Szerző: Varga Bótos Anna
„Smink nélkül kell élni. Beteljesítve önnön könyvünket, amit a személyiség felépítése határoz meg. Nincs ez szilárdan körülírva, mint a sors vagy a jellem, csak képlékenyen, mint a víz. Az ilyen emberek úgy is mozognak, mint a víz. Átfolynak az életen. Könyveket hordoznak, amelyek sok-sok benyomást foglalnak magukban, könyveket, amelyek csak az övéik. És mint ahogy a víz mindenből felvesz valamennyit a szerkezetébe, ami mellett elhalad, és viszi tovább magával anélkül, hogy bármit veszni hagyna a felvettből, inkább gazdagítja és folyvást változtatja vele szerkezetét, ugyanígy ezek az emberek is magukba szívják az őket övező környezetet, és bármit tesznek is, bármi történjék velük, bármire törekednek, azt könyvük beteljesítésének szolgálatába állítják. Ők egy magasabb renddel vannak eljegyezve. Ők nem munkálnak ki semmilyen történetet. Ők maguk a történet.” – fogalmaz rendkívüli érzékletességgel az írói hivatásról, az alkotás, a történet kialakulási folyamatáról Dragan Velikić szerb író Bonavia című magyar nyelven is megjelent regényében. S ehhez nem kívánkozik semmilyen külön magyarázat.
Dragan Velikić, Gyurity Milán (fotó forrása: Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ)
A fenti sorok magukért beszélnek, az író ars poétikájának is felfoghatók, hiszen a szerző az, amit leír, fejlődésének, élettapasztalatainak, élményeinek, emlékképeinek fonatán át a lét lényegi summázatát tömörítve, egyszersmind magatartásformát, életfilozófiát, jövőbelátást, bölcsességet sugallva, jellemrajzot tükröztetve. Látszólag szertelenül csapongva, anekdotázva, történetet történetbe öltve halad előre, s a részletek mozaikjain át az örök emberi dilemmákat láttatja, tapogatja le, s próbálja fel- és megoldani azokat.
Dragan Velikićet, az egyik legismertebb szerb kortárs írót, aki a XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál meghívott vendégeként látogatott fővárosunkba, a Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ és az Országos Idegennyelvű Könyvtár április 22-én közös rendezvény keretében fogadta az „Egy délután Dragan Velikić szerb íróval” című program keretében, amely valóban az író és az olvasók közvetlen találkozásának, ismerkedésének sikeres fóruma tudott lenni. Az Országos Idegennyelvű Könyvtár rendezvénytermében nemcsak könyvbarátok és szakmabeliek voltak kíváncsiak a szerb kortárs irodalom ikonikus alakjára, hanem nagy számban vettek részt és tettek fel kérdéseket a szerb nyelvet és irodalmat tanuló bölcsészhallgatók is, nyelvtanáruk, Suput Andrea lektor, a Szláv Filológiai Tanszék oktatójának vezetésével.
Az alkotó, aki korábban gyakran ingázott Budapest, Bécs, Bréma, München és Berlin között, jól ismeri hazánkat, s élményeit, emlékeit regényeibe is gyakran beleszövi. Budapestet a „szerb Casablancának” is nevezi, hiszen sok szerbnek, szerbiainak nyújtott biztos menedéket fővárosunk a délszláv háború vérzivataros, vészterhes időszakaiban. A magyar olvasók nagyra értékelik, milyen szeretettel, lelkesedéssel és helyismerettel beszél az író Budapestről, s milyen gyakorisággal szerepel helyszínként városunk történeteiben, amelyeknek ezáltal jellegzetes kelet-európai atmoszférát is kölcsönöz az a város, amelynek még a hangjai, a pezsgése, a zakatolása és nyüzsgése is mélyen belé ivódtak, s ami megkülönbözteti a többi nagyvárostól. Orosz ablak című művében például feltűnően hosszan beszél a városról. A városok, a civilizáció fellegvárai egyébként is különös varázserővel hatnak rá. Budapesti spontán történetekkel ezen a beszélgetős délutánon sem fukarkodott: megtudtuk például, hogyan kötött ki 13 éves fejjel, a Keleti Pályaudvaron eltévedve, a talált tárgyak osztályán, vagy azt, milyen érzésekkel és borzongásokkal érkezett hozzánk az 1999-es hírhedt szerbiai NATO-bombázások idején. Szinte minden kérdésre újabb és újabb történetek, anekdoták sorjáztak elő az írói emlékezet gazdag tárházából.
Dragan Velikić (fotó forrása: Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ)
Közben a hallgatóság néhány részlet erejéig ízelítőt kaphatott a szerző felolvasásában a Bonavia című regényből, amelynek cselekménye Budapesten kezdődik, majd Belgrádba és Zimonyba visszakanyarodva gyorsan változó világunk jelenségeit fürkészi, miközben a szálak Bécsbe és Bostonba is elvezetnek, de Rijeka és Budapest sem marad ki a változatos helyszínek kavalkádjából. Nagy népszerűségét a magyar olvasók körében mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szerb írónak ez már a hetedik magyar fordításban is megjelent műve. „Apa és fiú néma vitája, béklyók és egérutak, szerelem és őrlődés a mesteri történetszövés fénytörésében. Miközben a távozásokról, a háborúról, Jugoszlávia szétesésének következményeiről, illetve azoknak a sorsáról szól, akiknek a boldogulása attól a döntésüktől függ, hogy elhagyják-e a szülőföldjüket, vagy mégis hazájukban maradnak”.
