik meg, feltérképezve az emberi testet, elfedve az identitást. Képein az emberi viselkedésformák sokféleségét, az érzelmek hullámzását, az egyének másságát jeleníti meg. Alkotói munkái középpontjában elsősorban a portréfotográfiák dekonstrukciója áll, szinergiában a természettel, szimbolikus elemeket használva, amelyek így együtt álomszerű, vibráló világot hoznak létre.
Marco BELL: Az ESTE QUE SOY című fotósorozat szereplőit a farsangi parádén, az utcán rögzíti fotóriporteri érzékenységgel Marco Bell fotográfus. A fotósorozat nem a karneválok felszabadult örömét, szabadságát sugározzák, sokkal inkább Venezuela és a latin-amerikai társadalom problémái köszönnek vissza.A sorozat gondolatisága az egyenruhák és jelmezek, felnőttek és gyermekek témáinak azonos szintű ütköztetésében gyökerezik. Hol van a határ jelmez és egyenruha között? Mi választja el a lehetőséget az elnyomástól, a szabadságot a kényszertől? Az Este que soy szembesít minket ezekkel a nyugtalanító kétértelműségekkel, amelyek a hatalmi rendszereket irányítják.
A szentbékkállai Pegazus fogadó, dézsma – és borospince a Káli-medence új kortárs közösségi, kulturális szórakoztató központjaként egész nyáron, és a közelben zajló Művészetek Völgye rendezvény alatt is várja a látogatókat, korosztálytól függetlenül. A TOBE Gallery tárlatával párhuzamosan pedig még egy kiállítást – Szőr/Mentén. Állatmesék -, Nagy Gabriella festőművész, Kovách Gergő szobrászművész és Szöllősi Géza vizuális művész állatokat ábrázoló abszurd alkotásait is megtekinthetjük akár pihenésképp, akár családi programként a helyszínen.
Szőr/Mentén. Állatmesék – Illusztráció – Fotó forrása: Pegazus