Szerző: Ványi Viktória
Az október 2-án bemutatott darab ikonikus a Pesti Magyar Színház életében, hisz közel 30 évvel ezelőtt nagy sikerrel futott már a színházban. Az akkori szereplőgárdába nem kisebb nevek tartoztak, mint Básti Juli, Bodnár Erika, Császár Angéla, Dörner György, Cserhalmi György, Kállai Ferenc, Máthé Erzsi, Szacsvay László és még sorolhatnám. Akkor Zsámbéki Gábor, ma Lengyel Ferenc vitte színre az előadást.
Pesti Magyar Színház, Arnold Wesker: A konyha – Fotó: Badinszky-Tolvaj Annus (forrás: Pesti Magyar Színház)
Pesti Magyar Színház, Arnold Wesker: A konyha – Fotó: Badinszky-Tolvaj Annus (forrás: Pesti Magyar Színház)
A konyha nagyüzem semmi kétség, harminc színész rohanja végig az előadást egy rendezői koncepció alapján, szinte a teljes egészében megdöntött színpadon, csak a konyhapultok mögött képeztek ki vízszintes felületeket, mintegy lövészárkot megjelenítve.
Pénz van, csak dolgozni kell, ismertette a feltételeket a tulaj az új szakács számára. Ésszerű alkunak tűnik, de milyen élethelyzeteket hoz a monotonitás és megfeszített munkatempó? A konyha hierarchiája mögött elvész és mérlegelés nélkül a feladat alá rendelődik az ember. A platnik gőzében leolvadnak az álarcok és pőrén állnak előttünk a szereplők örömeikkel, bánataikkal és félelmeikkel.
Pesti Magyar Színház, Arnold Wesker: A konyha – Fotó: Badinszky-Tolvaj Annus (forrás: Pesti Magyar Színház)
Pesti Magyar Színház, Arnold Wesker: A konyha – Fotó: Badinszky-Tolvaj Annus (forrás: Pesti Magyar Színház)
A londoni konyhában dúl a szenvedély Monique és Peter viszonyában, akik szeretők, de a nő házas és nem akar válni, miközben már több abortuszon esett át, ahol Peter magzatjait vetette el. Ezt a mikrokozmoszt pattanásig feszült nemzetiségi konfliktusok is szabdalják angol, német, ír, orosz, zsidó fronton és ott vannak még a felsővezetők, tulaj, séf valamint a szakácsok, felszolgálók, kisegítő személyzet közötti érdekellentétek.
„Munkát adok. Jól fizetek, ugye? Azt esznek, amit akarnak, igaz? Nem tudom, mit lehet adni még egy embernek. Dolgozik, eszik, pénzt adok neki. Ez az élet, nem?… Még mit akarsz?”, kérdezi Marango, az étterem szenvtelen tulaja a mindig lázadó „szabotőr” Petertől.
Pesti Magyar Színház, Arnold Wesker: A konyha – Fotó: Badinszky-Tolvaj Annus (forrás: Pesti Magyar Színház)
Pesti Magyar Színház, Arnold Wesker: A konyha – Fotó: Badinszky-Tolvaj Annus (forrás: Pesti Magyar Színház)
Filozófiai mélységű párbeszédek és könnyed jelenetek váltják egymást ebben az örökérvényű darabban. Minden karakter érdekes és jól kidolgozott, a néző alig győzi kapkodni a fejét a nagy iramban, ezért ezt a darabot nemhogy meg kell nézni, de minimum kétszer ajánlom.
A címben a főszereplő álomváró vágyát szerettem volna érzékeltetni. Ez a szertelen, frusztrált, épp ezért indulatos fiatal a pihenőidőben megkérdezi társaitól, miről álmodnak. A válaszok többségében csalódottságból fakadnak, így Peter megfogalmazásában inkább rémálomnak tetszenek, de mikor rá kerül a sor, nem tud mit mondani.
Marango „Még mit akarsz?” kérdése is elhangzott válasz nélkül marad, így magunknak fejezhetjük be a mondatokat és vonhatjuk le a konklúziót.
Arnold Wesker A konyha, Pesti Magyar Színház, következő előadás: 2015. október 9.