Szerző: Csikós Erzsébet
Három egymást követő napon, 2016. május 26-27-28-án volt műsoron a Müpa és a Recirquel Újcirkusz Társulat Párizs Éjjel című közös előadása a Fesztivál Színházban. A társulat 2012-ben alakult magyar artistákból Vági Bence rendező-koreográfus szárnyai alatt. Előadásaik különlegességét az adja, hogy egy teljesen új műfajt teremtettek, amelyben szerves egységet és harmóniát alkotva megjelenik szinte az összes művészeti ág, amely a kelet-közép európai cirkuszművészetet, azon belül is a magyar újcirkusz irányzatot szeretné megismertetni és megszerettetni a világgal. A csapat elsősorban artistákból és táncművészekből áll, de van közöttük énekes és színművész is. Több egész estét betöltő műsorukkal hamar felhívták magukra a figyelmet mind a közönség, mind a színházi berkekben. Számos fesztiválon és színházban léptek már fel hazánkban és a világ számos országában.
Fotó: (c) Posztós János, Müpa
A Párizs Éjjel című produkció a századelő Párizsába, a buja, vágyakkal teli lokálok világába repíti el a nézőket. A Fesztivál Színház terme már a kis lámpácskákkal és a színpadra valamint az első sorokba kihelyezett asztalokkal és székekkel a füstös varieté világát idézte, amely a francia zene és a konferanszié megszólalásával már az első perctől kezdve elvarázsolt mindenkit.
Fotó: (c) Posztós János, Müpa
A képi világ a híres fotóművész, Brassai (Halász Gyula) alkotóműhelyéből táplálkozik, amely kendőzetlenül leplezi le előttünk a néhol finoman, máshol merészen erotikus szórakoztatóipari világot és szereplőinek sorsát, tele emberi játszmákkal, sorsokkal, szerelmi szálakkal, féltékenységgel, megalázottsággal, küzdelemmel, de egyben pompázatos látvánnyal, és emelkedettséggel is.
Fotó: (c) Posztós János, Müpa
Miközben mind a színpadon, mind az életben zajlanak a játszmák, közben mégis az a hatalmas belső erő is látszik, amellyel a végén felül tudunk emelkedni kicsinyes dolgainkon, és ez teszi könnyebbé, nemesebbé és szerethetővé egész életünket. Az artisták zseniálisan ábrázolták mindezt mozdulataikkal, azokkal a hihetetlen, már-már a gravitációt is meghazudtoló elemekkel, amelyek mögött csak sejtjük a hatalmas erőfeszítést és embert próbáló rendszeres munkát, ami a laikus néző számára olyan könnyednek tűnt, mint mikor egy pillangó száll a virágra.
Fotó: (c) Posztós János, Müpa
Az összhatás pedig nem marad el, hiszen olyan varázslatot láthatunk, amely minden képzeletet felülmúl. Az erők harca és játéka volt ez az előadás, mind fizikai mind lelki értelemben. A test-lélek-szellem harmóniáját juttatta eszembe, mert nem lehet egyik sem a másik nélkül, annyira kell figyelni egymásra az artistáknak, minden rezzenést észre kell venniük, hiszen egy-egy elvétett mozdulaton vagy centiméteren emberélet is múlhat. Így, ilyen módon kellene nekünk is egymásra figyelnünk a mindennapjainkban, hogy jelen legyünk a pillanatban, hogy megéljük annak minden kínlódását és szépségét egyaránt egymással-egymásért.
Fotó: (c) Posztós János, Müpa