Úton a Holdon át – Interjú Bittner Meenakshi Dórával

Beszélgetés Bittner Meenakshi Dóra táncművésszel a Holdon át című előadás kapcsán, a Bharatanatyam műfajáról, Indiáról, útkeresésről, hazatalálásról, a Hold szerepéről, négyesekről, és arról, hogy miért jó helyszín a MOHA?

Bittner Meenakshi Dóra | HOLDON ÁT – film és indiai klasszikus tánc – a MOHA esteken!

Április 22-én 20 órától az azonos című kisfilm megtekintése után Bittner Dóra élő Bharatanatyam táncelőadása lesz látható.

Bittner Meenakshi Dóra - Fotó: Tóth Tamás

Bittner Meenakshi Dóra – A holdon át – Fotó: Tóth Tamás

J.B.: Mesélnél arról, hogy hogyan találkoztál az indiai tánccal? Volt korábbról táncos tapasztalatod?

B.M.D.: Mozgásszínházi alapjaim voltak, és egyáltalán nem is gondoltam, hogy táncos leszek! Azt hiszem, sorsszerű találkozás volt… Egy keresésből belesodródtam, és onnantól nem engedett el, és én sem engedtem, miközben nem tudtam, hogy ez majd hova vezet…

Amikor már évek óta foglalkoztam ezzel, és kimentem Indiába, még akkor sem tudtam, hogy mi lesz ebből. Valójában mindegy is volt nekem, örültem, hogy ott lehetek, a részese lehetek. Nagyon boldog voltam, hogy a tanulásnak ezt a folyamatát megismerhetem. Ez nagyon nagy ajándék volt ott abban a pillanatban. Nem volt bennem elvárás, hogy mit szeretnék ezzel majd elérni. Egy erős, ösztönös talajfogás volt ott ez számomra Dél-Indiában. Tényleg hazataláltam.

Mikor itthon vagy, mit gondolsz, mi a szereped abban, hogy egy ilyen távoli, több ezer éves kultúrát képviselsz? Hogyan tudod átadni az embereknek? Mennyire nyitottak erre?

Amit igazából át szeretnék adni, az természetesen a műfaj. De ezen felül, ami a legnagyobb kihívás, az egy másfajta habitus megjelenítése, egy másfajta hozzáállás a dolgokhoz, amitől én valószínűleg részben hazataláltam ott. Valami ilyesmit kerestem, ösztönösen. Nehéz nagy szavak nélkül fogalmazni, de úgy érzem, hogy az indiai emberek nagyobb alázattal állnak az élethez, és a művészethez – spontán. Nyilván van tanult is, átadott is, de ösztönösen is van egyfajta lágyság és finomság abban, ahogyan a dolgokhoz viszonyulnak. (…) Ez az embernek egy olyan finom rezgése, amitől jól érzi magát vagy sem, ha belép egy térbe… Tulajdonképpen apróság, mégis nagyon meghatározó, hogy hazatalál-e?

Az indiai klasszikus táncban az is nagyon érdekes, hogy milyen formák jöttek létre, hogy hogyan használják a testüket, a ritmust és a koreográfiát, de azt gondolom, hogy a lényeg, amit igazán művészetnek nevezhetünk, az inkább ebben a finom rezgésben van.

Visszakanyarodva, ezt a fajta hozzáállást szeretném képviselni. Hogy ezt képviselem vagy „csupán” egy kulturális örökséget, nem tudom. Egy kulturális értéket próbálok átadni, ha ez utóbbi látszik belőlem, az is nagy boldogság, de amit én magaménak érzek, a saját belső utam, az ez a másfajta rezgés, ami azt gondolom, hogy ennek a műfajnak kulcsa.

Beszéljünk most kicsit a Holdon átról! A Hold, mint téma hogyan talált meg Téged?

