Ország, város, fiú, lány – Háy János legújabb könyvének bemutatója a Könyvfesztiválon

Szerző: Csikós Erzsébet

A XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon április 23-án szombaton délután mutatta be Háy János Ország, város, fiú, lány című, az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent új kötetét. Az íróval Karafiáth Orsolya beszélgetett Barna Imre moderálása mellett. Az egy órás beszélgetést Szűcs Krisztián zenész foglalta keretbe Háy János egy-egy megzenésített versével. A könyv sok érdekes utazásra hívja az olvasót, hiszen Háy János kamasz- és felnőttkori utazási élményeiből, emlékeiből szőtt egy kötetre való esszégyűjteményt.

Fotó: ArtNews.hu

Fotó: ArtNews.hu

Utazni jó dolog, új embereket, tájakat, szokásokat megismerni mindig izgalmas felfedezés, nemcsak a kalandok, és az élmények miatt, hanem azért is, mert közben felfedezhetjük saját belső utainkat, elgondolkodhatunk azon, hogy honnan jöttünk, mit keresünk a világban, újra felfedezzük gyökereinket, megtanuljuk értékelni saját életünket, és felfedezünk önmagunkban még nem ismert képességeket, erőforrásokat. Utazásai alatt az íróval is sok kalandos furcsaság megtörtént, amelyekről humoros formában mesélt, de helyenként azon tűnődött el, hogy ezek az utazások alkalmasak voltak arra is, hogy saját gondolati és lelki tájait bejárja. Az író kiemelte, hogy az utazások a változásokat segítik elő, mivel kimozdítja az embert statikusságából, szélesítve látókörét, tapasztalatait, újabb és újabb helyzetek, tanulási folyamatok elé állítva az embert. A változást jó és szükséges dolognak tartja, mert a stagnálás egy olyan állapot, amelyben csak a pusztulás vár az emberre.

Az utazás egy olyan formája a változásnak, ami mozgásba hozza az eseményeket, felpezsdíti az életet, a hétköznapokat, és kimozdít a megszokásainkból, viszont Háy János szerint a változás nem feltétlenül jelent fejlődést. A változás az, ami előre visz, ami mozgásba hozza az egyént és a világot is, de a változás önmagában nem elég, mert csak akkor jó, ha a világ és a saját lelki-szellemi utunk bejárása és megismerése közben a számunka fontos és útmutató dolgokat be tudjuk építeni önmagunkba és képesek vagyunk fejlődni, amivel hiteles életet tudunk élni. Ehhez azonban alulról kell építkezni, és nem biztos, hogy az új impulzusokat mindig a külső környezetben, egy másik országban kell keresni. Először saját életünkben, a hozzánk közel álló dolgokban és emberekben kell azt megkeresni. Ha pedig kezdünk rálelni önmagunkra, akárhová is megyünk a világban, hűséges útitársa leszünk önmagunknak. Ennek megtapasztalása nélkül csak üres bolyongás lesz az életünk, és hiába halmozzuk az új élményeket, nem leszünk boldogabbak.

Háy János a beszélgetés folyamán arról is szólt, hogy milyen érzés az, amikor az embernek nincs kivel megosztani az élményeket az utazásai során. Úgy érzem, ez részben igaz is, hiszen az ember társas lény és nagyon jó érzés közösen megélni valami szépet, mégis azt mondom, hogy nem mindegy kivel osztjuk meg élményeinket. Emlékszem, három évvel ezelőtt Görögországban nyaraltam. A leggyönyörűbb helyeket láttam, élveztem a napot és a tengert, izgalmasnak találtam a mediterrán világot és az embereket, mégsem voltam teljesen boldog, mert akkor még nem ismertem fel, hogy nem az a fontos, hogy hol vagyunk, hanem az, hogy kivel.

Természetesen, az utazás szórakoztató dolog, mindenfajta mélyebb gondolat vagy értelmezés nélkül is. Kedves olvasó, ki-ki maga döntse el, hogy hová és milyen úton szeretne eljutni, mindenesetre olvassa el Háy János legújabb könyvét, hátha kedvet kap valamelyik úti célhoz, és az írásokban felbukkanó kérdések felvetésével és megválaszolásával a saját és embertársai világához is közelebb érhet.

Háy János: Ország, város, fiú, lány – Európa Könyvkiadó, 2016

746290F

,