Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Fotók: Kaunitz Miklós
Március 25-től látható a Ráday utcai Púder különtermében az a lengyel kortárs dráma, amely a Lengyel Intézet kezdeményezésére és támogatásával Erdélyi Dániel rendezésében, Pászt Patrícia fordítása alapján az Utolsó Vonal alkalmi, de nagyon is összehangolt Társulatának előadásában valósult meg. Az eredetileg orvos végzettségű Marek Modzelewski hazájában ismert és rendszeresen játszott kortárs dráma- és szövegkönyvíró napjaink Varsójában játszódó Koronázás című abszurd, humoros és egyben tragikus darabját most először láthatja a magyar közönség. A negyvenes éveiben járó, az írói tevékenységet mintegy „mellékesen” folytató szerzőt mindig is foglalkoztatta korának, korosztályának a világképe, az egyéni sorsok alakulásának jelentősége. Az általa ábrázolt kortárs világ hétköznapjaiból, az életekből, élethelyzetekből felvillantott szituációik megerősítik azt a gondolatot, hogy az élet sokkal több kellene, hogy legyen, mint megfelelni az adott társadalmi korszak által „diktált” elvárásoknak.
Így van ez a rendszerváltozás évében alakult Utolsó Vonal Társulat színészei által Erdélyi Dániel rendezésében most bemutatásra kerülő egy felvonásos alkotásban is. A Koronázás című dráma hőse Maciek (Csizmadia Gergely) egy középkorú, rokonai által is terheket viselő, vidékről a fővárosba került orvos, aki évtizedek óta felesége mellett él. A szabadidős fotográfus tevékenység, a külső szemlélők – falubelijei és egykori iskolatársa – által sikeresnek látott életút ellenére is a néző számára pillanatok alatt kiderül: ez az ember boldogtalan. Hiába a diplomás karrier, a művészeti tevékenység és a pillanatokra megcsillanó igaz szerelem lehetősége, a férfi alapvetően nem tud, és nem is mer változtatni addigi életén. Pedig élő lelkiismereteként, az igazi érzéseit, gondolatait mintegy belső hangját felerősítve állandóan mellette lévő Király (Róbert Gábor) őszinte megnyilvánulásai biztosítékul szolgálnak arra, Maciek tudná, mit kellene cselekednie. A férfi „akinek elvei vannak” , „aki mindig azt csinálta, amit mások vártak tőle” hiába tapasztalja meg, hogy szerelme (Szabó Erika) mellett őszinte lehet a „csak, hallgass önmagadra” helyett a „fél bármit is gondolni róla” állapotába, és az ”itt születtem, itt is döglök meg” sorsára jut életének negyvenes éveire úgy, hogy uralkodásának első pillanatától kezdve lényegileg már nem él.
[Galleries 378 not found]
Nem csak a szinte a nézőtérrel egybeolvadó pódiumra rendezett jelentekhez alkalmas, a pillanatok alatt átalakítható, több funkciós színpadi díszletek hangulatának, a jelenkori „jelmezeknek” de a szereplők jellemének, és reakcióinak is köszönhető, hogy igazi kortársként felismerhetjük közép-európai ismerőseinket, vagy akár önmagunkat is az előadásban. Emellett a testközeli, az érzelmi reakciók gyors változását kőkeményen követő színészi munka és az abszurd, sokszor pikáns humor gondoskodik a vidám hangulatról is a nézőtéren.
A vér nélküli tragédiába torkolló történet, a színészi munka és a rendezői akarat hatása bizony már hozzáállásunktól függően áll meg bennünk egy kellemesen eltöltött színházi élmény szintjén vagy megy bennünk tovább. A darabnak otthont nyújtó Púderből kilépve, az előadás főpróbája után a hely nevére asszociálva az első gondolatom az volt, púdert is csak az használ, aki már tisztán látja a keletkezett hibákat. De vajon hányan tudnak, hányan mernek smink nélküli, önazonos életet élni?
Az előadást a Púder Bárszínház és Galériában (Budapest IX., Ráday utca 8.) Búza Tímea, Cserje Zsuzsa, Csizmadia Gergely, Fejes Rita, Róbert Gábor, Stubnya Béla, Szabó Erika, Szemán Béla, Tóth Máté előadásában áprilisban is több alkalommal láthatja a közönség.
A dőlt betűs részek, gondolatok a darab szövegkönyvéből lettek kiemelve.
Koronázás: https://www.facebook.com/koronazas.drama/?fref=ts