Szerző: Tóth Ditta
Egyed László művei bár figuratívak, mégis absztrakt alkotásokként értelmezendő rajzok. Látszólag testek, valójában pedig a vizuális ellentétek kioltására tett grafikai kísérletek. A művész a meztelen testeket felhasználva szünteti meg a test-árnyék, tér-nemtér, téma-háttér, semmi-valami képi különbségeit. Izgalmas képkivágásai leselkedővé teszik a befogadót, egy szűk résen át figyelt titkos látvány érzetét adják.
„A különböző kékek és szürkék harmonikus tónusa mellett, csak a váratlanul fel-felbukkanó, a rendszertől elütő rózsaszín kelt némi feszültséget.” (Egyed László)
A rózsaszínt mint színt kiegészítve Egyed művészetében „rózsaszín elemek” is kiemelhetőek, amelyek szintén hordozzák ezt a kizökkentő, kellemesen nyugtalanító hatást. Ezek a komponensek áterotizálják az alkotásokat, de ezt az erotikus jelleget nem csak az ábrázolt részek kapják, hanem az üresen hagyott felületek is. Például egy hirtelen megakadt ív és egy felülről vetült árnyék közötti hiányban létrejött érzéki mellbimbó képzetében.
Amint az árnyék rátapad az addig láthatatlan testekre, megfesti azok formáit, így emelve ki őket egy áthatolhatatlan, fehér masszából. Ez a fehérség az a közeg, amiben felfüggesztődik a tér, csak a vetett árnyékok és a test körül összegyűlt fényhiányok hoznak létre felülettöredékeket a környezetből. A kanapétámlák, ágyak és székek részletei szobabelsőket sejtetnek, melyekben Egyed sajátos képkivágásban helyezi el alakjait: arcokat nem látunk, fejeket is csak hátulról, hogy az értelmezői tekintet ne az érzelmek keresésével foglalkozzon. Az átgondolt, nem hagyományos képszerkesztések különös konstrukciókat hoznak létre: a test, tér és idő torzóit. A megjelenített fragmentumok az emberi pillantást modellezik, a fókuszált területen kívüli részletek nem fontosak, a szélek elhalványulnak, nem kapnak hangsúlyt. A voyeurizmus témáját az ember titkos megismerési vágya hívja életre, melyben a közelség és távolság oppozíciója feloldódik. A meglesett intimitás izgató állapotát a sejtetett és a semmiből előhívott részletek tartják fent. A test hajlataiban, domborulatain és hasadékaiban összesűrűsödő rejtekezés kontrasztossá válik és kiemelten láthatóvá lesz. Ezáltal a szemlélés egyfajta birtokbavételi aktussá bátorodik, azonban Egyed László fegyelmezett ábrázolási stratégiája mégis egy lecsillapított, mederbe terelt nézői attitűdöt engedélyez, nem a látás általi erőszaktételre buzdít.
Az alakok felfelé nem lezártak, nyitott perspektíváik sajátos lebegést tartanak fent a jelenlét és a még formálatlanság vizuális stációi között. A színes kontúrok szubjektív reflexióknak adnak helyet, amelyek így pszichikai formákat nyernek, és arcok nélkül is érzelmeket vetítenek rá a testre. A hajszálvékony kontúrvonalak érzékeltetik a kontrollált vágykezelést, annyira vékonyak, hogy szinte csak súrolják a felszínt, szinte csak elsuttogják a látványt. A vonalak időnként megszakadnak, ezeken a réseken keresztül szivárognak vissza a megfoghatatlan, izgalmas tértelenségbe.
Egyed László, Aktok színes ceruzával Fekete Péternél című kiállítása megtekinthető november 28-ig a Cultiris Galériában. (Örkény István Könyvesbolt, Budapest XIII.., Szent István körút 26.)