Szerző: Csikós Erzsébet, Tóth Judit Nikoletta
A 2016. évi Múzeumok Éjszakája programsorozata keretében nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a Pompeji-kiállítás a napfény városában, a Móra Ferenc Múzeum mellett még két másik helyszínen: a Fekete házban és a Kass Galériában is. A Tisza parti épületben a Vezúv pusztító erejének következtében elpusztult város polgárainak életével, a korszak társadalmi, politikai, gazdasági berendezkedésével, kultúrájával, az ott élők mindennapjaival ismerkedhetünk. A Fekete házban a gladiátorok életformájába, és a nagykorúaknak szánt erotika-teremben a korabeli nyilvánosház működésébe kaphatunk betekintést. A Kass Galériában pedig az ókori Rómát bemutató festményekkel, grafikákkal várják az érdeklődőket a szervezők egész évben.
Fotó forrása: Móra Ferenc Múzeum
A Nápoly közelében fekvő romvárosra szinte véletlenszerűen találtak rá a 16. században a Samo-folyó szabályozása közben. A napjainkra a Világörökség részeként, és Olaszország kiemelt turisztikai központjaként nyilvántartott pusztulása előtt virágzását élő Pompeji városát több mint kétezer éve, ie. 79-ben a Vezúv kitöréséből származó törmelék fedte el, semmisítette meg látszólag. Hiszen az, hogy napjainkra hihetetlen minőségben és elképesztő mennyiségben állnak rendelkezésünkre információk és tárgyi leletek az olasz földön, de alapvetően görög hatás alatt állt város és így egy korszak életéről, a 18. század közepén elkezdett ásatásoknak és a természeti katasztrófa által a várost befedő mintegy 7-8 méteres hamu- és porrétegnek köszönhető.
Fotó forrása: Móra Ferenc Múzeum
Fotó forrása: Móra Ferenc Múzeum
A Szegeden, több helyszínen létrejött tárlat ebbe a pusztítás előtti világba vezeti be interaktív módon a látogatóit szinte korosztálytól függetlenül. A tárlatok bármilyen sorrendben megtekinthetőek, egymástól függetlenül is élvezhetőek. Igaz a legkisebbeket leginkább a Móra Múzeumba érdemes elvinni, ahol a Pompeji mellett – muszáj megjegyeznem – a szívemnek legalább annyira kedves Antoine de Saint-Exupéry kis hercege köré épült időszaki kiállítást: a Bolygón innen, Földön túl megtekintését se hagyjuk ki. Viszont a Fekete ház 18 éven felülieknek szóló kiállítására kizárólag a nagykorúakat várják a szervezők. A tárlatokat velem együtt megtekintő szerkesztőtársam, Csikós Erzsébet ehhez a kiállításrészhez fűződő nagykorúaknak szánt gondolatai következnek:
Fotó forrása: Móra Ferenc Múzeum
Fotó forrása: Móra Ferenc Múzeum
„A Fekete Házban egy különleges kiállítással is találkozhatnak az érdeklődők, amely azonban csak a felnőtt látogatóknak enged bepillantást egy korabeli bordélyház (lupanar) atmoszférájába. A mindennapi élet részeként, mégis sokak által tabuként kezelt erotika világába csöppenhetünk, amikor a Pompeji-kiállítás egyik termébe lépünk. Nagy piros 18-as karika jelzi: ’Belépés csak felnőtteknek’. A Vezúv által elpusztult városban – és az ókori világban is – nagy kultusza volt a testiségnek, és a bordélyok nemcsak az örömök habzsolásának és élvezetének színhelyei voltak, hanem a mindennapi gondok levetésének a színterei is. A szerelem házának falain felfestve pikáns jelenetek és szobrocskák jelzik a hely szolgáltatásait, és a szerelmi légyottok emlékeit, amelyek hol tréfásak, hol elégedettek, máskor pedig elmarasztalók vagy csalódást kifejezők. Ilyen pajzán jellegű rajzokkal, festményekkel és szobrocskákkal azonban nemcsak ebben az érzéki szolgáltatásokat nyújtó épületben találkozhatott a városlakó, hanem a különböző épületek falain is, melyek a szórakoztatáson kívül időnként didaktikus funkciót is betöltöttek a fiatalok felvilágosítása érdekében. A legősibb férfi szimbólumot pedig szerencsehozó és bajokat elűző varázserővel, mágikus és vallási jelentéssel is felruházta a korabeli ember. Egy ház homlokzatán például jó szerencsét hozó szimbólumként, máshol pedig a boldogság jelképeként jelent meg. A mai ember már sokkal felvilágosultabb e téren, mégis sokkal szemérmesebb, rejtőzködőbb. Úgy gondolom, az ember jobban tenné, ha a dolgok isteni, emberi és természeti oldalát elfogadva egységben látná az emberi élet minden színterét és mindezekhez hűen élné életét, mint ahogyan a Pompeji-kiállítás szervezői is így próbálták bemutatni nekünk egy valaha pezsgő város mindennapjait.”
Fotó forrása: Móra Ferenc Múzeum
Fotó forrása: Móra Ferenc Múzeum
Bizony személyiségünkből fakad majd, hogy a „tárlat megtekintése” mint szóösszetétel elégséges lesz-e kifejezni a hármas kiállítás által bennünk keletkezett élményt, vagy további érzetekkel is gazdagodunk. Hiszen a kiállítássá szervezett eredeti használati tárgyak, ruhák, szobrok, térképek, rajzok, a valaha élt emberek gondolkodás- és életmódjára utaló kiállításrészek, az angol és a magyar nyelvű leírások elolvasása – tehát a kiállítás informatív részének befogadása – már önmagában is hatalmas értéket képvisel. De ennél többről is szó lehet. Hiszen ezek, a valaha élt embertársaink, nem csak félbetört életükbe, de akaratuk ellenére tragikus, értelmetlen és villanásszerűen bekövetkezett halálukba is beavatnak bennünket. A teremsorok egyikében, ahol a földi maradványaik, életük utolsó pillanatának a hamu által megőrzött és gipszel kiöntött lenyomatait állították ki, szembesültem ezzel az érzéssel. Érthetetlen az, hogy a kétezer évvel ezelőtt élt embertársaink, egy teljes város lakossága úgy vált áldozatává egy természeti katasztrófának, hogy az azt nagylelkűen, a tőle megszokott „korrekt” módon előre jelezte. A korábbi földrengések, földmozgások ellenére sokan nem települtek el a kihunytnak hitt vulkán közeléből. Pedig a természet nem szórakozik: pusztító erejét többféle érzékszervünk által felfogható módon, előre jelzi számunkra. Ahogy az őszinte, tiszta megérzéseink is működnek saját életünkre nézve is, mikor sugallják számunkra a változtatás szükségességét. Csak sokan hajlamosak vagyunk ezt az érzést, tudást, elnyomni önmagunkban…
Fotó forrása: Móra Ferenc Múzeum
Fotó forrása: Móra Ferenc Múzeum
A kiállítások egészen december 31-ig megtekinthetőek. Éljünk ezzel a lehetőséggel.