Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Mondhatni csordultig megtöltötte a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet május 24-én a két világklasszis szólista muzsikus: Gidon Kremer és Mihail Ptelnyov, a szintén világhírű Alekszandr Szladkovszkij által vezényelt Orosz Nemzeti Zenekarral kiegészült koncertjén. A közönség szinte egy egész estés ízelítőt kaphatott Schumann zenei „költészetéből”, hiszen a Manfréd-nyitánnyal indított koncertet egészítette ki Gidon Kremer hegedűművész Schumann a-moll hegedűversenyével, amely szerzői átiratát adta elő annak első felében.
Fotó: (c) Posztós János, Müpa
Az egy szünettel beiktatott előadás második felében Mihail Pletnyov a Grammy-díjas, karmesterként és zongoraművészként világszerte elismert művész társult a zenekarral, és az előzőekhez illeszkedően egy a-moll zongoraversenyt játszott el. Meglepetésként, a közönséget mintegy megjutalmazva játékukkal, a két szólista egy rövid duót is előadott, amelyet Kremer egy párperces szóló darabbal is kiegészített, tisztelegve azzal egy zeneszerző barátja és a közönség előtt is.
Fotó: (c) Posztós János, Müpa
Gidon Kremer neve bizonyára ismerősen cseng a magyar zenebarátok számára, hiszen gyakori vendége fővárosunknak, ahol fellépésein és koncertjein az utóbbi években többször is találkozhatott vele a közönség. A hegedűművész nem csak a hangszeres tudása alapján, de a 20. századi és kortárs kompozíciók népszerűsítőjeként, és a Kremerata Baltica zenekar alapítójaként is ismert és elismert a nemzetközi és a hazai szakmai körökben és a közönség által egyaránt.
A világ egyik legjobb akusztikájú hangversenytermeként nyilvántartott Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, a megkérdőjelezhetetlen zenei tehetsége mellett – amelyet a művész különleges előadói attitűdjének és lendületes virtuozitásának köszönhet -, a hegedűverseny alatt a zenekari képről sem kalandozhatott el a közönség szeme. Hiszen a karmester, Kremer és a zenekar színpadon mutatott folyamatos „párbeszédének” köszönhetően a lágyabb és a keményebb zenei motívumok még erőteljesebben hatottak a közönségre. Ennek köszönhetően a ritkábban hallható hegedűverseny feszültebb, feloldásra váró részeinél a közönség – velem együtt – lélegzet visszatartva, mozdulatlanul fogadta be ezt a fajta élményt.
Fotó: (c) Posztós János, Müpa
A zongoraművész Mihail Pletnyov zenei pályafutása az 1970-es évek végén kezdődött: Kremerhez hasonlóan a moszkvai Csajkovszkij Versenyen aratott győzelmével vált a neve végérvényesen ismertté hazája után nemzetközi szinten is. Jóllehet nem látogat olyan gyakran hazánkba, mint Kremer, azért a magyar közönség az ő nevével is többször találkozhatott már a hangversenytermekben. Előadói tehetségét számos rangos díjjal tüntették ki, de e mellet az Orosz Nemzeti Zenekar megalapítása is a nevéhez forrott. A velük végzett folyamatos, kitartó és tehetségen alapuló munkának köszönhetően is vívott ki olyan ismertséget és elismertséget világszerte, amelyet nem lehet megkerülni.
Fotó: (c) Posztós János, Müpa
Ez az Orosz Nemzeti Zenekar – amely 1917 óta az első, állami támogatásoktól független szimfonikus együttesként működik évtizedek óta – a koncert estéjén tökéletes társelőadója volt a két világklasszis művész egyéni és közös produkcióinak is. A közönségnek szánt jutalomjátékot: a két szólista közös produkcióját a művészek is legalább annyira élvezték, mint a befogadói oldalon helyet foglalók. Talán atyai hagyatékként, de az orosz művészet az én életemnek is gyermekkorom óta meghatározó része. A nagy irodalmi gondolkodók és gondolkodásra késztetők mellett most a kortárs orosz irodalom meghatározó alakja Ljudmila Ulickaja is. Az általam rendszeresen forgatott Örökbecsű limlom című kötetében, amelyben többek között ön- és világszemléletéről, élet- és művészetfilozófiájáról is mesél, van egy gondolat, amely most egyértelműen, műfajtól függetlenül átcseng a Müpás élményembe. Ebben az írónő „szovjeten kívüli” művésznek titulálja magát, akit mindig a magánember érdekelt. Az, hogy az életünk „aktuális” politikai és társadalmi berendezkedésétől függetlenül az ember a képességei által hogyan tud élni és elhelyezkedni a világban. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben nem csak nemzeti, de minden egyéb hovatartozástól függetlenül sikerült ez. Ott és akkor a művészeti ágak közül a zene volt az, amely nemzeteken felülivé, így örök érvényűvé emelte ezt a hatást.