Szerző: Varga Bótos Anna
Amikor gyönyörködve és önfeledten sétálunk egy palota vagy múzeum csodálatos kiállítótermei, festményei, szobrai, műtárgyai között, lépdelünk a fényesre csiszolt márványlépcsőkön, s megcsodáljuk díszes, fényárban úszó csillárjait, különleges selyem- vagy dombortapétával borított falait, magunkba szívjuk letűnt korok még ott lengedező levegőjét, ismerkedünk elődeink ízlésvilágával, életmódjával, uralkodói házak pompájával, eminens személyiségeivel, legtöbbször eszünkbe sem jut az a gigászi, aprólékos, rengeteg szaktudást és kifinomult érzékenységet igénylő szakmai munka, amit a háttérben a restaurátorok végeznek a történelem viharai és viszontagságai közepette megsérült, tönkrement, elszennyeződött, kallódó és nem egyszer méltatlan körülmények közül előkerült műkincsek megmentése, megújítása, helyreállítása érdekében.
Jankovits Gyula, Libatolvaj – Fotó: Tihanyi Bence – Bakos Ágnes (forrás: BTM)
A Libatolvaj Jankovits Gyula (1865 -1932) szobrászművész legismertebb alkotása, amely sokáig ugyan előkelő helyen díszelgett, ugyanis 1891-ben a budapesti Műcsarnok karácsonyi kiállításán maga a király szeretett bele és vásárolta meg, később pedig Ybl Lajos, a budai királyi palota várkapitánya javaslatára faragták ki márványból a gipszmintáját Carrarában, a Paolo Triscornia cég üzemében, s 1898-tól egészen 1911-ig a palota különböző épületrészeit díszítette, azonban a II. világháború ennek a szép karriernek egy csapásra véget vetett, a szobor megrongálódott, s csaknem hét évtizeden keresztül az enyészet martalékaként várt jobb sorsára. Először egy kőanyag-depóban, majd a Budapest Galéria Lajos utcai kertjében hevert, míg kezelésébe nem vette a Képzőművészeti Egyetem szoborrestaurátor műhelye, s a Budapesti Történeti Múzeummal való együttműködés keretében újjá nem született a tehetséges fiatal restaurátor hallgató, Agárdi Fanni keze nyomán, akinek munkáját Káldi Richárd és Szemerey-Kiss Balázs felügyelte és segítette. A műtárgy restaurálás utáni újbóli kiállítása alkalmából, 2016. február 16-án a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett sajtótájékoztatón Agárdi Fanni a munka egyes fázisairól készült fényképes prezentációval szemléltette a helyreállítás sokrétű szakértelmet igénylő folyamatát, a szobor torzójának szakszerű konzerválásától és megtisztításától kezdve a hiányzó részek vázának elkészítésén és agyagból való felépítésén keresztül, amelyhez a mintát korabeli fotók szolgáltatták, a gipsz negatívok és pozitívok elkészítéséig, majd a kész rekonstruált elemeknek a végleges helyére való illesztéséig (amelyek bármikor eltávolíthatók, láttatva a szobor eredeti maradványát). A szobor a BTM Vármúzeuma újkori állandó kiállításán látható mostantól kezdve. Agárdi Fanni és az egyetem következő szoborrestaurációs projektjéről is hallhattunk a sajtóeseményen, ami pedig természetesen a BTM-mel karöltve nem más, mint a Habsburg-lépcső Senyei Károly készítette és az 1945-ös ostrom alatt megsérült Atlasz-szobrai egyikének helyreállítása lesz.
Hauszmann Alajos – Fotó: Tihanyi Bence – Bakos Ágnes (forrás: BTM)
A másik ritkaságnak számító új műtárgya a múzeumnak, amelyet a Libatolvajjal szemközt állítottak ki, Hauszmann Alajos (1847 -1926) magyar építész egyetemi tanárról, a Magyar Tudományos Akadémia tagjáról készült szobor, amely nemrég került elő a leszármazottak hagyatékából. Hauszmann Alajost, aki számos budapesti középület, magánház és villa tervezője volt, Ybl Miklós halála után a magyar királyi vár építésének vezetésével bízták meg. Dr. Rostás Péter, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettesének elmondása szerint a szobor nem véletlenül került a történeti múzeumba, hiszen nem más, mint az egyik kollégájuk fedezte fel abban a lakásban, ahol a Hausmann család egykor lakott. Miután a felajánlott műkinccsel korábban a különböző aukciós házak és intézményeknek nem igazán tudtak mit kezdeni, mivel nem sikerült azonosítaniuk pontosan az alkotás készítőjét a szobron található megtévesztő felirat miatt, a budavári múzeumba került, ahol a felkészült szakembereknek mégis sikerült kideríteni a felirat és a készítő üzem közötti összefüggést. A büszt hátulján ugyanis a következő aranyozott betűs vésett felirat látható: „In segno di Rispetto, Paolo Triscornia di F. don”, azaz Tisztelete jeléül Paolo Triscornia di F.o. A félreértést az okozhatta, hogy a szobrot nem a készítés időpontjában már elhunyt szobrászmester, Paolo Triscornia, hanem a róla elnevezett, azonos nevű üzeme készítette, amely a mester halála után is működött még egy darabig. Hauszmann annak idején számos megrendelést adott a Triscornia cégnek carrarai márványból faragott szobor elkészítésére a királyi palota számára, amely hálából a sok megrendelésért, valószínűleg 1905 és 1910 között elkészítette az építész mellszobrát.
