Szerző: Varga Bótos Anna
Fotók: ArtNews.hu
Mi, kőrengetegbe rekedt városiak sokszor tágra kerekedett, csodálkozó szemekkel, néha idegenül vagy értetlenül állunk a falusi népszokások, hagyományok előtt, amelyek mára már sajnos faluhelyen is kiveszőben vannak. E szokásvilág feltámasztásában, megőrzésében, továbbadásában megkérdőjelezhetetlenül és pótolhatatlanul nagy szerepük van a kulturális intézményeknek, hagyományőrzőknek, múzeumoknak. A falusi lakodalmaknak, keresztelőknek, húsvétolásoknak, a karácsonyi ünnepkör néphagyományainak újbóli beemelése a köztudatba, a hétköznapjainkba és ünnepeinkbe, a fiatalokkal való megszerettetésük felbecsülhetetlen értéket képvisel.
A Néprajzi Múzeum december 4-én, az advent első hetében, az Úr eljövetelének várakozásában megnyílt, Betlehem, „nagy dolgok a jászolnál történnek” című kiállítása a karácsonyi ünnepkör egy különös és jellegzetes szokásvilágát, a betlehemezést mutatja be, s ahogy dr. Kemecsi Lajos, a múzeum főigazgatója az év utolsó kiállításának megnyitóján elhangzott üdvözlő szavaiban hangsúlyozta, olyan gyűjteményegységet tár a nagyközönség elé, amely teljesen a múzeum anyagára és csaknem tízéves előkészítő munkára épül. Ennyi ideig tartott ugyanis a múzeumi makettek, öltözékek, tartozékok helyreállítása, restaurálása, ami lehetővé teszi, hogy további évekre, évtizedekre megőrizhető majd ez a páratlan gazdagságú néprajzi kincs.
Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke megnyitó beszédében egy göcseji parasztember szavait idézte, a kiállítás címére utalva, miszerint „nagy dolgok a jászolnál történnek”, amivel ez a parasztember talán azt kívánta üzenni, hogy ha a keresztény alázat és türelem jellemezné a világ vezetőit, döntéshozóit, boldogabban élnénk. S ezzel a véleményével valószínűleg nem áll egyedül. Bár a múltban a főúri palotákban és a polgári családokban is megtalálhatók voltak a betlehemi jászolok mívesebb változatai, s a legtöbb iskolában is előadták Jézus születésének misztériumát, a tárgyi emlékek legnagyobb része mégis a paraszti világból származik. Bár volt olyan idő is a betlehemezés viszontagságos történetében, amikor az uralkodó, II. József és egyes főpapok egyenesen betiltották a pogánynak, vulgárisnak, istenkáromlónak minősített betlehemezést, és csak a XIX. század elején oldották fel e tilalmat fokozatosan, sőt később is voltak tilalmi időszakok, mégis szilárdan tartotta magát ez a népszokás. A magyar hagyományokban nagyon mélyen gyökeredzik – mutatott rá Lezsák Sándor -, mert kapcsolódik a kereszténység előtti hiedelemvilághoz, sokszor álarcban, állatbőrökbe bújva, zajkeltés kíséretében folyt a betlehemezés, a gonosz szellemeket elűzendő. Gyakran adománygyűjtés is kapcsolódott az előadásokhoz, játékokhoz. A betlehemezés kellékei, jelmezek, álarcok, süvegek, kardok, láncos botok, bábok, viseletek vagy pénzgyűjtő edények is láthatók a tárlaton, sőt a szokásváltozatokat bemutató teremben még a karácsonyra berendezett tisztaszobát és a karácsonyi terített asztalt is megcsodálhatjuk.
