Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Fotók: Tóth Viktória
Április 5-én este a Károlyi-palota emeleti díszterme mellett igazán szűkösnek bizonyult annak teremsora is, ahol több százan kivetítőkön nézték azt a születésnapi ünnepséget, amelyet a Múzeum közösen rendezett meg a szerző kiadójával a Magvetővel és az általa alapított Digitális Irodalmi Akadémiával.
A rendezvényen a szervezők vezetői: E. Csorba Csilla (PIM), Nyáry Krisztián (Magvető) és Radics Péter (DIA) mellett az alkotóhoz kötődő pályatársak is méltatták a közel fél évszázados munkássága mellett emberi hozzáállását is. A több generációból kikerült „kortársakat” azonban nem csak a színpadon, de a közönség soraiban is szép számban lehetett felfedezni.
A kerek évforduló megünneplésére rendezett szubjektív esten, a pódiumon olyan Spiró Györgyhöz fűződő élményeket, emlékeket, és által megírt alkotásokat is láthattak az érdeklődők és maga az ünnepelt, ami kuriózumnak számított. Az est meg- és felszólalóit és a fellépőket Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője konferálta fel.
Grecsó Krisztián az íróhoz intézett laudációjában az általa „központi ajándék kosárnak” nevezett, az ünnepelt személyiségének és munkásságának is köszönhető élményeit és tanácsait is megköszönte. A beszéde végén, a könnyeivel küszködő Grecsó Krisztián a „Hülye vagyok, az Isten éltessen!” mondattal „igazolta” is, hogy Ő maga is ismeri a szerzőtársára megfogalmazott egyszerű mondatot: „Úgy lát, ahogy ír.”
[Galleries 382 not found]
Závada Pál felolvasott írásában, amely a Pontatlan emlékeim Spiró György első néhány hetven évéből címet viseli, a párhuzamos pályájuk mellett több személyes, emberi élményükre is utalást tett. Így megtudhattuk, amellett, hogy sokat vicceltek szlovák nyelven, az első Spiróhoz fűződő olvasmányélménye még 1983 nyaráról származik, amikor az Ikszek olvasása közben majdnem elfelejtett Pásztón leszállni egy személyvonatról. Az író beszédében felemlegette Réz Pálhoz fűződő közös barátságukat is, amelynek egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor a szerkesztő „megpörgette” a Kerengőt azért, hogy Gyuri édesapja még a kezébe vehesse azt.
Az író tiszteletére Schneider Zoltán és Börcsök Enikő színművész egy jelentet mutattak be a Radnóti Színházban nagy sikerrel játszott Spiró drámából a Prahból. Dés László szaxofonjátékával, Gyabronka József pedig az Utópia című novella felolvasásával lépte meg a kerek évforduló alkalmából a szerzőt.
A színházi munkákhoz is szorosan kapcsolódó és kötődő Spiró György két darabját – Az imposztort és a Csirkefejet – is rendező Zsámbéki Gábor is megemlékezett a közös munkáikról, de kiemelte, nagyon szereti a szerző szellemiségét, esszéit és a regényeit is.
Az est végén maga az ünnepelt is kiült a pódiumra, ahol Bálint András kérdezte őt. Spiró György elmondta, ha az identitásukat hirdetők, vállalók megjelennek egy társadalomban, akkor ott baj van, akkor valakit, valamilyen jogától már megfosztanak. Azt is kifejtette, a műveinek a megírása az egyetlen védekezés az ellen, hogy az ember szavait kiforgassák.
A szerző műveit gondozó Magvető Kiadó egy olyan esszé kötettel készül a szerző születésnapjának megünneplésére, amelyben az írások jelentős része a színházi világhoz köthető.
Az est még egyik nyitó beszédében Nyáry Krisztián idézte fel a hallgatóságnak egyik kedvenc Spiró mondatát, amely így hangzik: „Arra való az irodalom, hogy ne érezzük magunkat magányosnak, és megtapasztaljuk azt a sokszor keserű, de alapvetően mégis felemelő érzést, hogy olyan szörnyű helyzetben, mint amilyenben most éppen vagyunk, voltak már mások is; amint ezt megérezzük, helyzetünk máris kevésbé reménytelen.”
A Spiró György születésnapja „ürügyén”, de alapvetően munkássága tiszteletére összegyűlt érdeklődők számosságát tekintve sem tűnik a helyzet teljesen reménytelennek.