Szerző: Varga Bótos Anna
Akik a művészet szerelmesei, akik minden eszközt megragadnak, hogy közelebb kerüljenek szerelmük tárgyához, mely maga a művészet, akik megpróbálnak belebújni korszakokba, áramlatokba, sorsokba, lelkekbe, hogy átéljék, hogy megértsék, hogy kifürkésszék, hogy képzeletben ott legyenek, könyvtárnyi irodalmat szívnak magukba, elzarándokolnak legendás helyszínekre, képtárak folyosóit róják, s maguk is tevőleges részeseivé, alakítóivá válnak legendák születésének, dédelgetésének, azok jól ismerhetik Françoise Gilot nevét. Amikor jómagam is megpróbáltam megfejteni a 20. század nagy francia festőgenerációját, a montmartre-i szűk utcácskák és szegényes műtermek romantikáját, a kort és a közszellemet, amely az egekig röpítette őket, köztük Picassót és társait, nagyban hozzásegített ehhez Françoise Gilot lebilincselő önéletrajzi regénye, az Életem Picassóval, testközelbe hozva egykori híres tanítómesterét, kedvesét, élettársát, a festőfejedelmet s a II. világháború utáni évek művészvilágát, akkor még nem sejtettem, hogy egyszer e nagyszerű és mesébe illő hőskorszak utolsó szemtanújával, az élő legendával, zsenik valaha szépséges múzsájával egyszer még Budapesten fogok találkozni. A Várfok Galéria jóvoltából ugyanis 2016. június 30-án kiállítás nyílt a már nagyon idős, de még aktívan alkotó Françoise Gilot életművének rendkívül gazdag gyűjteményéből a művészetkedvelő közönség nagy örömére, akik a kánikulai melegben nemcsak a strandokon, hanem a kultúra területén is szívesen keresnek kellemesnek ígérkező felüdülést.
Françoise Gilot kiállításmegnyitó, Várfok Galéria, 2016. június 30. – Fotó: a Várfok Galéria jóvoltából
Nagy megtiszteltetés a galéria számára, hogy megrendezhette a neves francia festőművész kiállítását, amelyhez a Francia Nagykövetség is támogatását adta, s ezért külön köszönet Franciaország magyarországi nagykövetének, Őexcellenciája Éric Fournier úrnak (aki jelenlétével is megtisztelte az ünnepélyes megnyitót). Az idén 95 éves művész a mai napig rendkívül élénk természetű, jó humorú, kedves nő, aki hajlott kora ellenére is naponta több órára kezébe veszi még az ecsetet, és alkot. A mostani kiállításon a régebbi képei mellett újabbakkal is megörvendezteti a képzőművészetek rajongóit. A Várfok Galéria 2000 óta tart fenn közvetlen kapcsolatot a művésszel, egyebek között Rozsda Endre festőművésznek köszönhetően, aki mentora is volt Gilot-nak – emelte ki megnyitó köszöntőjében a galéria művészeti vezetője, Kovács Krisztina. A tárlat számos műfajt, technikát és korszakot felsorakoztatva, főbb témák szerint csoportosítva (így az utazás; a vándorlás; a tánc; a bolygók; a mitológia; a családi képek; a Rozsda Endrével való barátság) tematikusan mutatja be a sikeres és világszerte elismert művész munkásságának színe javát, köztük számos új festményt és rajzot is.
A budapesti kiállítás alkalmából Françoise Gilot a múlt héten exkluzív interjút adott New York-i otthonában a Várfok Galéria munkatársainak, amelyben örömét fejezte ki, hogy ismét Budapesten nyílik tárlata, s ha egészségi állapota miatt nem is jöhetett fővárosunkba, ahogy eredetileg tervezte, lélekben velünk van. „Festőként leginkább a színek festője vagyok – vallotta önmagáról a vele készült beszélgetésben -, a rajzolási módszerem eltér attól, amit a festményeimen használok. A rajzaim intimebbek, a rajzokat a képzeletem ihleti, legyen szó bármiről, emberekről, természetről, az sohasem a valóságban létezik (…). A rajzaim az álmaimból vannak, kicsit olyanok, mint a szobrok, amelyek a térben léteznek ”.