Az asztrahánprém című, szintén népszerű regénye még pályája elején, a mindent elsöprő kelet-európai rendszerváltozások idején, 1990-ben íródott, amikor a délszláv térségben épp baljós jelek kezdték előrevetíteni a közeledő tragédia sötét árnyát. Az Orosz ablak című könyvében pedig így vall a szülői örökségről, egyben azokról a kötődésekről, amelyek nélkül szinte érthetetlen lenne a körülöttünk lévő világ:
„Komolyan hiszem, hogy a sorsdöntő elhatározásokat az őseink szellemeinek szavára tesszük. Hajlamainkat is örököljük, és sokáig szunnyadnak bennünk, azután hirtelen színre lépnek. Én olyan röghöz kötött vagyok, nem szeretek utazni, az apám meg a másik nagyapám viszont életet életre halmoztak, miközben a világ egyik széléből a másikba vetődtek. És mégis, a nehézkességem ellenére ismerősek nekem a szibériai és az afrikai messzeségek. Mintha megfordultam volna mindazokon a tájakon. Egészen világosan látom az ulcinji fövenyt, ahol apám a francia légiósokkal a háború elején partra szállt.”
Dr. Papp Anna Mária, Gyurity Milán, Dr. Vuk Vukićević, Dragan Velikić
(fotó forrása: Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ)
A beszélgetés végén művei fordításával kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel, kiemelve azt a kiváló együttműködést, amely közte és fordítói között kialakult, ami elengedhetetlen egy hű és élvezhető fordításhoz, mert a jó fordító nemcsak művek tolmácsolója, hanem olykor lektora, segítője és kritikusa is az írónak, nem egyszer ráirányítva a figyelmet kardinális félreértésekre, ellentmondásokra és hibákra is.
Minden exkluzív találkozás szerzővel és műveivel, így az április 22-i is, nemcsak hogy testközelbe hozza mindazt, ami ha nem is kimondottan idegen, de jóval nehezebben megközelíthető és megérthető lenne a háttér ismeretét elősegítő közvetlen beszélgetés nélkül, hanem az alkotói műhely kulisszái mögé is bepillantást enged, megmutatva az alkotási folyamat lényegi tényezőin keresztül annak lelki, érzelmi, szellemi töltetét, új dimenziókat nyitva alkotók és műveik alaposabb megértéséhez, befogadásához, s ezáltal az olvasmányélmény elmélyítéséhez.
Dr. Papp Anna Mária, az Országos Igennyelvű Könyvtár főigazgatója a beszélgetés végén megköszönte a szerzőnek a szereplést, s örömét fejezte ki, hogy Dragan Velikić immár másodszor vendége a könyvtárnak, s reményét fejezte ki, hogy lesz még máskor is alkalom a találkozásra. Egyúttal megköszönte az esemény megszervezésében való együttműködést a Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központnak.
Dr. Vuk Vukićević, Dragan Velikić (fotó forrása: Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ)
Az eseményt megtisztelte jelenlétével dr. Vuk Vukićević, a Szerbiai Kiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének (UIKS) főtitkára is.
Gyurity Milán, a Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ igazgatója szintén méltatta a két intézmény együttműködését, megköszönve Gálity Tijána szervezőmunkáját, aminek köszönhetően mindkét intézmény könyvtára újabb kiadványokkal is gazdagodott. Felhívta a figyelmet egy olyan új könyvsorozatra is, amely szerb írók bemutatására hivatott, s amelynek első kiadványa nemrég jelent meg. Az Országos Idegennyelvű Könyvtárban mindezek a kiadványok megtalálhatók és kölcsönözhetők is lesznek.
Dragan Velikić az egyik legismertebb kortárs szerb író, műveit 15 nyelvre, többek között magyarra is lefordították. 2008-ban Közép-Európa-díjat, 2013-ban pedig “a prózájában bemutatott Budapest-képért” Budapestért Díjat kapott.
Belgrádban született 1953-ban. Gyermekéveit Pulában töltötte. A belgrádi bölcsészettudományi karon világirodalomból szerzett diplomát. 1994 és 1999 között a B92 Rádió kiadói tevékenységének szerkesztőjeként tevékenykedett. Különböző folyóiratok munkatársa is volt (Nin, Vreme, Danas, Reporter). Egy ideig Szerbia és Montenegró ausztriai nagykövetének posztját is betöltötte.
Idén, immár második alkalommal, ő kapta az igen rangos NIN-díjat Nyomozó (Islednik) című kötetéért. Az író 2007-ben az Orosz ablak című könyvéért – amely magyar nyelven 2009-ben jelent meg Bognár Antal fordításában – már megkapta ezt az elismerést. Nyomozó című regényében az anya halálának híre a főhős számára jó alkalom az “érzelmek fekete dobozának” felnyitására. Az író szerint ez az eddigi legszemélyesebb műve, amely az év könyve lett Szerbiában.