Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Néhány hétig van lehetőségünk együtt is betekintést nyerni a 20. század művészettörténetének két korszakalkotó alakjának munkásságába és az azt meghatározó időszakába. A Pablo Picasso és Amedeo Modigliani életművéből kialakított retrospektív tárlatoknak ad ugyanis otthont a Magyar Nemzeti Galéria egyedülálló módon: párhuzamosan, mégis külön. A mindössze 3 év korkülönbséggel született művészek szülőhazájukból érkeztek szinte egyszerre, még az 1900-as évek legelején Párizsba, ahol világhírűvé vált alkotói tevékenységük alapjait rakták le, egy lényeges különbséggel. Picasso ugyanis közel fél évszázaddal élte – és ezáltal alkotta – túl fiatalkori pályatársát, Modiglianit, akit, valószínűleg amíg élt nem feledett, hiszen még halálos ágyán is őt emlegette. A két alkotó életmű-kiállítás akár külön-külön és bármelyik korosztály számára élvezhető módon ad lehetőséget egy alapvetően esztétikai élményre, mégis sokkal többre, hiszen az elmúlt évtizedek képzőművészetének meghatározó alakjainak látás- és gondolkodásmódjába is bevezet bennünket.
A Magyar Nemzeti Galéria A épületében még április végén megnyílt Pablo Picasso életmű-kiállítás az alkotó festményein, grafikáin és szobrain keresztül vezeti be a látogatókat a sokoldalú művész gondolati világába is. A száz műalkotásból kialakított tárlat úgy lett összeállítva, hogy a több mint hét évtizedig tartó alkotói időszak valamennyi korszakából tartalmaz bemutatásra valót, amelyeket korabeli filmekkel, képekkel és levelezésekkel egészítettek ki a kurátorok. Az informatív kiállítási anyag megpróbálja Pablo Picasso jellegzetes alkotómódszereibe bevezetni az érdeklődőket. Abba a világba, amelyről a sokoldalú, állandó megújulásra és alapvetően az emberi alak megformálására, a látható világ egyvonalas visszaadására törekvő művész egész alkotói pályája során gondolkodott. A világ több múzeumából, de alapvetően a Musée national Picasso-Paris tulajdonában álló műtárgyakból összeállított hét szekció elválaszthatatlan Picasso 93 évig tartó magánemberi oldalától is. Így nem csak a műveket, de az életére éppen jellemző helyzeteket, az otthonául szolgáló országot és környezetét is megismerhetjük. A számos tényanyag segítségével talán jobban bízhatunk saját érzeteinkben is ahhoz, hogy Pablo Picasso látszólag szétesett és öntörvényű, de nagyon is tudatos, logikus és természetes világát átérezhessük.
A június végén megnyitott Modigliani-kiállítás keretében először látható így együtt az olasz szobrász és festőművész életműve hazánkban. A több mint nyolcvan alkotásból – köztük 61 eredeti Amedeo Modigliani műből – számos köz- és magángyűjteményből összeállt kiállítási anyag nem csak az alkotó főbb korszakait, de a kortársaihoz, így különös tekintettel Picassóhoz fűződő kapcsolatát is bemutatja életének időrendjében. A kezdetben szobrászattal foglalkozó, de már akkor is szorosan az emberi arcra vonatkoztatott alkotásokat készítő művész soha, még a festészetre történő átváltásakor sem tért el a klasszikus műfajoktól és formáktól. Egész munkásságára fiatalon bekövetkezett haláláig ez a klasszikus forma és intenzív színvilág volt a jellemző, amely az egyéni vonásokat is megtartó mégis szoborszerű portréin és világhírűvé vált, de a maga korában botrányosnak számító aktjain is visszaköszönt. Az öt szekcióra tagolódó tárlat nem kevesebbet vállal fel, mint bemutatni azt az utat, amely során az alig két évtizedes alkotói munkássága – és élete 35 éve alatt – rátalált saját stílusára. Ehhez bizonyára köze volt azoknak a kortársaknak is, akik művei szintén helyet kaptak a kiállítás anyagában.
A két egymást valószínűleg emberileg is, és alkotásaikon át is jól ismerő művész munkássága egyszerre indult ugyan, de Modigliani a rá szabott idő rövidsége miatt csak sejthette tehetségének „következményeit” és Picassóval ellentétben nem állt módjában igazán megtapasztalni azt. A munkásságukkal igenis szoros összefüggésben lévő magánéletük bizony nélkülözte a klasszikus polgári létet. Talán motiváltságának fenntartásához, világlátásának visszaadásához Picasso többször újraépítette nem csak alkotói énjét, de egész életét is. Modiglianinak erre objektív okokból, betegségéből és rövid életéből kifolyólag nem volt lehetősége ugyan, de ennek dacára is korszakalkotó életművet hagyott hátra.
Picasso egész életművét az, a kiállítás anyagában is többször megidézett híres mondása, miszerint „Minden, amit el lehet képzelni, az valóságos” határozta meg. Hiszen zseniális mestere volt az egyidejűleg több szemszögből, szempontból megragadott emberi arcoknak, az élet ősi szimbólumainak és a végletekig fokozta ezeket, sokszor úgy, hogy egyetlen vonással adta vissza azokat látszólag bonyolultnak tűnő rendszerekben. Olyan alkotó volt, aki nem válaszokat adott művein át, hanem kérdésfelvetésre, ezáltal gondolkodásra motiválva közönségét, sokszor önmagát is.
Modigliani, aki ugyanígy a végletekben mozgott otthonosan, tehetsége mellett az utókor és a kívülállók által sokféle szempontból „kitárgyalt” magánéletével is sokkol még majd egy évszázaddal a halála után is. Nehéz pártatlannak maradni, és ítélkezni is butaság akkor, amikor arra gondolunk, hogyan juthatott el állapotos felesége odáig, hogy a művész halála után alig néhány órával öngyilkosságot kövessen el. És ugyan ezen tárlatban nem kaptak helyet most ezek a képek, de tudni való, hogy csodálatos, bensőséges portrék sorozatát festette meg annak a nőnek az arcáról, akivel egy biztos: életre, halálra szerették egymást.
A Picasso-kiállítás július 31-ig, a Modigliani-kiállítás október 2-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában.
Picasso – Alakváltozások, 1895 – 1972, 2016. április 22. – 2016. július 31., Magyar Nemzeti Galéria
Modigliani – 2016. június 29. – 2016. október 2., Magyar Nemzeti Galéria