A Hold szintén érzelmi alapon talált meg. Egyrészt feltűnő, hogy az indiai kultúrában mennyire fontos szerepe van. Rengeteg aspektusban befolyásolja az embereket a Hold, és Indiában erre még figyelnek. A művészetben szintén nagyon fontos idő, és hangulat meghatározó szerepe van. Például ha egy versen, egy táncon belül meg akarja határozni a történet, hogy éppen hol tartunk, akkor úgy fogalmaz, hogy éppen újhold van, félhold van, telihold van…

(…) Észrevettem azt a finom köldökzsinórt, amivel ez a művészet összefonódik a Holddal és egy idő után azt éreztem, hogy ez nekem is ennyire fontos. Ehhez próbáltam valamilyen módon kapcsolódni, ezt kiemelni, és onnantól pedig elkezdett köré gyűlni az anyag. Ez már évek óta tart, és valószínűleg még nem értem a végére. Tulajdonképpen annyi történt, hogy valamire rátettem a reflektort, ami nem volt nehéz, mert eleve mindenben ott volt, és így született meg a Holdon át, nagyon ösztönösen.

A Hold témája köré gyűltek a táncok?

Témájában volt az én alap improvizációm a Holddal, és a repertoáromból azokat a darabokat fűztem még ide, amikben azt gondolom, hogy kiemelt szerepe van a Holdnak. A mostani előadás kapcsán annyit aktualizáltam ezen kívül, hogy van egy olyan darab, aminek kifejezetten a tavasz a központi témája.

Számomra nagyon nagy öröm, hogy egyrészt a Holddal, másrészt az aktuális megélt évszakkal lehet azonosulni. Ez egy szerencsés dolog ebben a műfajban, hogy lehet aktualizálni egy-egy előadást.

A Hold jelentősége tehát vitathatatlan, jelentése igen összetett, például, ami nekem először eszembe jutott, hogy női szimbólumnak is szokták használni. Az indiai kultúrában van-e különösebb, konkrét jelentése a Holdnak?

Nagyon fontos energiamennyiséggel bír, hogy a Hold éppen milyen fázisában van, és természetesen nagyon sok érzelmi kapcsolódás van a Holddal, a női szereppel is összefonódik.

A Hold kapcsán az ösztönösség is nagyon erős, mert kiemelt hatással van az élő szervezetre, emberre, növényre, állatra egyaránt, a földi életre. A kevésbé tudatos rétegeinkre hat, és ezekből a sokkal kevésbé tudatos rétegeinkből táplálkozik a művészet, ilyen szempontból determinálja a művészetet.

Európában is fontos, de Indiában szemmel láthatóan kiemelt a Hold szerepe, az egész kultúra jobban ismeri jelentőségét. Jó példa, hogy a mai napig meghatározó Indiában, hogy egy előadást, tánc vagy zenei előadást mikorra helyeznek. Persze sok minden, praktikus szempontok is meghatározzák az időpontot, de figyelik, hogy a Holdnak melyik fázisába esik, legalább azt, hogy melyik a szerencsésebb időszak. Például, a fogyó Hold végén szinte egyáltalán nincsenek előadások, míg, amikor erős a Hold hatása akkor nagyon sok előadást szerveznek.

Az estnek van egy négyes felosztása, ez a Hold négy fázisára reflektál? Milyen jelentősége van a négyesnek számodra?

Igaz, hogy a Holdat oszthatjuk négy nagy fázisra, de több fázisra is. A négyes komplex, nagyon sok mindenben benne van, ebben a műfajban is. Ha egy másik, nagyon alapvető példát veszünk, mint a négy égtáj, akkor beszélhetünk a tánc irányairól, ami a rítusban kap kiemelt szerepet. Azon túl, hogy van egy frontális közlése is ennek a táncnak, ha visszahelyeznénk egy templomi színpadra, akkor ki kellene nyitnunk a teret a többi irányba is. Fontos lesz az is, ami kétoldalt, és a hátunk mögött van.

A négyes zenei szempontból, ritmikailag is nagyon fontos. Bár ebben a táncban több alapritmust használnak, sem mint a négyest, de ez az, ami összeköti más zenei alapokkal; az európai, északi, és déli hagyományokkal, így válik általános alapértékké, ami összeköti a dolgokat. Ez nyomon követhető a zenei ritmusokban is, nyomon követhető a térben is. Olyan általános dolog, amit mindannyian értünk. Mondhatjuk, hogy a négyes felosztásnak van az emberiség szempontjából egy össz-értelmezhetősége. Ezért ilyen szempontból igaz, hogy szívesen használom a négyest, és szerepe van a négyesnek az előadáson belül… Indiában a zenészek, táncosok a négyes ritmust „Heartbeat”-nek nevezik.

