Rafael Erik Benjámin – Műtermi viszonyok

Megnyitó: 2016. május 17. kedd, 19:00, Budapest Pont (Budapest V., Királyi Pál u. 18.)
Megnyitja Adria Dorsanszky képzőművész, zenél Szücs András

Megtekinthető: 2016. 05. 17. – 2016. 05. 28.
Hétköznap 10-17 óra
Szombaton 10-17 óra
+ Budapest Pontos események előtt, alatt, után

A képek, az alkotó és a műterem kapcsolata

A Budapest Pont egyik helyiségében május 17-től Rafael Erik Benjamin fiatal képzőművész munkái láthatóak. Néhány nagyméretű kép, egy videofelvétel, de egy objektum is helyet kapott a kiállítótérben.

Benjamin kiállított munkáinak sajátos mitológiája van. Létrehozásuk során többek közt egy a festészetben szokatlan anyagot, a bitugélt használt. A szurokszerű anyag feketesége a képeken az éjszakai égbolt „metafizikai nyomását”, önmagunk kicsiségének és az égbolt hatalmasságának érzését közvetíti. A kiállításon látható munkákat és azok előzményének tekinthető képeket a bitugél sötét anyagában a megszemélyesített, tárgyiasított metafizikai gondolatmenet, egyfajta motívumként köti össze. Az alkotások így párbeszédben vannak egymással, egy értelmezési hálózatot, saját mitológiát építenek önmaguk köré.

A kátrányszerű bitugél a lehető legtárgyiasabb formában, is megjelenik a kiállításon. Egy masszív, nyers és szürke objektumban, mint valamiféle üstben fortyog ennek az anyagnak a feketesége.

A metafizikai inspiráció és a képek egyedi jelentéshálózata mellett nem szabad elfelednünk, hogy a négy vászon esetében alapvetően ábrázoló alkotásokkal állunk szemben. A kiállított festmények egyik legfontosabb sajátja az ábrázolás gesztusa. Amit látunk a képeken, az „valójában is van”, közvetlenül megfeleltethető egy primer látványnak. A világot a saját helyzetéből megélő szemlélő egyedi látásmódját közvetítik. Némelyik egészen erősen, megfoghatóan mutatja meg az ábrázolt tárgyat, máskor pedig már csak az absztrahált forma jelenik meg a vásznon, de sosem csak tiszta gondolati játékról van szó, sőt…

A látvány esetlegessége, az alkotó önpozicionálása a térben és az ebből adódó perspektíva, különböző mértékben bár, de mind benne rejlenek az egyes képekben. A belső térből az égre való kitekintés megismételhetetlen és az alkotás pillanatára vonatkoztatva esetleges aktusát látjuk a képekben.

A letisztult közös motívum, legyen akár egy égre néző ablak, vagy az égboltot megpillantó szem, mindegyik képben központi szerepet kap.

A tárgyiasult művészettörténet

A kiállításon látható a műterem falfelületének egy részlete. Arról a vakolatdarabról van szó, amire Benjamin a festéskor felfeszítette a vásznakat. A falfelület így az alkotási folyamat lenyomatát őrzi, megjelennek rajta a munkák készítésekor használt anyagok, így a már említett bitugél, de vásznak lenyomatai által hagyott textúrák is.

A környezetéből kiragadott falrészlet azonban mást is rejteget. Mivel egy több éves festék és vakolatrétegről, a műterem egy konkrét darabjáról van szó, az adott térben dolgozó többi alkotó keze nyomát is magán, magában hordozza. A festmények mitológiája így egy új síkkal gazdagodik. A Képzőművészeti Egyetem falai közt dolgozó alkotók, barátok, mesterek, pályatársak világa is párbeszédbe kerül a négy vászonnal.

A kiállított falrészlet egészen konkrét hídként hoz az értelmezés homlokterébe más műveket, hiszen anyagjukban teremtenek kapcsolatot a Benjamin képeivel. Egyfajta újraértelmezés, parafrázis, kollázs ez, de a társszerzőség gondolatával is eljátszhatunk. Czímer Gábor

Az esemény Facebook-oldala: https://www.facebook.com/events/1100402676690257/

Forrás: Budapest Pont