Françoise Gilot kiállításmegnyitó, Várfok Galéria, 2016. június 30. – Fotó: a Várfok Galéria jóvoltából
A kiállítótérbe lépve azonnal szembe tűnik a vásznakról sugárzó szuggesztivitás, de az absztrakt, geometrikus formák mögül egyértelműen fellelhető mondanivaló is, a sajátos stílusjegyek, a formák és színek harmóniája, zeneisége, a szárnyaló költőiség, a valóság és képzelet egymásba fonódó összhangja. A cinóbervörös, az égszínkék, a friss zöld, a vidám sárga határozott, markáns, de tiszta színei fényt és üdeséget sugároznak, mint a Növények az ablaknál vagy a Bőségszaru című vásznain is. Gyermeki emlékeit idézik az Íves kapu vagy a Keleti város című munkái, ahol az emlékképek párosulnak a valóságról való gondolatisággal, álomszerű víziókkal is. Tusrajzain a fehér és a fekete kontrasztjaival és a geometriai formák egységével domborítja ki mondanivalóját (A nőiesség formái). Szokatlan témát dolgoznak fel a természeti jelenségeket, égitesteket ábrázoló vásznai, az univerzum felé fordulás misztikumát az izzó vörös, a narancs, a mélykék izgalmas kombinációival fejezi ki, fantáziadús, kozmikus látomásokat tárva elénk (A nap tüze; Üstökösök ütközése; Közelítés). Líraiság és a szeretet melegsége tölti meg gyermekeit ábrázoló munkáit, színes litográfiáit (Aurélia és a bagoly; Gyermekeim Bretagne-ban II.).
Főnixábrázolásai igazán lenyűgöztek, különösen a kiállítótér fókuszába helyezett aranyos hátterű, aranyban fénylő, mélykék tollú főnixmadár, a Felszálló főnix többszörös szimbolizmusa, szépsége, szárnyalása csodálatot keltő. A Felszálló főnix az ún. lebegő festményei közé tartozik, amelyekről maga a művésznő így vall: „művészetem nem a valóságból való menekülési kísérlet; ez egy ének a félelem ellen. A lebegő festményeim, mint zászlók a csatában, csábítás a kétségbeesés elleni háborúra, az eutópia feletti győzelemre”. „A „lebegő festmények” a japán kakemono (fali tekercskép) és a tibeti tanka (pamut vagy selyem rátétre készített tibeti buddhista festmények) ihlette nagy méretű színes, keret nélküli képek, amelyek egyaránt őrzik a kalligráfia, illetve a szimbolizmus jegyeit,miközben azok jelentése a néző számára nyitott marad. Ezek az időben és térben lebegő festmények meditatívak, elmélkedők; a cél a béke és a nyugalom megteremtése, ugyanakkor tagadhatatlanul átjárja a szabadság szelleme is. Gilot művészetében jelen van az ősi madár szimbólum, visszatérően állandó szereplője annak, de szimbolikus formái is állandóan megújuló alkotói tehetségének, az akadályokat leküzdő és rendíthetetlen személyiségének, folyamatosan változó és eseménydús életének” – olvasható az egyik magyarázó szövegben.
Françoise Gilot kiállításmegnyitó, Várfok Galéria, 2016. június 30. – Fotó: a Várfok Galéria jóvoltából
Az ősbolyongás című fekete-fehér tusrajz az ún. Vándorlás ciklus emblematikus alkotása, középpontba állítva a vándorlást és az elmagányosodott, kitelepített, otthonukból elűzött vándorló személyét, a katasztrófák, a modern háborúk rombolásának értelmetlenségére rámutatva.
Gilot legújabb alkotásai, rajzai, papírmunkái (Délutáni fény; A fonal; Aude; Kis csintalan; Az első nárciszok; Végre tavasz) „bensőséges természetűek. Mint valami napló lapjai beszélik el a művész életét, múlt és jelen vidáman táncol együtt. Néhány újabb rajzon valódi, míg máshol képzeletbeli alakok, az ifjúság archetípusai jelennek meg.”.
Françoise Gilot: Keleti város I. 1977 – 50×66 cm, olaj, vászon – Fotó: a Várfok Galéria jóvoltából
Az utazás élményét is számos munka örökíti meg, mint például a Tengeri szellő című, amely már címében is légiesen elvont, mintsem megfogható lehetne, sokszor emlékképeket hordozva a virágzó természet és a sebezhető ember kapcsolatának szimbolikus kifejeződései.
