A Ludwig Múzeumban péntektől látható a művészet és a tudomány határait kutató világhírű alkotó, Julius Popp nagyszabású helyspecifikus installációja. A londoni olimpián és a New York-i MoMA kiállításán is bemutatott Bit.Fall című munka egy nyolc méter széles látványos vízfüggöny: a lehulló vízcseppek folyamatosan változó, „folyékony” szavakat formálnak, amelyeket egy számítógépes algoritmus választ ki magyar híroldalak leggyakrabban előforduló tartalmai alapján. Az installáció július végéig látható a múzeum előtti téren.
Julius Popp: Bit.Fall (fotó forrása: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum)
Julius Popp interdiszciplináris műveket hoz létre, amelyekben a művészet a tudománnyal találkozik: kísérleti építményei éppoly egyszerűek szerkezetileg és éppoly könnyen befogadhatóak, mint amilyen bonyolultak és kifinomultak technológiailag. Installációi komplex rendszerek interakcióit elemzik az épített gépek önálló, logikus szabályait alkalmazva. A Bit.Fall az emberek egymáshoz, a gépekhez és a természethez való szövevényes viszonyát megalapozó körülményeket, illetve ezek társadalmi következményeit vizsgálja: azt a folyamatot, amely során a kulturális és természeti kondicionálásnak köszönhetően emberek leszünk.
Julius Popp Bit.Fall c. munkájának mostani változata egy újabb állomás a projekt fejlődésében, amely 2001-ben kezdődött nyolc szórófejjel. A néző és az aktuális közügyekkel kapcsolatos információk között a víz a közvetítő közeg. Az installáció forrását felkapott szavak és kifejezések adják, amelyeket egy statisztikai szoftver választ ki különböző hírportálokról merítve. A rendszer képekké alakítja a digitális formában érkező információt, amelyeknek aztán a mágneses szelepeknek köszönhetően cseppenként leeső víz ad formát: egy külön szoftver szinkronizálja a szelepeket, így azok képesek irányítani a cseppeket, és megmintázni a bittérképet, vagyis a képet. A padlón lévő vályúban összegyűlő vizet egy pumpa visszajuttatja a szelepekhez, így a szerkezet zárt rendszert alkot.
Julius Popp médiaművész, 1973-ban született a németországi Nürnbergben. Jelenleg Lipcsében él és dolgozik. Képzőművészeti tanulmányait a lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskolán végezte 1998 és 2005 között. Ugyanitt Astrid Klein mesterkurzusát látogatta 2005 és 2009 között. Számos díj kitüntetettje: 2003-ban az ArtBots elnevezésű nemzetközi kiállításon a Robot Choice Awardot, 2008-ban az Ars Electronica Nívódíját, 2009-ben a Leipziger Volkszeitung Művészeti Díját, 2011-ben Cannes-ban a formatervezésért járó Ezüstoroszlánt és a kültéri műalkotásért járó Bronzoroszlánt nyerte el. Műveiben gyakran alkalmaz technológiai megoldásokat, amelyek a tudomány és a művészet határain átnyúló interdiszciplináris vállalkozásokká válnak. Rendszeresen dolgozik együtt a Lipcsei Egyetemmel, a németországi St. Augustinban található Fraunhofer Társasággal és a Massachusetts Institute of Technologyval. 2005 óta számos csoportos kiállításon vett részt világszerte, és többek között olyan galériákban volt egyéni kiállítása, mint a nürnbergi és a bécsi Kunsthalle, a montreali Oboro Art Centre, a lipcsei Galerie für Zeitgenössische Kunst, a svédországi Eskilstuna Konstmuseum vagy a szöuli Modern és Kortárs Művészeti Múzeum.
Kurátor: Christian Gracza
Az installáció a CAPP – Művészeti Együttműködési Program keretében valósul meg.
A program a Dunapest összművészeti fesztivál része.