Szerző: Ványi Viktória
Fotók: Komáromi Richárd
László Ágnes, a Kossuth Kiadó kommunikációs vezetője nyitotta meg október 1-én a rendezvényt az Örkény István Könyvesbolt, Cultiris Galériájában. Szalay Zoltán, a Táncsics Mihály-díj és Pulitzer-emlékdíjas fotóriporter, a magyar sajtófotó atyja, a rendezvénysorozat nyitóeseményén Hajdú D. Andrást, a többszörös sajtófotó-díjas fiatal fotóst látta vendégül.
A beszélgetésnek Hajdú, Szemük fénye című kiállítása szolgáltatta a hátteret, mely október 24-ig tekinthető meg a galériában. Szalay a 2004-es évre való visszaemlékezéssel indította a beszélgetést, amikor is Hajdú a pályáját kezdte és Ő 50 éve volt már a pályán.
László Ágnes, Szalay Zoltán, Hajdú D. András
Hajdú hátteréről és motivációiról sok mindent megtudhattunk a beszélgetés során. Az angol bölcsész végzettségű fotóriporter mindig is a világról szeretett volna valamit mondani. Az analóg korszak fényképezési technológiájához nem volt türelme, így megváltás volt számára a digitális korszak beköszönte. Egy éves OKJ-s képzés után ment gyakornoknak az origo.hu-hoz, ahol három hónap után elment a főnöke, így a saját ura kellett, hogy legyen. Szeret nagy látószögű objektívvel dolgozni, ahogy a mostani kiállítás anyagánál is tette a kongói helyszíneken, mert minden új volt számára, ezzel párhuzamosan pedig a szűk optika hátrányának tulajdonítja az utólagos szerkesztési lehetőségek behatároltságát.
A 2010-es év sok szempontból vízválasztóvá vált a karrierjében. Amikor a Magyar Sajtófotó Pályázaton még sikertelenül szerepelt, megfogadta magának, hogy sokkal komolyabban veszi a szakmát. Az ominózus nyilvános értékelésről hazafelé tartva a kocsijával egy rendőrsorfal mellett hajtott el. Mikor felszerelésével mégis visszafordult, első tudósítója lett a három fiatal lány életébe kerülő West Balkán szórakozóhelyen történt tragédiának. A képsorozat bejárta a sajtót és MÚOSZ Nagydíjat nyert vele, mégis az esemény utóéletének dokumentálásában látott igazi lehetőséget és kihívást.
tomas-opitz-menedek2-random-galeria-fotok-korhut-lili
2011-ben A nagybányai Bejrút képsorozatát annak apropóján készítette, hogy a többségi társadalom fallal vette körül a cigánytelepeket felszámolandó a bűnözést. Az egynapos munkát, „A legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért” kategóriában, André Kertész Nagydíjjal tüntették ki, majd Hajdúra oly jellemző, vissza a témához mentalitása révén újabb két hónap következett Nagybányán, amiből végül film is készült.
A menekültválsággal kapcsolatban elmondta, hogy megrendeléses fotóriportokat ugyan készít, de amíg a lényeget érintő, számára fontos karakteres kérdést nem tud feltenni, addig nincs hol keresnie a választ. Mindennek az emberi oldala érdekli inkább, nem a nagypolitikai. Ez a témafeldolgozás még várat magára, de már végzett előtanulmányokat Berlinben, az ott megtelepült közel-keleti, fiatal elit által kedvelt szórakozóhelyen például szívesen fotózna.
Szalay Zoltán, Hajdú D. András
A mostani kiállításon, ahogy az elején írtam a Szemük fénye fotósorozata szerepel. Miután hallott a Kongói Demokratikus Köztársaságban missziót végző Hardi Richárd doktor munkájáról rögtön elhatározta, hogy felkeresi. Nem kevés anyagi forrás kijárása után és kilenc oltással később már fent is ült a kongói járaton. A munka igazi kihívását a felé irányuló nagyfokú érdeklődés jelentette. Hajdú az állandó helyváltoztatásaival oldotta meg, hogy a kisebb nagyobb őt követő érdeklődő tömeg néhány percig lemaradjon, így a képbe csak a kiszemelt jelenet kerüljön bele, belógó gyerekek nélkül.
Szalay megjegezte, hogy Hajdú képeinek zöme fekvő, miért nem csinál álló képeket, aminek a megfigyelőre gyakorolt hatása a figyelemfelkeltés. Válaszából kiderült, hogy ennek két oka is van. Képei felvevőpiaca nagyrészt az online sajtó, ahol az álló kép sokszor kilóg a képernyőből, görgetni kellene, ami megakasztja a hatást, ill. Ő maga is az elterülő képeket kedveli, aminek részletein elidőzhet a tekintet.
A kellemes beszélgetés végén Szalay Zoltán átnyújtotta 2004-ben megjelent „Ilyenek voltunk – Magyarország elmúlt ötven éve” című fotóalbumát Hajdúnak azzal az intéssel, hogy a munkát most már folytassa Ő.
Fotóriporterek. Kortársak. Egyéniségek, akiktől tanulni lehet és érdemes.
Ők lesznek a vendégei, a beszélgetőtársai Szalay Zoltán Táncsics-díjas és Pulitzer-emlékdíjas fotóriporternek minden hónap első csütörtökén a Cultiris Galériában.