Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Fotók: Korhut Lili
Február legutolsó napjától látható a TOBE Gallery legújabb, egyéni kiállításaként az osztrák vizuális művész és fotográfus Claudia Kraus természeti fotográfiáiból kialakított tárlata. A Bécstől nem túl messzire, ugyanazon a réten, kivétel nélkül mobiltelefon kamerájával készített képek, a művész által egy rendszeresen látogatott, számára egyedi jelentőséggel bíró helyszínt mutatnak meg sajátos festményszerű fényképek formájában a közönségnek. Az eredetileg pszichológiát és kommunikációt tanuló alkotót ugyanis mindig is nagyon foglalkoztatta a pszichológia és a művészet kapcsolata, amelyet most összekapcsolt egy olyan természeti színtérrel is, amely közelebb viszi önmagához.
zemlenyi-kovacs-zoltan-tenzi-naploja-flashmob-dedikalas-a-deak-f-teren
A művészt is szolgáló, nyüzsgő nagyvárostól – Bécstől – karnyújtásnyira található helyszínen, a sötéten misztikusan ködös, téli környezetben ugyanis a lélek és a szellem igazi belső békére, otthonra talál. Az emberek nélküli tájon, a rajzszerűen kiemelkedő formák között az ember emberebb, mint a metropolisz forgatagában, ahonnan ide kimenekült. Köszönheti ezt annak, hogy mindent levetkőzött, ami a társadalom szabályai és elvárási szerinti éltében fontosnak tűnt. Megtalálta és – fotográfiáin keresztül a befogadói oldallal is – megosztotta azt a környezetet ahol nem kell, nem szükséges pozicionálnia magát, ahol önmaga lehet. Ahonnan, ha visszatér a mesterségesen felépített dzsungelbe is tudja, melyek azok a dolgok, kik azok az emberek, akik őt meghatározzák.
A TOBE Galleryben – és így hazánkban – a második önálló kiállításával jelentkező Claudia Kraus tájképeinek letisztult, spirituális világa több kérdés mellett egyet igen élesen megfogalmazott bennem. A mesterségesen kialakított vadonban, az információs és fogyasztói szokásokra épülő társadalmunk világában az ember – mint alapvető természeti lény – miért nem veszi észre, hogy lassan teljesen elszakad a harmóniától? Jobban bízunk a gépekben, mint abban a tudásban, amelyet a természet a tökéletes körforgásával, a megújulásra és újjászületésre való képességével – minimum -, évszakról évszakra „bizonyít” nekünk. Jobban ismerjük a technikai eszközök működését, mint a társunknak, barátunknak, és igen az önmagunknak „titulált” élőlények igazi belső világát. Claudia Kraus képei és az azokon keresztül felvillantott – számomra letisztult, egyszerű és egyben misztikus – belső világa április 1-ig látható a Herzen utcai TOBE Galleryben.