Pénteken a Holdon át című kisfilm is látható lesz, aminek Te jegyzed a forgatókönyvét. Mennyire volt kihívás számodra ez a feladat?

Dolgoztam már közösen forgatókönyvön, de a Holdon át esetében, annyira ebből a műfajból fakadt a téma, hogy nem történhetett máshogy, nem egyfajta műfaji kacsingatás ez tehát, csupán annyi történt, hogy én tudtam igazán lekódolni, hogy mi az, amit érzek, mit szeretnék, hova szeretném vinni… Kicsit már a Yantrában is így volt, de az valóban táncfilm, míg a Holdon átot nem mondanám feltétlenül annak.

Sok-sok ellenpont találkozása a film, már csak, ha a műfajok, vagy a helyszínek kettősét vesszük, olyan mintha egy szimbólumokkal teli mesefonal lenne.

Maga a kisfilm műfaja egy nagyon esszenciális dolgot kíván meg, és azt hiszem, hogy itt a téma gazdagságából kifolyólag is nagyon erősen szimbólumokban tudtunk csak beszélni. A témák és műfajok találkozása azt hozta felszínre, hogy ennyire jelképekbe sűrített közös nyelvet találtunk. Éppen ez volt benne a nagyon izgalmas, érdekes kísérlet, hogy mi történik, amikor találkozik ez a két műfaj, találkozik a filmes nyelv az archaikus tánc nyelvével, és mindkettőnek a szempontjai érvényesülnek.

Érzésem szerint a film nyelve sokkal tömörebb, szimbolikusabb. Ezért nagyon szerencsés, hogy itt a MOHÁ-ban a kettőt együtt tudjuk megnézni, mert erősíti egyik a másikat. A film bevisz valahova, amit utána jelen idejűvé teszünk. Megnézzük a filmet, és láthatjuk azt is, hogy milyen, amikor a tánc a saját nyelvén beszél. Nagy öröm, hogy van egy ilyen találkozása a filmnek és az előadásnak, hogy egyszerre tudnak megjelenni.

A következő előadás is teliholdkor lesz, április 22-én. Mire számíthatunk ezúttal, hogyan készülsz?

Én is figyelek rá, amennyire lehet, hogy a Holdnak milyen fázisa van éppen, például volt a MOHÁ-ban már egy teliholdas előadás tavaly, A virágünnep. Most a téma által már eleve reflektorban a Hold, külön boldogság, hogy sikerült ezt így egyeztetni.

Bittner Meenakshi Dóra - Virágünnep - Fotó: Tóth Tamás

Bittner Meenakshi Dóra – A virágünnep – Fotó: Tóth Tamás

Egy kicsit más lesz, mint a márciusi Holdon át… Szeretek aktualizálni, persze, ha van rá mód, és a MOHÁ-ban van. Részben benne volt a márciusi előadásban is már a tavasz vágya, a tavasz, most ezt szeretném kibontani.

Köszönöm az interjút!

Készítette: Jójárt Barbara

A teljes szöveg elolvasható:

https://www.facebook.com/notes/mozdulatm%C5%B1v%C3%A9szeti-gy%C5%B1jtem%C3%A9ny-moha-mozdulatm%C5%B1v%C3%A9szek-h%C3%A1za-projekt/%C3%BAton-a-holdon-%C3%A1t/1074937829231196

Bittner Meenakshi Dóra | HOLDON ÁT – film és indiai klasszikus tánc – a MOHA esteken!

2016. április 22. (péntek) 20 óra

Helyszín: MOHA – Mozdulatművészek Háza (Budapest, 1097, Tagló u 11-13. Kemikál telepen) Telefon / Fax: (06-1-) 321 – 9745

A hétvégi előadásokra helyfoglalás az info@mozdulatmuveszet.hu címen.

Részletek az esemény leírásában: https://www.facebook.com/events/1720692481477042/

Forrás: MOHA
,