A 6-os számú kórterem című Csehov-novella nyomán készül előadás a Nemzeti Színházban: a 6 című produkciót Sardar Tagirovsky rendezésében a Gobbi Hilda Színpadon mutatják be szombaton.
A Csehov A 6-os számú kórterem című novellájából készült darab a Nemzeti Színházban – MTI Fotó: Marjai János
Sardar Tagirovsky az MTI-nek elmondta, hogy azért választotta Anton Pavlovics Csehov novelláját, mert mélyen megérintette még gyerekkorában, és azóta benne élt. Mint mondta, a művel már korábban is foglalkozott vizsgaként a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, ahol jelenleg negyedéves rendezőhallgató Bocsárdi László osztályában.
A rendező, aki az oroszországi Kazanyban született 1985-ben, és az 1990-es évek óta él Magyarországon, az egyetem előtt az alternatív színházi közegben dolgozott. Mint mondta, olyan helyeken kísérletezett, kereste a színházcsinálás lehetőségeit, mint a budapesti Zöld Macska vagy a Sirály. Első hivatalos színházi munkája, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban rendezett Meggyeskert című előadás volt, majd Nagyváradon és Gyergyószentmiklóson is dolgozott.
Nemzeti színházbeli munkájáról szólva úgy fogalmazott, hogy a próbafolyamat minden nehézsége ellenére úgy érzi, hasznos és mély munkát végeztek a héthetes időszak alatt. Annak kapcsán, hogy egy majdnem 5 órás előadást hoztak létre, kiemelte: mivel úgy érzi, hogy a színészeknek végig kell élniük a szereplők útját, az egyes stációkat, nem akarta begyorsítani a folyamatot, csak ott, ahol szükség van erre. „Hétórás helyett így is ötórás előadást csinálunk, de úgy érzem, ez az idő kell ahhoz, hogy benne legyünk a dologban, hogy ez egy eseménnyé tudjon válni” – fogalmazott.
Leginkább a halhatatlanság témája foglalkoztatta, az, hogy mennyire kapaszkodunk ebbe a gondolatba. „A hétköznapjainkat úgy éljük le, hogy azt hisszük, örökké élünk, és elfelejtjük a kapcsolódást az élettel, az emberekkel. A problémáinknak adjuk át magunkat és nem egymásnak” – hangsúlyozta a rendező, hozzátéve: az ember halálhoz fűződő viszonya az érdekes számára, hogy miért akarunk hirtelen egy veszély hatására jobb emberekké válni, mért gondoljuk, hogy addig rossz emberek voltunk.
Fontos, hogy mindannyian átéljük a színház valódiságát, „hogy azért találkozunk a színházban, mert közösen megérezhetjük, hogy itt és most még élünk, de holnap majd lehet, hogy elveszítjük egymást” – mondta, hozzáfűzve, hogy ez a lényege számára az előadásnak, ezért akar öt órát eltölteni az emberekkel.
Az előadás első részében magát a Csehov-novellát mondják el a színészek, a további részekben pedig improvizációra és a Benedek Zsolt dramaturg által írt szövegre épül az előadás, amelyben a történet és Csehov szellemisége végig jelen van. Egy-két helyen finoman megjelennek más szerzőkre való utalások is. Például egy Hamlet-kép is van az előadásban – jegyezte meg, kiemelve, hogy Csehov nagyon tisztelte Shakespeare-t.
Az előadás címéről szólva úgy vélte, hogy az egy kicsit keményebb a novella címénél, nincsen semmi magyarázat benne csak egy szám: 6. „Mintha a kórterem ajtaján állna a 6-os, mi belépünk a szobába, és nem kell mást tudnunk. Végtére hatan lesznek bent a betegek”.
A színpadon mandolin, gitár, zongora, operaária, gépzene hallható, különböző mozgások, fények hatnak a közönségre. Az előadás világítástervezője Bányai Tamás, a zeneszerző Bartók György, a díszlet és a jelmez Dobre-Kóthay Judit munkája.
Az előadásban többek között Bartók György, Bánsági Ildikó, Beczásy Áron, Béres Miklós, Farkas Dénes, Horváth Lajos Ottó, Katona Dávid, Lukács András, Tóth László és Varga József játszik.
Forrás: MTI