Henry és mi

Szerző: Lanczinger Mátyás

Animációsként az „fps” számomra elsősorban azt jelenti, hogy „frame per second”, míg a videójáték fanok (gamerek) számára annyit tesz: „first person shooter”, magyarán a szubjektív nézetben játszható játék, ahol a játékos maga lesz a játszható karakter „szeme”. Nagyjátékfilm teljes hosszban tudtommal még nem készült ebben a szellemben (nyugodtan írjon, aki tud róla), úgyhogy üdvözöljük Henry-t, a szuperkatonát, aki azonmód rögtön oda is csap. Kb. mindenhova.

HARDCORE HENRY

A film elején láthatjuk, ahogy egy baleset után újra „elkészítik” Henry-t egy laborban. Bionikus kar, pótláb stb. Ez a rész akár Robotzsaru-hommázsnak is tekinthető, aztán beindul a haddelhadd. Merthogy Henry-t nagyon nem akarják békén hagyni az egész 90 perc alatt. Orosz kommandósok lesnek rá minden sarokban, van neki szép szőke, mentenivaló szerelme, meg sérült, töredezett emlékezete (amiben itt-ott vágóképként felbukkan Tim Roth), akad egy überkegyetlen főgonosz, aki leginkább egy albinó Ewan McGregorra emlékeztet és van neki mutáns képessége is (az sajnos nem derül ki, honnan), a lényeg, hogy kellőképpen stílusos és kellőképen őrült. Henry pedig a bosszantó szálka a szemében. Viszont segítőtárs is akad Sharlto Copley személyében, aki klónként több szerepben is látható és igazából ő viszi a hátán a show-t, már ami a színészkedést illeti (még egy bizarr musical betétet is köszönhetünk neki). A főhős szerepét a wikipédia szerint minimum 10 kaszkadőr vagy statiszta látta el (helyenként néha a rendező maga), a fejükre szerelt gopro kamerákkal. Ráadásul a szerep szerint néma és kb. egyszer sem néz tükörbe, úgyhogy megmarad kvázi „senkinek”, akinek a bőrébe bármelyik néző belebújhat.

HARDCORE HENRY

Őszintén szólva a történet olyan vázlatos, hogy egy Donald rágó papír hátsó felén elférne, de az is tény, hogy az alkotók főleg az akciók megalkotásába fektették a kreatív energiákat. A producer Timur Bekmambetov, aki szintén a sodró tempó védjegye és erre nem is lehet panasz. Henry, vagyis MI a nézők, épületekre mászunk fel és le, felrobbanó autóról átugrunk egy motorra, lövünk, ütünk, csontokat törünk és soha nem adjuk fel. Valószínűleg sikerült átmenteni az fps játékélményt a filmbe is, egy gondom volt csak, hogy a sok ölés egy idő után tompává tett (és nagyon meglepő volt kilépni a mozi után a lelassult, napfényes való világba, ahol nem röpködtek másodpercenként körülöttem a hullák). Már a horrort súroló módon véres és erőszakos a film, viszont az egészet szerencsére csípős humorral ellensúlyozták, úgyhogy megvan az idézőjel (valószínűleg ezért karikatúraszerű a főgonosz is). A filmvilágot ugyan nem váltja meg, de egyszer mindenképp érdemes felülni erre a hullámvasútra.

HARDCORE HENRY

Érdekes adalékinfók az előzményekről: a rendező készített már két klipet ebben a szellemben, az egyik pár éve végig is szántotta a világhálót, plusz egy sikeres Indiegogo projektet is magának tudhat „Hardcore” címmel, érdekességként íme a plakát (érdemes összevetni a mozifilm plakátjával).

20141103052446-sgsgsg

Hardcore Henry, 2015
Színes, szinkronizált, FPS-nézetű orosz-amerikai akciófilm
Bemutató: 2016. 04. 07.
Rendezte: Ilya Naishuller
Írta: Ilya Naishuller, Will Stewart
Szereplők: Haley Bennett, Tim Roth, Sharlto Copley, Ilya Naishuller
Fényképezte: Pasha Kapinos, Vsevolod Kaptur, Fedor Lyass
Vágó: Steve Mirkovich
Zeneszerzők: Darya Charusha
Producer: Timur Bekmambetov, Ekaterina Kononenko
Hossz: 90
Hang: Dolby Digital 5.1
Vetítési mód: DCI
Art besorolást kapott alkotás
Korhatár besorolás: Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott (IV.)
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Fotók forrása: Vertigo Média