Szerző: Monostori Andrea
Amerikai történetek díszletei között bonyolódó oknyomozó újságírás Magyarországon és a balkáni országokban. Erre az alapötletre épül Roboz Léna, az Athenaeum Kiadónál megjelent, Balkáni árnyak című regénye, rengeteg kávéval és korrupcióval nyakon öntve.
Igazgatói üvegiroda, teniszmeccs (éppen csak nem golf) mint a döntő jelentőségű informális találkozók helyszíne és számolatlan pohár kávé a kézben. Jellemző sablonok egy veszélyekkel teli nyomozáshoz, melyeket megtöltenek a jellemző figurák: a kialvatlan újságíró, Tóth Sára, aki magánéletben legalább annyira mélyrepülésben van, mint a munkájában, egy férfikolléga, akivel váratlanul közös ügyön kell dolgoznia, a szenzációra éhes, sztorit hajtó főszerkesztő, a korrupció szálait szövő vállalatvezetők és politikusok.
A kétezres évek elején járunk, amikor még minden hajszálnyival lassabban történik, mint manapság – nincs internet a mobilokon, és az újságok online kiadásai sem szorították még ki a papíralapú médiát. Nagy a jelentősége annak, hogy ki szerez pontosabb információkat politikai és gazdasági kérdésekről, ki tud a csendes felszín mögül valamit kibányászni, aminek némi köze van az igazsághoz. Tóth Sára akkor kezd el nyomozni, amikor egy nagyvállalat sajtótájékoztatóján megpróbálnak eltussolni néhány tranzakciót, melyeket a könyvvizsgálat során az ellenőrző bizottság kifogásolt. A szerződések látszólag jelentéktelenek, ám a mindig rohanó kócos hajú főszereplőnk jó kapcsolatainak és hozzáértésének köszönhetően elejtett morzsák mégis nagy sztorit sejtetnek.
A szerző nem csak a korrupció és ennek legfontosabb kelléke, a strómanság alapjait vázolja fel, és igyekszik bemutatni a történeten keresztül, hanem a rendszerváltás körüli Magyarország viszonyait is lefesti mint a mai gazdasági és politikai helyzet kialakulásának kezdeteit. „Alelnök szeretnék lenni, de erre jelenleg esélyem sincs. És legyünk őszinték, ha összedől a rendszer, akkor nem biztos, hogy én vagy a mostani vezető kollégáim lesznek a legkívánatosabb emberek az MNB-ben. De még ha így is volna, egy új érában is szükség lesz politikai támogatásra, én meg ennek a megszerzésében nem vagyok olyan jó.” (45. o.) – mondja az egyik szereplő. A Balkáni árnyak nem titkoltan társadalomkritika is szeretne lenni. Annyira nem titkoltan, hogy a kibontakozó események feltűnően hasonlítanak egy 2006-ban valóban kipattant magyar és balkáni vonatkozású botrányhoz. Az író még konkrét részleteket, helyszíneket is változatlanul hagyott, mintha csak azt szeretné, hogy ismerjünk rá valós eseményekre. Ezt a gyanúnkat erősítheti a kimódolt álnév, és az, hogy a szerző minden szereplőt kínos gondossággal teljes nevén megnevez.
De persze az is lehet, hogy Roboz Léna mint nyilvánvalóan elsőkönyves író szárnypróbálgatásai ezek. Nem csak Tóth Sára küzdi magát keresztül határokon és nehézségeken, hanem vele együtt ő is végigbotladozik a regényírás minden buktatóján. Az időnként ügyetlenre sikerült történetvezetésben megbicsaklik a dinamika. A tömör nyelvezet segíthetné a sodró cselekményt, ám a néhol magyartalannak ható szórend megakasztja azt. A kulcspontnak számító Fordulat című fejezetben szinte átsugárzik a lapokon az írás folyamata – mintha a szerző izgatottságában maga is összezavarodna, és belebonyolódik egy mondatszerkezeti gubancba.
Mégis, ha az olvasó túlteszi magát ezeken a zavaró tényezőkön, értékes gondolatok csírájára bukkanhat. A történetben a főszereplőt követve arra kereshetjük a választ, hogy meddig terjed az újságíró etikai felelőssége a tények feltárásában, mik mozgatják a média és a politika világát, és hogyan lehet összeegyeztetni a hivatást a magánélettel. Amennyire filmbe illő végpontot várnánk az alaphang után, annyira életszagúan rezeg bennünk tovább a befejezés. Tényleg ilyen lenne, ahogy a könyv állítja, a mai magyar valóság?
Roboz Léna: Balkáni árnyak
Athenaeum Kiadó
2016, Budapest
253 oldal
ISBN: 978-963-293-520-1