Gazdag anyaggal mutatja be a kibernetikus képzőművészet atyjának tartott, magyar származású Nicolas Schöffer munkásságát a Műcsarnok péntektől látogatható retrospektív kiállítása, amelyhez november 5-től Vörösváry Ákos, Csertő Lajos és Malgot István kamaratárlatai csatlakoznak.
Október 30-tól a Műcsarnok Nicolas Schöffer életművét bemutató kiállítása – MTI fotó: Czimbal Gyula
Megvalósult álomként beszélt a több mint 2 milliárd forint biztosítási értékű anyagot felvonultató nagyszabású kiállításról annak csütörtöki sajtóbejárásán Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója, majd felidézte: tavaly kezdett tárgyalni a művész özvegyével, Éléonore Schöfferrel arról, hogy a magyar közönség 1982 után ismét találkozhasson a Franciaországban élt alkotó munkáival.
Rockenbauer Zoltán kurátor hozzáfűzte: a mintegy 80 alkotást felvonultató életmű-kiállítás nemzetközi szinten is egyedülállónak ígérkezik, mert az özvegy ritkán ad kölcsön fontos munkákat az életműből, a Műcsarnokban azonban Nicolas Schöffer egész pályája végigkövethető lesz a legjelentősebb alkotásokon keresztül.
A délutáni megnyitón Baán László beszédét – a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának akadályoztatása miatt – Rockenbauer Zoltán olvasta fel. Mint felidézte, 1949-ben az akkor már tizenhárom éve Párizsban élő Nicolas Schöffer minden korábbi alkotását ládába tette, és eltűntnek nyilvánította. Kevesen fordítottak így hátat addigi munkájuknak, de a művészet forradalmait csöndes, lassan beérő gondolatok vívják – emlékeztetett.
A főigazgató szerint Schöffer is csak apránként jött rá saját igazságára: a tér a legszentebb anyag; de még fontosabb volt számára a megtalált szabadság, hogy nemcsak kővel, márvánnyal lehet alkotni, hanem fénnyel is.
Az 1992-ben elhunyt Nicolas Schöffer kora óta a művészet már több „technológiai lóugrással” továbbállt, de ezek a világító, mozgó szobrok a művészeti kifejezés ikonikus alkotásaivá váltak, hiszen szabadságot adtak a térnek – hangsúlyozta.
Baán László emlékeztetett arra, hogy amikor a hetvenes években hazalátogatott Magyarországra, Nicolas Schöffer azzal is szembesülni volt kénytelen, hogy a tér bizony megosztott: míg nyugaton munkái nagyvárosok közterein álltak, a vasfüggönyön innen értetlenséggel találkozott. A Műcsarnokban 1982-ben nyílt kiállítása, Magyarország ez idő tájt kezdett rácsodálkozni arra, hogy mire is jutottak fiai a világban – idézte fel a főigazgató, aki szerint a most látható kiállítás, „igen sűrű, erős anyag, amely a kibertér korában éppen olyan hatásos és inspiráló, mint volt a maga idején”.
Éléonore Schöffer elmondása szerint ez az utolsó alkalom, hogy férjének ezen munkái így, együtt utaztak, mert Budapestről a belgiumi Liége-be kerülnek, ahol a tervek szerint Nicolas Schöffer Múzeum nyílik majd.
Mint Rockenbauer Zoltán még a sajtóbejáráson elmondta, Nicolas Schöffer grafikusként indult, majd a kinetikus művészet tette világhírűvé, hogy aztán élete végén egészségügyi okokból visszatérjen egy másfajta, számítógépes grafikához. Korai munkái annyira kevéssé ismertek, hogy még feleségének is csak néhány évvel halála előtt mutatta meg azokat.
A Műcsarnok tárlata újszerű módon a korai munkáktól áttekinti az egész életművet, a hangsúly azonban természetesen itt is a főműveken lesz – tette hozzá.
Schöffert az általa kidolgozott tér-, majd fénydinamika tette világhírűvé, melynek lényege, hogy a műtárgy szinte másodlagossá válik, ahhoz képest, amit a térből kivág. Szobrainak nincs egyetlen nézőpontja, mindegyik éppúgy érvényes, a Guillaume Richard által kidolgozott látványterv ezt az időnkét változó megvilágításon keresztül is szemlélteti.
Noha Schöffert a kinetikus képzőművészet atyjaként tartják számon, ő inkább kibernetikus művészként tekintett magára, hiszen hamar továbblépett, és szobrai gyakran környezetükre is reagálni kezdtek. Első kibernetikus munkáját CYSP 1 néven 1951-ben hozta létre, ekkor Maurice Béjart balettet is komponált rá.
Szegő György elmondása szerint az 1960-as évektől mind erőteljesebben vetődött fel a statikus architektonikus hagyomány megújításának szükségessége; ennek a mozgalomnak az egyik franciaországi vezéralakja Schöffer volt, aki több nagy középület – például a Pompidou Központ, a Bastille Opera vagy a Les Halles – építészeti pályázatára is nyújtott be terveket.
A 2016. január 31-ig látogatható tárlat számos maketten és tervrajzon keresztül mutatja be a művész építészeti gondolkodását és kibernetikus város koncepcióját, az általa tervezett, de meg nem valósult szexuális élményközpontot pedig 3D animáció idézi meg.
A Műcsarnok nagyszabású Schöffer-retrospektívjéhez november 5-től három kamaratárlat is csatlakozik a találmányok, a felfedezés jegyében, Heuréka! gyűjtőnéven.
A középső teremsorban a kiállításrendezést harminc éve önálló művészeti ágnak tekintő Vörösváry Ákos legújabb installációja lesz látható, a leginkább színházi alkotóként ismert Malgot István kamaratárlata elsősorban a művész szobrászati munkásságára koncentrál, míg Makovecz Imre egykori munkatársa és barátja, Csertő Lajos a mai kor klasszikus értelemben vett polihisztoraként mutatkozik be a Műcsarnok közönségének.
Forrás: MTI