Roger Waters: A Fal, koncertfilm

Szerző: Lanczinger Mátyás

A Pink Floyd legismertebb slágerével (Another brick in the wall) körülbelül már 8 évesen találkoztam, aztán középiskolás koromban mindez kibővült a Fal című filmmel, illetve a teljes albummal (hogy teljes legyen a nosztalgia: akkor még kazettán). Maga a klasszikus film úgy él bennem, mint egy nagyon tömény, nehezen emészthető, nyomasztó egyveleg, rengeteg mondanivalóval, de mégis hámozhatatlanul. Egyszerre nagyon sok. Ugyanakkor abszolút érthető, mitől vált klasszikussá. Ereje van, monumentalitása, zsigerileg hat. Az értelmezésben (vagy értelmezésekben) pedig minden néző elmerülhet egyénenként.

ROGER_WATERS_6

Mint ahogy ez az új Fal sem teljesen ugyanaz, mint a régi. Nem konkrét feldolgozást látunk, hanem voltaképpen az egyik fő alkotó, basszusgitáros és dalszerző Roger Waters saját újraértelmezését, koncertfilm formájában. Míg a régi film egy belső boncolódást és társadalmi elnyomást állít a középpontba, ez az újragondolt verzió valamelyest tágít a témán és háborúellenes propagandává emeli. A film velejét a koncert képei és természetesen a zene teszi ki, de adott egy dokumentum-szerű filmes keret is, amelyben Waters-t követhetjük, amint a világháború(k)ban elhunyt felmenőinek sírhelyeit látogatja meg. Ez az a része a filmnek, amelyből a még kevesebb még több lehetett volna, ha kevésbé kitett módon jelenítik meg. El kell ismerni, nagyon szép képi kompozíciókat látunk, esős időben a mezőn árválkodó autót, üres házban bolyongó kamerát, de a szomorú trombitaszó után mégis feloldozást ad, amikor először csapnak a húrok közé, elindulnak az ismerős dallamok, vagyis: elkezdődik a tényleges koncert.

ROGER_WATERS_1

Mégpedig ilyen koncertet én még sosem láttam (se filmen, se élőben). Igen, „láttam”, mert meg kell vallani, igazi show-t kapunk, rendkívül profi tálalásban, több ez puszta koncertnél, rengeteg a vizuális alátámasztás, kezdve a színpadon folyton épülő falra vetített animációkkal, háborús áldozatok fotóival, elzúgó vonat, eldördülő fegyverek hangjai, fasiszta uniformisba öltöztetett sorkatonák, óriási, világító szemű figurák (ördögi tanár, összefirkált disznó) és még sorolhatnám. Régi és új elvegyül: olykor az eredeti film is előkerül (pl. a The Trial animációs jelenetei), de egy korábbi koncertfelvétel is, így az idősebb Roger Waters konkrétan együtt zenél fiatalkori önmagával. Az óriási aréna óriási színpadán végül teljesen megépül a fal és eltakarja a zenekart, akik így zenélnek tovább, egészen a végkifejletig. Nagyon nagy erénye a produkciónak, hogy nem válik üres cirkuszi mutatvánnyá, minden elem kérlelhetetlenül alá van vetve a (joggal, de kicsit talán túlságosan is sulykolt) fő koncepciónak, vagyis a háborúellenes mondanivalónak. Töménynek továbbra is tömény, továbbra is sok egyszerre, viszont mindenképp megnézendő, meghallgatandó mű, ráadásul ezúttal kristálytiszta képekkel és még kristálytisztább hanggal. Nem érdemes kihagyni.

A vetítési helyszínek teljes listája a film Facebook-oldalán: www.facebook.com/RogerWatersAFal

Fotók forrása: Pannonia Entertainment