Fotó: Tihanyi Bence – Bakos Ágnes (forrás: BTM)
A két műtárgy sajtóbemutatója a restaurátori munka rövid bemutatásával is párosult. Heitler András DLA festőrestaurátor, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének vezetője megragadva a ritka alkalmat, hogy a kicsit mindig háttérbe szoruló restaurátori szakmáról a nagyközönség előtt is beszélhet a hazánkban egyetlen restaurátori szakmával foglalkozó oktatási intézmény képviselőjeként, az egyetemen folyó szerteágazó képzés eredményeit részletezve rámutatott, az elméleti oktatás mellett alapvető, hogy a hallgatók a gyakorlatban, valódi műveken tanulják a mesterséget. Ezért fontos, hogy elegendő műtárgyat sikerüljön bevinni az egyetemre. A MKE restaurátor műhelyében folyó munkát olyan festményeken keresztül szemléltette, amelyek a műhelyükből kerültek a múzeumba, összehasonlítva a művek eredeti, sérült vagy elhanyagolt állapotát a restaurálás utánival, közben a hallgatóságot bevezetve a szakma kulisszatitkaiba, eléjük tárva a művek felújításának nagy szaktudást és elővigyázatosságot igénylő fontos fázisait. Azt is elárulta, hogy jelenleg Vinzenz Fischer Medicina (Az orvostudomány allegóriája) című alkotásán dolgoznak, amely 1777 körül keletkezett, s sokáig a palota tróntermét díszítette. 1951-ben ugyan a háborús károkat szenvedett műtárgyat konzerválták és restaurálták, azonban későbbi feltárások során további részletekre bukkantak: a kép felső részén például Hippokratész büsztje látható, amelynek helyrehozatala jelenleg folyik. Az öt darabban kiemelt kép többi részén is dolgoznak még, s majd a restaurálás befejeztével, a részeket egyesítve a budavári palotában fogják ismét elhelyezni.
A két új kiállítási tárgy és a restaurátori munka bemutatását A budavári királyi palota története című kiállítási vezető angol és magyar nyelven is megjelent kiadvány bemutatása zárta, amelyről Dr. Farbaky Péter művészettörténész, a BTM főigazgatója röviden annyit mondott, hogy a kötet az alagsori középkori királyi palotától kezdve a földszinti barokk palotán keresztül az első emeleti újkori részig a palota máig tartó történetét, keletkezését, a feltárásokat, az épület változásait, bővítéseit, különböző periódusait, az egyes uralkodók időszakait, a rekonstrukciókat mutatja be. A könyv bevezetője kiemeli, hogy „A középkori palotát bemutató kiállítás alapelrendezésében természetesen a jövőben sem történhet alapvető változás, hiszen a maradványok helyzete adott. A kiállítást most mégis új koncepcióval, a történetet új formában kívánjuk bemutatni. Az első részben, a főlépcsőház legalsó szintjén a középkori palota általános és építéstörténetébe vezetjük be a látogatót. Itt mutatjuk be az eredeti, az 1968-as kiállításból ismert, a második világháborút követő ásatások során feltárt maradványokat részletező, most felújított makettet is. A maketten a feltárt középkori alapfalak mellett a jelenlegi, újkori palota körvonala is megjelenik. Az úgynevezett Királypince felé vezető részben a királyi könyvtárakat, illetve magában a pincében az egykori középkori palota higiéniai viszonyait, őrzésének körülményeit és egy kőfaragó műhelyt lehet a palotából részletesebben megismerni.” És még sok minden mást is. A gazdag színes és fekete-fehér képanyaggal, fotókkal, rajzokkal, tervdokumentációkkal, grafikákkal, magyarázó szöveggel, történeti kronológiával és térképekkel ellátott reprezentatív ismeretterjesztő kiadvány szerkesztői Benda Judit, Farbaky Péter, Rostás Péter és Spekner Enikő voltak. A kiadvány, amely nemcsak kiállítási vezető, hanem a királyi palotáról való ismeretek kiváló összefoglaló tárháza, s egyben kedvcsináló is a palota tüzetesebb meglátogatásához és történetében való elmélyüléshez, megvásárolható a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum ajándékboltjában. Van tehát bőven újdonság és megcsodálni való a BTM-ben azoknak is, akik már megtekintették korábban a múzeum kiállításait, és azoknak is, akik csak most készülnek, hogy múltunk e páratlan műemlékegyüttesével megismerkedjenek.
Bővebb információ a http://www.btm.hu/, illetve a https://www.facebook.com/BudapestiTortenetiMuzeum honlapokon található.