Szerző: Varga Bótos Anna
Fotók: Tóth Tamás
„A hullaházból a pap lépett ki elsőként. Meglengette hosszú reverendáját, hátrább tolta fejfedőjét verejtékes homlokán, majd pufók arcát az ég felé fordította, arra, amerről az Úr könyörtelenül öntötte a forró napsugarakat.” Ezekkel, a valljuk be egyenesen meghökkentő, sőt hátborzongató sorokkal, azonnal a közepébe csapva indítja Páll Szilárd Keszi Dániel ajándék napja című új regényét, amely az Ab Ovo Kiadó gondozásában még az Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Az íróval kötetéről és a szépírás szeretetéről szokatlan környezetben, szokatlan közönség előtt beszélgetett november 25-e meghitt délutánján Tóth Judit Nikoletta, az ArtNews.hu szerkesztője.
A beszélgetés nem a költészet és a szép szó fellegváraiban, a könyvbemutatók jól ismert színhelyein, könyvkiadók vagy -terjesztők könyvespolcai között, nem is színházteremben vagy irodalmi kávéházban zajlott, hanem egy elsőre talán száraznak és prózainak tűnő hivatali környezetben, az egzakt valóság, azaz a statisztika palotájában, a Központi Statisztikai Hivatal Keleti Károly utcai székházának könyvtárában. Bár itt is könyvespolcok szolgáltak a beszélgetés hátteréül, a közönség sem a könyvbemutatók tipikus törzsközönsége volt, mert az eseményt főként a KSH dolgozóinak szánták, s maga az író, Páll Szilárd is „civilben” az intézmény oszlopos tagja. Sőt a moderátor, a beszélgetőtárs, Tóth Judit Nikoletta is igazából kolléganő. Kollégák, kollégák között családi körben, de ezúttal mégis teljesen másképp, mint a dolgos hétköznapokban.
„Régen ismerem Szilárdot. Itt járunk el egymás mellett évek óta, de alig tudunk egymásról valamit, például azt sem tudtuk, hogy van köztünk szépíró is” – utalt a merőben más minőségű ismerkedésük kezdetire Tóth Judit Nikoletta, aki egy véletlenül kezébe került korábbi Páll Szilárd-kötetből értesült kollégája irodalmi ambícióiról és sikereiről.
De hogyan lett Páll Szilárd közgazdászként irodalomkedvelő? A válasz nem meglepő, hisz nem ő az egyetlen író, akinél az irodalomszeretet, az ifjúi lángolás volt előbb, s csak később jött a célszerűség irányította szakmai elköteleződés, de az időnkénti eltávolodások ellenére az erős irodalmi kötődés mégis utat tört magának, és jelentős művekben öltött testet.
Keszi Dániel történetéről már az indító mondatok árulkodnak, hiszen valamiféle rendhagyó, abszurd szituáción keresztül közelít hőséhez: temetéssel kezdődik, a főhős temetésével, aki maga is részvevője, szemlélője saját halálának, s ezzel olyan helyzetbe kerül, amelyben olyan kérdések vetődnek fel benne, amelyeken életében soha nem gondolkodott. Megpróbál ezekre a hamleti kérdésekre válaszolni, miközben esélyt kap arra, hogy újraélje élete egyik születésnapját. A regény erről a napról szól, ekkor szembesül Keszi Dániel „elrontott életével, és fut versenyt az idővel, hogy megmentse azok életét, akikről tudja, hogy a biztos halálba tartanak, miközben e tudását titokban kell tartania. A tét számára óriási, hiszen ha egyvalakit megment, attól a naptól kezdve ő is újraélheti az egész további életét.”
Látszatra egyszerűnek tűnik a cselekmény, mégis erőteljes tükröt tart a valóság elé, szembesítve a hőst önmagával és a környező világgal: „A mosdóban – mely valójában vizelde, gyéren megvilágított lyuk, nedves és penészes falakkal – hamar rátalál arra, amit keres, egy kicsi, homályos, koszos tükörre. Belenéz, lemossa az arcát, megdörzsöli a homlokát, majd ismét belenéz. Egy pillanatra visszahőköl, meg is fordul, vajon ki az, akit lát, nem áll-e valaki mögötte, nem ördögi trükk-e az egész.” A főhős, csaknem negyven évet visszaugorva az időben, újra látja fiatal önmagát, s kiderül, hogy olyan értékeket hagyott ott fiatalon, amire még idős korában is visszavágyik. A regényen bizonyos kettősség, időbeli párhuzamosság húzódik végig, ezzel az idő, ezen belül is a minőségi idő szerepét mintegy kiemelve, s az idősíkokat mozgatva a hős jellemét is különös perspektívából építi fel, amelyben mind a személyes kapcsolatok, mind pedig a kulturális közeg meghatározó. A korszakot, a nyolcvanas évek világát emblematikus figurákkal benépesítve eleveníti meg.
„Igazából nem is maga az ember foglalkoztatott, hanem az a szituáció, melynek során a főhős az igazságnak egy brutális pillanatában – saját temetésekor – szembesül az élete során meghozott rossz döntéseinek következményeivel. Néhai életének egy olyan napját éli újra, amikor megnyílt előtte az élet.” – vallja a szerző egy korábbi interjújában.
Dr. Bleyer András, az Ab Ovo Kiadó ügyvezető igazgatója szerint, aki a kézirat első olvasója is volt egyben, nemcsak lebilincselő, de rendkívül precíz, érdekes szerkezetű műről van szó, amely a főhős köré koncentrikus körökbe felsorakoztatva a szereplőket kezdetben lineárisan fejlődik, majd egy hirtelen fordulattal ezt a folyamatot megváltoztatja.
Páll Szilárd regényében nemcsak a főhős néz szembe önmagával, hanem alapvető létkérdésekre, az elmúlás problematikájára, a soha vissza nem térő pillanatokra, a dolgok hiábavalóságára, a boldogságkeresésre fókuszálva az újrakezdés, az önvizsgálat, önértékelés filozófiai magaslatain keresztül az olvasókat is gondolkodásra és az emberi sorsokat, a sorsok drámaiságát, a belső lelki konfliktusokat érintő alapvető kérdésekre való válaszadásra készteti. Izgalmas, tanító és tanulságos olvasmány Keszi Dániel különös története. Aki kezébe veszi, biztosan nem tudja letenni, amíg a végére nem ér.
A közgazdász szerző további szépírói tervei ezzel korántsem értek véget, s már körvonalazódnak egy újabb novelláskötet témái, és egy korábban megkezdett regényén is dolgozik. Várjuk tehát a folytatást.
(Páll Szilárd Brassóban született. Érettségi után Kolozsváron, a Babes-Bolyai Egyetemen szerzett közgazdasági diplomát. Ezt követően néhány évig Székelyudvarhelyen dolgozott. 1990-ben áttelepült Magyarországra, de részt vett a Székely Útkereső szerkesztésében, és Budapesten munkatársa volt az Udvarhelyi Kiadónak. Novelláit publikálta a Korunk, a Magyar Napló, a Tiszatáj. Két korábbi önálló kötete: A csodaóra (novellák) és A bolondok hatalma (regény).
Páll Szilárd – Keszi Dániel ajándék napja, Ab Ovo Kiadó, 2015