Delejes téltemetés a busókkal – sokác hagyaték Mohácson

Szerző, fotók: Marity Mira

Még mindig hatása alatt állok a mohácsi busójárásnak. Úgy mentem oda, hogy legalább egyszer illik látni, mert fontos a hagyomány és hagyaték. Az autentikus folklór és soha el nem felejtendő népszokások miatt. A tradíciók elementáris erejű összekötő – és valahova/valakikhez tartozni akaró – érzése végett. És mert jelentős szellemi örökség az UNESCO listáján 2009 óta, és hungarikum 2012-től. Ez mind igaz a busójárásra, de a száraz tények mellett jóval több…
Egy igazi ősi ünnep, amely rendkívül impulzív és kaotikus, kicsattanó életörömmel, dekameroni dekadenciával, féktelen tavaszváró tombolással. A busójárás nem egy szofisztikált fesztivál. Sokkal inkább egy elemi erejű, zsigerien pogány, markáns rituálékkal járó eseménysorozat. Ugyanúgy jellemzőek rá a látens és tettetett hímsoviniszta megnyilvánulások, termékenységi parodisztikus jelenetek, mint a komoly és misztikus beleélés a téltemetés varázserejű tradíciójába. Benne van az ősök félelme és szembeszállása a téllel, az embernek a saját magába vetett kétségbeesett hite, hogy képes a megújulásra mindig minden tavaszon, a férfiállat zabolázhatatlan szexizmusa, a farsangok ujjongó hangulatának való teljes, szinte extatikus át- és megadás.

2412

we-live-happily-a-pataky-klari-tarsulat-eloadasa-fotok-komaromi-richard

A busójárásra fel kell készülni lelkileg, főleg a nőknek. Felkavar, megigéz, félig komoly és félig játékos félelemmel tölt el a gáttalan forgatag. A szabályok áthágása, az élet ilyen mértékű élvezete, a harsány és agresszív hangok, illatok, történések, látványok az érzékenyebbeket megviselhetik. A busók igazi „macsó” attitűddel rendelkeznek. Gátlástalanul közrefognak, hatalmas lopótököt tesznek a lábad közé, bekormozzák az arcodat, kócolják a hajadat, roppant férfierővel ölelnek át. Óriási fallikus jelképekkel hadonásznak, szimbolizálván a termékenység felmagasztalását. Az elviselhető zajküszöbön jóval túllépve kolompolnak, kereplőznek megállás nélkül. Liszttel, tollal, rizzsel szórnak meg, szándékosan vagy akaratlanul ijesztgetnek. Alaposan elvégzik a télűző szertartást, de megkérik az árát is. Övükön a kulacsban legtöbbször nem víz van, és a hat napos farsangi vesszőfutás alatt ők is jól akarják érezni magukat. Igen, valójában félelmetesek a busók, és az egész rítus belső feszültséget, vagy inkább felfokozott izgalmi állapotot okoz a kívülállónak. Ugyanakkor ha az ember képes hagyni magát az „elragadtatásban”, olyan ősi és vágyott állapotba kerül, ami leginkább a társadalmi konvenciókat és egyéb korlátokat lerázó érzés komplex szabadságához hasonlítható. A busó etikai kódexben – igen, van ilyen – tisztán leírják, és minden szava igaz: „Farsang idején a busók cselekedeteinek megítélése jellemző rituális kontextusban történik. Nem vonatkoznak rájuk a hétköznapokban megszokott morális szabályok. A térre, időre és cselekvésre sajátos, „felfüggesztett” állapot jellemző. A szerepnek nagy vonzereje van, hiszen az inkognitó és a maszk alatti „másik világ” egy sajátos tudatállapot, a transzformáció megélése is.”

18

3441

A farsang éjjelén a tél szalmabábuját elégető, több emeletnyi magas máglya mellett virtuskodó busók életre szóló felejthetetlen élményt nyújtanak. Olyasmi eufóriát élhet át az ember – az érintett busó és a résztvevő néző is -, mint amilyet az tűz mellett bunkókkal táncoló ősember érezhetett, vagy az esőt váró, ugráló perui indián, vagy a kerengő szúfi dervisek. Ahogy ott álltam a monumentálisan lobogó tűz előtt, és arcomat szinte elviselhetetlen forróság sütötte, láttam a csaknem transzban tomboló busókat – és átéltem én is azokat a végtelenül felszabadult, emberi léten, saját entitáson, jelenen túllévő időtlen pillanatokat. A busók ilyenkor hat farsangi napon át kilépnek a megszokott életükből, és igazi sámánokká, varázsos erejű Kiválasztottakká válnak, közvetítve két világ, tél és tavasz, múlt és jövő között. Mitikus transzcendencia, teljes beavatódás, delejes és hedonisztikus életigenlés: ezt éreztem Mohácson a sokácok varázslatos ünnepi világában, a téltemető busójáráson. Mindenkinek át kell élnie egyszer. Kövessétek, ápoljátok, ne hagyjátok veszni a gyönyörű és értékes néphagyományainkat!