Össztánc – táncelőadás szüleink és nagyszüleink emlékének – Bemutató a Vígszínházban

Szerző: Ványi Viktória

Szeptember 26-án került bemutatásra a Vígszínház régi-új darabja az Össztánc, mellyel megismétlik az 1994-es, a Vígszínház felújítását követő, megnyitó alkalmával játszott előadást. Marton László rendező nagy kihívás elé állította művészeit, aminek maradéktalanul meg is feleltek. 23 színész szavak nélküli táncjátékának lehetünk tanúi, akik a történelem viharain keresztül kalauzolják a nézőket, a francia Théâtre du Campagnol, A bál című előadás ötlete alapján.

Eszenyi Enikő, ifj. Medveczky Balázs E.H. Vígszínház: Össztánc - Fotó: Gordon Eszter (fotó forrása: Vígszínház)

Eszenyi Enikő, ifj. Medveczky Balázs E.H. Vígszínház: Össztánc – Fotó: Gordon Eszter (fotó forrása: Vígszínház)

Csak személyes elfogultságom okán tudnám kiemelni egyes színészek teljesítményét, mert mind sokrétű és zseniális volt. Látszott a hihetetlen sok munka a rengeteg koreográfia gördülékeny véghezvitelén és a színészi játékról és játékosságról sem feledkeztek el a művészek. A rendezés, a jelmezek, a díszletek, a zene mind-mind a helyén volt, ahogy a nézők is egész biztos ott fognak ülni, nemcsak a bemutatón, hanem még sok előadás során.

A táncház helyszínéül egy presszó szolgál, ahol Tahi Tóth László a korszakos főúr, kávét főz, italt mér és ha vált a színhely, a házibuliban is fáradhatatlanul ropja a táncot.

Vígszínház: Össztánc - Fotó: Gordon Eszter (fotó forrása: Vígszínház)

Vígszínház: Össztánc – Fotó: Gordon Eszter (fotó forrása: Vígszínház)

Az első jelenetben még az I. világháború előtt járunk, a táncházba érkező hölgyek igazgatják magukat a közönség elé állított képzelt tükörbe, a karakterek sokszínűségében óhatatlanul magára ismer az ember és a közönségen végighömpölyög a nevetés. Az urak sem maradnak le a tollászkodásban, majd kezdődik az ismerkedés és a tánc, ki-ki temperamentumához illően.

Jönnek a németek és a táncnak vége, felkerülnek a sárga csillagok és a társaság felét deportálják, később ugyanígy viszik el a szovjetek munkaszolgálatra a férfiakat. Bombázások, óvóhelyen kucorgás, majd a fagyos félelem után az élet – mert olyan – megy tovább, úgy ahogy… Legvidámabb barakkban, lelkes úttörők köszöntik a kádert és „A foci”, rádió harsogja az állást, aztán a látszatnyugalmat megtöri ’56 sodró lendülete, aki tehette disszidál.

Vígszínház: Össztánc - Fotó: Gordon Eszter (fotó forrása: Vígszínház)

Vígszínház: Össztánc – Fotó: Gordon Eszter (fotó forrása: Vígszínház)

Egy kisgyermek kezéből elszáll a lufi, ahogy a jobb élet reménye, a bár énekesnőjét beszervezik ügynöknek, de a zene még mindig szól. Az itt maradtakhoz lassan betör „a nyugat”, féltve őrzött bakelit lemezen suttog, majd dübörög a rock and roll és megjelenik a kultikus cola is. Az ellenállókat üldözik, a film forog tovább és mégis „Megáll az idő…”. Keretes szerkezettel visszatérünk az első szín, első jelmezéhez, a párok ugyanúgy táncolnak, csak egy új alak van, az erőszak újabb aktora, mert úgy látszik, az mindig kell, mindig kitermeli magából a társadalom. A béke illúzióját egy rasszista támadás töri szét és a rendőr a bántalmazottat viszi el, az agresszor pedig sértetlenül távozik.

Vígszínház: Össztánc - Fotó: Gordon Eszter (fotó forrása: Vígszínház)

Vígszínház: Össztánc – Fotó: Gordon Eszter (fotó forrása: Vígszínház)

Pereg az élet és fájón ismerős a jelenetek koreográfiája, melyben sokszor csak a karakterek változnak, mégsem teszünk ellene…

Az előadást számolatlan vastaps fogadta, pedig megpróbáltam követni, de az ötödik vissza taps után feladtam. A 81 éves, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Harkányi Endre a közönség soraiból felszaladt a színpadra egy csokor virággal köszönteni pályatársát, a Jászai Mari-díjas Tahi-Tóth Lászlót.

Csőre Gábor - Hegyi Barbara, Vígszínház: Össztánc - Fotó: Gordon Eszter (fotó forrása: Vígszínház)

Csőre Gábor – Hegyi Barbara, Vígszínház: Össztánc – Fotó: Gordon Eszter (fotó forrása: Vígszínház)

A finálé is az össztánc jegyében zajlott, mikor a színészek lejöttek a színpadról megtáncoltatni a közönség tagjait.