Mániákus kézvadászaton a Thália színészei

Szervét Tibor alias Carmichel huszonhét éve keresi levágott kezét a Thália Színház idei utolsó Nagyszínpados előadásában. A nagy kézrablás hősei – vagy inkább antihősei – megtapasztalhatják, hogy egy félkezű fickóval még az ép kezén sem érdemes ujjat húzni. Szervét Tibor elárulja, hogy miért, ahogy azt is, szokott-e az általa játszott figurához hasonlóan káromkodni.

szervettibor (1)

A nagy kézrablás főszereplőjének, Carmichelnek egyetlen célja van az életben: meg akarja találni régen elveszett kezét. Tudja, hogy a keresés értelmetlen, hiszen akkor sem tudná használni, ha véletlenül rábukkanna, mégis ez a hiábavaló kutatás tölti ki a mindennapjait. „Mániákus kézvadászatban éli az életét” – mondja róla Szervét Tibor, akinek – sok furcsasága ellenére – szívéhez nőtt a karakter.

„Az ember mindig megszereti a karaktereit, hiszen még a legvacakabb színdarabokban is olyan emberek vannak megírva, akik vágynak rá, hogy életre keljenek.” A nagy kézrablás ráadásul egy nagyon kiválóan megírt és alaposan kidolgozott történet, ami tökéletesen beilleszkedik Martin McDonaugh misztikus fekete komédiáinak sorába.

Az ír sikerszerző sztorijait az erős karakterek működtetik. Carmichel is ilyen karakter, megformálója szerint pedig az a legnehezebb feladat, hogy visszaadja az őt éltető megszállottságot. A félkezű sorozatgyilkos mindent egy szemüvegen keresztül lát, és csak azt veszi figyelembe, amiről úgy gondolja, hogy segítheti őt a kézkeresésben. Csupán egy igazán meghatározó alak van az életében, a mamája, aki meg sem jelenik a színdarabban, csak telefonon beszélnek. Ki van neki szolgáltatva, ugyanakkor szereti is, rendkívül bonyolult kapcsolat az övék.

Természetesen A nagy kézrablás többi szereplője sem példás életet élő, törvénytisztelő polgár. Piti bűnözők és drogdílerek Carmichel partnerei. Ezek az alvilági figurák pedig gyakran elég erős kifejezéseket használnak, elcsattan néha egy-egy obszcén kifejezés is. A jelenetek Tarantino és Guy Ritchie világát juttatják eszünkbe, és ugyebár a Ponyvaregényt vagy a Blöfföt nézve is csodálkoznánk, ha a párbeszédek a királynő teadélutánját idéznék meg?

Szervét Tibor egyébként ebben a tekintetben sem hasonlít a karakterére, ő ugyanis nem, vagy csak nagyon ritkán szokott káromkodni. Időbe telt, míg észrevette és elhagyta a csúnya szavakat, mostanra viszont már sikerült őket kizárnia mindennapos szóhasználatából. Elismeri, hogy néha önkéntelenül is becsúszik egy-egy csúnyább kifejezés, de ezzel nincs is baj, ha az ember nem ártó szándékkal használja őket.

Most a szerep kedvéért azonban nem egy cifraság hangzik majd el a szájából, ahogy a többi karakternek is. De igazán megbocsáthatjuk nekik a viselkedésüket, hiszen mindezt csak azért teszik, mert közvetlen életveszélyben vannak, fegyvert fognak a fejükhöz és leöntik őket egy kanna benzinnel.

És hogy megtalálja-e a kezét Szervét Tibor mániákus karaktere? Már csak néhányat kell aludni, és a Thália Színházban megkapjuk rá a választ.

Forrás: Thália Színház

Martin MdDonagh: A nagy kézrablás – Thália Színház – Bemutató: 2016. április 23.