versszinhaz
Dr. Tészabó Júlia művészettörténész a népi vallásosságban gyökerező betlehemezési szokás kialakulását és történetét részletezve elmondta, hogy az ország különböző részeiből gyűjtött betlehemek igen eltérőek, az egyszerű anyagokból, aprólékos munkával készült betlehemektől kezdve a többszereplős barlang alakú betlehemeken és istállóbetlehemeken keresztül a templombetlehemekig és a bábtáncoltató betlehemekig sokféle érdekes megtestesítője van e népszokásnak. A XIX. század végén, a modern karácsony kialakulásakor a katolikus családi ünnep része lett. Ekkor készültek a viaszfigurás kis jászolok vagy az ólomból, fából, papírból való betlehemek. A gyermekek ünneplésében nagyon fontos szerepük volt a játékos elemeknek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint például az, hogy egész gyermekjáték-készítő iskola épült a Selmecbánya körüli hagyományokra. Gyakran helyi karaktereket jellemző alakokat is ábrázoltak az egyes figurák. A kiállítás néhány érdekes külföldi darabbal is megismertet, így láthatók „Nápolytól Mexikóig” olasz, bajor, francia, lengyel, sőt tengeren túli betlehemek is. A betlehemállítás kultusza a mai napig megmaradt. A látványtervező, Kiss Beatrix leleményes és szakavatott munkájának köszönhető, hogy az olykor szegényesnek tűnő, kopottas tárgyak az installációk révén az őket megillető helyre és magaslatokra kerültek.
A kiállított tárgyakat és a népszokásokat gazdag fényképanyag, magyarázó feliratok, történeti háttérismertetés, videofelvételek, aláfestő zene teszik még közérthetőbbé, elevenebbé, átélhetőbbé. A betlehemezés szokását végigkíséri a tárlat a kezdetektől, az archaikus népszokásoktól (regölés és turkajárás) a házaló betlehemezésen keresztül az idők során átalakult népszokásokig, amelyek közben új tartalmakat és formákat öltöttek. Láthatók gyűjtésekből származó anyagok, dokumentumok, feljegyzések is. Egyes archaikus fotók mellett a rajtuk szereplő tárgyak is láthatók, például a Nagykanizsáról származó 116 éves betlehem, amelynek elveszett tornyáról, kétszeri restaurálásáról is megtudhatunk részleteket. Különlegesség a hatalmas szatmárcsekei betlehem világító ablakaival. A betlehemnek kultúrtörténeti, múzeumi tárgyként való bemutatásával pedig betekintést kaphatnak az érdeklődők a múzeumi munka rejtelmeibe, a tárgyak osztályozásától kezdve a restaurálásig.
A tárlat a betlehemezés későbbi, színpadi előadásokban, népszínjátékokban való megjelenési formáit és emlékeit is felidézi, sőt a legújabb kori nemzetközi betlehemes találkozókon, fesztiválokon való megjelenés fontosságára is ráirányítja a figyelmet. A kiállítás a betlehemezés kortárs művészetekben és emléktárgyakban való megjelenésének bemutatásával zárul. A gyerekeknek külön meglepetést is tartogatnak a rendezők, mert a betlehem bütykölőben kedvükre szabadjára engedhetik fantáziájukat, és fabrikálhatnak saját készítésű betlehemet.
„A Néprajzi Múzeumban őrzött betlehemes emlékanyag jelentős. Csupán mennyiségi mutatói alapján az itt őrzött népi betlehemek száma a népszokásokhoz tartozó többi kellékkel együtt több száz tárgyra rúg. (…) A múzeumi kollekció a hazai gyűjtemények között egyedülálló abban, hogy gyarapítása a muzeológia kezdeteitől a mai napig töretlen. Az emlékanyag földrajzilag is reprezentatív” – olvasható kiállítási vezető bevezetőjében. A Néprajzi Múzeum első ízben rendez a betlehem és a betlehemezés témáját teljes körűen feldolgozó bemutatót. A címben szereplő idézet az egyik legkorábbi betlehemes szöveg néprajzi lejegyzéséből származik, Torkos Sándor 1859-i göcseji gyűjtéséből. A tárlat kurátora Szojka Emese, segítői pedig Foster Hannah Daisy és Koltay Erika voltak.
A kiállításmegnyitót az Érdi Bukovinai Székelyek Egyesület Bukovinai Hadikfalvi Betlehemes előadása, a színpompás népviseletük, népi énekeik és mondókáik tették még színesebbé és ünnepélyesebbé. A tárlat december 4-étől 2016. szeptember 4-éig, teljes kilenc hónapig látogatható. Családi programok, múzeumpedagógiai foglalkozások és előadássorozat is kapcsolódik hozzá.
Bővebb információ: http://www.neprajz.hu/