Az absztrakció geometrikus kiszámítottsága és látszólagos zártsága jól megfér vásznain szentimentalizmusával, költői álomvilágával, kifinomult nőiességével és nyíltszívűségével. Erőteljes és határozott, szenvedélyes színvilága soha nem erőszakos vagy agresszív, s nem is öncélú, inkább a mediterrán tájról, benne a délszaki ember és mentalitás derűjéről, nyitottságáról, melegségéről árulkodnak. Kiemelkedő tehetségéről és intellektusáról mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy Matisse, Picasso, Rozsda, Robert Capa környezetéből, tőlük tanulva nem epigonként került ki, mint sokan mások, hanem sikerült meglelnie azt a helyes utat, amelyen haladva megtalálta egyéni stílusát, hangját, az őt érdeklő, izgató, érintő témaköröket, s felépítette mindazt, ami csak rá jellemező, rá, Françoise Gilot-ra, ami ezt az egykoron ünnepelt múzsát, az inspiratív, lehengerlő, intelligens és karakteres szépségű nőt, akiről számos portrét készítettek művész csodálói, igazi érett és sikeres művésszé tette, hiszen munkái kedveltek és keresettek szerte a világon. Élet- és munkakedve máig töretlen, állandó megújulásra képes és kész, s ezt tevékeny munkában, alkotásban nap mint nap bizonyítja is.
Françoise Gilot: Tengeri szellő 1997 – 76×56 cm, akvarell, papír – Fotó: a Várfok Galéria jóvoltából
A tárlat a jó barátnak és tanítómesternek, a magyar származású Rozsda Endrének is emléket állít néhány rajzának és képének bemutatásával, hiszen a fiatal Gilot az ő párizsi műhelyében kezdte pályafutását a 40-es években, és akivel való szoros barátságát Rozsda élete végig megtartotta.
A kiállításnak még az ad különleges jelentőséget, hogy anyaga jól kapcsolódik a Magyar Nemzeti Galériában látható Picasso – alakváltozások, 1895-1972 című tárlathoz, amely a festőlegenda nem kevesebb, mint 100 munkájával életének teljes alkotóperiódusát átfogja, amelynek szerves és meghatározó része volt a Gilot-val való kapcsolat is. A két tárlat párhuzamba állítása, együttes látványa igazi kulturális kuriózum. Françoise Gilot kiállítása 2016. július 30-áig tekinthető meg a Várfok Galériában.
(Françoise Gilot francia festőművész, író 1921-ben született a franciaországi Neuilly-sur-Seine-ben. Gyermekkora óta rajzolt, festett, s különböző művészeti akadémiák elvégzése után ismerkedett meg Picassóval 1942-ben, akivel csaknem tíz évet élt együtt (1953-ig). Már akkor igen érzékeny volt a festészet elméleti oldala iránt is. Művészeti fejlődésében ugyan nem kerülhette ki a picassói hatást, azonban hamar, már az ötvenes évek közepétől sikerült rátalálnia saját, egyéni stílusára, ezért a világhírnév is hamarosan utolérte. Erőteljes színeket ötvöző, az absztrakt és a figurális képi világ határán mozgó alkotásaiban az egyszerűségre törekszik, a színek tonalitásainak összehangolására, miközben a világról alkotott filozofikus látásmódját tömör, világos kompozíciókba sűríti. A 20. századi művészeti fejlődés utolsó, élő tanúja a mai napig aktívan alkot és hatalmas nemzetközi sikereket ért el: 2012-ben a New York-i Gagosian Gallery-ben Picassóval közös kiállítást rendeztek neki. Ez is az egyik gyújtópontja lehetett a Sotheby’s és Christie’s aukcióin elért eredményeknek, ahol korai képei 5 – 600 000 dollárokért kelnek el. Gilot művei számos vezető múzeumban is láthatók, így például a New York-i Metropolitan Múzeumban és Modern Művészeti Múzeumban, a párizsi Pomipidou Központban és a Modern Művészeti Múzeumban, a Tel Aviv-i Múzeumban és neves magángyűjteményekben. Több könyve is megjelent, így a magyarra is lefordított Életem Picassóval (1964) és Picassóval az arénában (2004) révén hazánkban is ismertté vált).