Időutazás a 70'-es évekbe Koltai Judittal és Sári Edinával

Egy 1976-ban tíz éves kislány vicces és megható szövegelése a nagy kalandként megélt életről, a mára retrónak számító budapesti hétköznapokról, amikor annyi minden történik, és most az lenne jó…

A kislány magyar hangja Koltai Judit, a Holdvilág Kamaraszínház művészeti vezetője és a szerző, Sári Edina minden akkor volt, és mára gyereklelkű felnőtté változott embert szeretettel vár felolvasóestjére!

Időpont: 2016. július 21. csütörtök, 19:00-22:00
Helyszín: Mr&Mrs Columbo (Bp. I., Szarvas tér 1., az 5-ös busz megállójában!)

meghivo

Az lenne jó… 13+1 egymondatos retromese felnőtteknek

Miféle könyv ez?! Ez nem is könyv, hanem, micsoda?…, ismerős ugyan…, persze! Ez egy iskolai füzet, ez olyan, mint…, igen, mint az én irkám a 70’-es évekből! Itt van-e a piros szélű vignetta is, aminek olyan furán rossz íze volt, hogy az már szinte ízlett, buzgón kellett nyalogatni. Na, ja, a hetvenes évek narkós bélyege!

Meg milyen cím az már, hogy Az lenne jó?!

Annyi minden lenne jó, kit érdekel, hogy a könyv szerzőjének milyen óhaja van, kit érdekel, hogy neki mi lenne jó?!

Csak az a fontos, hogy én, én, én, meg, hogy nekem, nekem, nekem mi a jó! – sugallja az arctalan embertömeg az utcán, ahogy, mint kis hangyák, egymás sarkát taposva törnek utat a… mi felé is?, de ezt ordítja arcunkba a tévé, ez olvasható a drogériában is, nap mint nap: valósítsd meg önmagad, légy az, aki akkor lehetnél, ha megtehetnéd mindazt, amit most nem tehetsz meg azért, hogy az legyél, aki akarsz, pedig az lenne jó…

Na, jó, ebbe a címbe még bele is nyugszom, de miért pont 13+1? Azt mondod, hogy a totón az a telitalálat? Mit képzel a szerző, hogy a könyve telitalálat? Mi ő, ki ő? Egy írózseni? Olvasott ez már jó irodalmat?! Meg egyáltalán, ki totózik manapság, amikor tétre menő, jó foci nincs, van viszont eurolottó, meg luxor, meg kaparós, és ahhoz még csak gondolkodni sem kell, csak dől a lé? A szerző a múltból itt ragadt dinoszaurusz tán?

És mi az, hogy egymondatos? Telerakta egymondatos híresnagyemberbedumálnekem okosságokkal a könyvet, és azt hiszi vevő leszek rá, pláne még fizetek is érte? Mi ez, egy fészbúkos közhelytár? Ámbár azt most kiharcoltuk, ingyen van!

Na, meg ez a retroduma…! Áhá! Megvan már! A szerző meg akarja lovagolni a trendi retrohullámot, és szörfözgetni akar rajta, de fel tud ez egyáltalán kapaszkodni a világot jelentő deszkára úgy, hogy nem nyeli el az ismeretlenség hulláma?

Ja, és még mese is! Mi az, hogy felnőtteknek mese? Mindenki etetni akar engem-minket, nagypolitika, főnök, házastárs, lódító gyerek, épp elég ez, nem kell még a mese habbal se, anélkül se…

… de visszatérve erre a hetvenes éveket idéző, tintakék alapon piros szegélyes címkés füzetkére, milyen érdekes, kis gyerekrajzok vannak a borítón, hű, mintha én firkálgattam volna a füzetemet másodikos koromban! Ki lehet ez a királylány? És ki lehet ez a hülye Bellák, pontos jével?

Milyen kis helyes füzetke, éppolyan, mint az enyém volt…, nyissuk már ki! Jé, milyen jó kis fotók vannak benne, mintha egy felnőttet visszacsöppentettek volna a gyerekkorba, még a kardigánját is kinőtte, nahát, hogy élvezi! Lejön a fotókról a fílingérzés, mintha gyereknap lett volna! Én is akarok ilyet!

Aha! Vannak benne firkák is, meg kézzel kezdtek minden egymondatos írást, beleolvasok…, na, jó, hagyjatok kicsit, hűha, erre figyelni kell, mert elvesztem a fonalat, mit gondol az író, hogy a teljes figyelmemet kéri hosszú percekre, milyen beképzelt!, semmi telóhívás, cset, meg posztolgatás közben, csak olvassak?! Mélyüljek el? Hogy merészeli azt képzelni, hogy az írása kiszakíthat a világ hálójából?!

Aszta, hogy milyen jó volt ez már! Olyan, mintha ismerne az író, mintha belelátott volna az én gyerekkoromba, nálunk is ilyen volt a nyaralás a nagymamánál!…, meg a gyereknap anyuékkal, amikor felfordult a csónak, és béka esett a tesómra!…, meg én is egyből leharaptam a csokinyúl fejét, pfű, megnyugodtam, nem csak én, meg a gyerekeim vagyunk kannibálok!…, meg a szomszéd kisfiú a szomszédból! Milyen szerelmes voltam belé!…, együtt gyűjtöttük a gesztenyét, egy szemet évekig őrizgettem! Hogy is hívták, hogy is, igen, megvan, Jancsi! Ó, és hogy vártam a születésnapomat! Hogy lennék már végre felnőtt, mint most, aki azt tehet és akkor, amit és amikor akar!

Hát, hogy elrepültek már az évek!, de milyen jó kis novelláskötet ez, hogy visszahozza a régvoltot, az egykorvolt gyereknek, nekem, akinek pedig az lenne jó, ha ma egy negyven évvel ezelőtti napon arra ébredt volna, hogy…

– elfogulatlan kritikus –