Szerző: Marity Mira
Fotók: Kaunitz Miklós
Hogy mit is jelent az a kifejezés, hogy „han”? Amikor ugyanis Koreáról beszélünk, szinte minden társadalmi, közösségi, kulturális és hétköznapi kontextusban előkerül a „han”. Nem csak mint egy alig megfogható, intuitív állapot. Nem csak mint az ősöktől örökölt kollektív tudatalatti. Nem csak mint egy lenyűgöző stílusforma, mely illusztrálja Korea impozáns dualitását, amely a modern és grandiózus világállamot, és a dicső királyi múlt nemes tradícióit és kultúráját megőrizni kívánó országot is jelenti egyben. A „han” egy spirituális átöröklődés, egy testben és lélekben megmutatkozó alkotó erő, mely produktívan fordítható át az alkotás folyamatába.
[Galleries 388 not found]
Valahogy így próbálta elmagyarázni a hét elismert koreai fotográfus művész, akiknek fotódokumentumaiból vándorkiállítás nyílt a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban. A tárlat a Koreai Kulturális Központtal karöltve valósult meg, és komplex panorámát nyújt az elmúlt évtizedek lebilincselő és páratlan Koreájáról. A hét alkotóművész hét teljesen más aspektusból láttatott, hét külön történetet mesél el. Kim Jungman mágikus realizmusa ámulatba ejt, és zsigeri vágyakozással tölti el az embert Ázsia iránt. Lee Gapchul impresszív fekete-fehér minimalizmusa beleég a néző retinájába. Kang Woongu és Kwon Taegyun művészi dokumentarizmusa átélhető látleletet nyújt a múlt évszázad második felének urbanizálatlan és familiáris, szinte népmesébe illő vidéki Korájáról. Cho Daeyeon színpompásan monumentális plakátjai pedig azt a binaritást adják vissza, melyek a dinamikus és modern ország tradíciókba merevülő, letisztultan gyönyörű pillanatait őrzik. A kiállítás képei között láthatunk olyan kuriózumokat is, mint az ázsiai „mudong”, vagyis a koreai sámánasszony, akinek segítségét a jó terméssel kapcsolatban még ma is kikérik vidéken. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a DMZ-ben (demilitarizált zóna) készült szuggesztív fotókat Park Jongwoo-tól, mely a két Korea szétszakítottságának, a konstans nagy nemzeti traumának a kordokumentumai. A tárlat (egyik) legpopulárisabb indexe minden bizonnyal Kim Jungman lenyűgözően transzcendens és időtlen varázsú portréja Mademoiselle Yukyungról, aki gyönyörű koreai népviseletet, HANbok-ot visel. És ha már a fent említett topiknál tartunk, Seo Heunkang éterien könnyed pasztell szépia fotói is felejthetetlenek, a királyi palotáról és a tradicionális koreai házról, a HANok-ról.
Amikor tehát azt mondjuk, hogy „han”, akkor ebben minden benne van, ami elmondható, látható és láttatható, de leginkább érezhető és ÁTÉLHETŐ Koreáról. A han stílus nem csak mesterien ötvözi a hagyományos kultúra és gyakorlati élet elemeit, hanem azokat fantasztikus harmóniában integrálja bele a modern, meredeken felfelé ívelő és fejlődő, nagyszerű ország életvitelébe. Generációról generációra, családról családra hagyományozott örökség tehát a „han”, amely segítségével ez a hét egyedi látványvilágú fotóművész prezentálja a múlt, jelen és jövő Koreájának magával ragadó, megindító és nem mindennapos atmoszféráját. Korea tehát itt van, augusztus 28-ig, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban, amely egyébként – megejtő kertjével, kicsi kőpagodájával, zöldellő gingko fájával, keleti hangulatával – az éppen megfelelő miliőt nyújtja a pazar kortárs dokumentumfotó kiállításnak.
Imaging Korea – Koreai dokumentumfotókon – Embereken, tájakon és időn túl – Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum – 2016. május 6. – augusztus 28.