Képbe zárt írások – avagy a formanélküliség diadala a Budapesti Francia Intézetben nyílt különleges kortárs grafikai tárlaton

Szerző: Varga Bótos Anna

A Budapesti Francia Intézet mindig is jelentős szerepet játszott a magyar főváros kulturális életében. Igyekszik a francia kulturális örökség és alkotóművészet értékeit megmutatni és eljuttatni nemcsak e kultúra szerelmeseinek, hanem az egyre szélesebb nagyközönség számára is. A siker titka nemcsak a szakértelemben, a kreativitásban, az újítani akarásban rejlik, hanem a kulturális élet hazai szereplőivel való nagyszerű és példás együttműködésben is. Ennek az intézmények közötti gyümölcsöző közös munkának köszönhető a Francia Intézet legújabb, Képbe zárt írások című, igazi intellektuális élményt kínáló tárlata is. Claire Garand, a Budapesti Francia Intézet újonnan kinevezett igazgatóhelyettese, a francia nagykövetség kulturális attaséja is ezt, a múzeumok és az intézet közötti kiváló együttműködést és közös munkát méltatta a szeptember 23-i ünnepélyes megnyitót megelőző sajtóbejárás alkalmával a Budapesti Francia Intézetben.

Fotó forrása: Budapesti Francia Intézet

Fotó forrása: Budapesti Francia Intézet

A XX. század nagy világégéseiben megélt borzalmakra a művészeknek nehéz volt megfelelő és adekvát kifejezésmódot találni, az addigi keretek ehhez már kevésnek bizonyultak. Mondanivalójukra mégis megtalálták a megfelelő kifejező eszközt, ez pedig a formanélküliség volt. Olyan fajta grafizmus, ami nem olvasható és nem nézhető, illetve másfajta olvasatot eredményezett, mint az eddigiek. Kép és szó mindig is kapcsolatban állt egymással. A képbeliség és szóbeliség átívelt és végigvonult az egész XX. századon, és a grafika központi kérdésévé vált. A kiállítás témájául ezért esett a választás éppen a kép és szó, az írás- és képbeliség problematikájára. Idővel azonban megváltozott ez a viszony. Ezt az újfajta szó- és képbeli viszonyt hivatott a tárlat bemutatni. Mindebben a francia képzőművészek és teoretikusok jártak az élen – vázolta a kiállítás hátterét Bódi Kinga művészettörténész kurátor a sajtóbemutatón. A különlegesen gazdag és témájában ritkaságszámba menő kiállítás anyagát, amely különböző indíttatású írások és íráshoz hasonló firkaképek segítségével mutatja be, hogyan viszonyul egymáshoz a betűk és a képzőművészet világa, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből válogatott 1945 utáni rajzok és grafikák teszik ki.

„Külön örömmel tölt el, hogy a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciója alatti zárva tartás idején is van lehetőségünk gyűjteményünk kiemelkedő darabjaiból kamarakiállítások rendezésére a megújulásra váró múzeum falain kívül. A budapesti Francia Intézet a múzeum francia témájú kiállításaiban évek óta kiemelt szerepet játszik, így örömmel fogadtuk a kezdeményezést, hogy az intézet otthont adna egy olyan kiállításnak, amely a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria francia-magyar vonatkozású, 20. századi rajzait és grafikáit tematikus megközelítésből mutatja be” – hangsúlyozza Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója a kiállítási katalógus előszavában, méltatva az intézményeik közötti kiváló együttműködést.

„Bízom abban, hogy a Képbe zárt írások a két intézmény közötti ígéretes kapcsolat szép pillanatát rögzíti, és ahogy a toll- vagy ceruzavonásokból új álmok születnek, úgy rajzolja elénk további közös kiállítások útját” – mutat rá a katalógus köszöntőjében Hervé Ferrage, a Francia Intézet igazgatója.

Mit is rejthetnek magukban ezek a rejtélyes képbe zárt írások, hogy is fejthetjük meg ezen első látásra titokzatos és elvont képek rejtélyeit? Vajon a bennük rejlő üzenet mindig megértésre talál-e, s képes-e közvetíteni azokat az eszméket és tartalmakat, amelyeket alkotóik indulataikkal és gondolataikkal kifejezni s tükröztetni szándékoztak? A képeket nézve, fürkészve, tanulmányozva szinte pillanatok alatt kiütnek bennünket a hétköznapiságból, a közömbösségből, az egykedvűségből, hatással vannak ránk, nem mehetünk el mellettük kérdések, feltételezések, esztétizáló gondolatok nélkül, s ezzel már el is érték céljukat.

Fotó forrása: Budapesti Francia Intézet

Fotó forrása: Budapesti Francia Intézet

Bódi Kinga, Bodor Kata és Kumin Mónika kurátorok szerint „Írott szó és kép kapcsolatában nem az irodalom, nem a líra, nem a szemantikai értelemben olvasható és érthető szöveg felől közelítünk a kérdéshez, hanem a figurális és absztrakt képzőművészet, a vizuális megjelenés és értelmezés felől (…). Képzőművészeti válogatásunk anyaga a klasszikus szöveg-kép mellérendelő viszonyától, a „hagyományos” könyvillusztrációs megoldásoktól indul ki és a konceptuális képzőművészet kizárólag szavakkal konstruáló művészetének bemutatásáig terjed. E két „végpont” közötti területen számtalan kísérlet létezik az írásbeliség és képiség összekapcsolására. A kiállított művek egyik csoportjánál a kép és szöveg külön is érzékelhető, egy másik csoportnál az írásbeliség teljesen feloldódik a képiségben, a harmadiknál pedig inkább a tartalmi megközelítés jellemző, az írás és képalkotás az emlékezés lehetséges kivetítődéseivé válik”.

Az írásbeliség és képiség találkozásának megannyi változatát jelenítik meg a művek, a szó és kép összefonódásából születő különleges, új megoldásokhoz vezető, kultúrák és médiumok közötti fogalmi és vizuális párbeszédet. A szöveg mint kép vagy a kép mint szöveg egybemosódása sajátos, rejtjelekben és gondolatokban gazdag ábrázolási formát eredményezhet. A művek „olvasása”, a szöveg mint vizuális tartalom befogadása nem csupán a képzőművészek, a modern filozófusok számára is ihlető forrásnak bizonyult. A szöveg elveszti tartalomközlő funkcióját és az írás „pusztán” formai elemmé alakul át.

A forma és verbalitás nélküliség művészetének megteremtője és központja Párizs és New York lett, ahonnan ez az irányzat kiindult, majd más országok művészeit, így a magyarokat is magához vonzotta ez a fajta avantgárd grafizmus.

Günter Uecker Kollaboráció című képén például a szöveg halála jelenik meg azzal, hogy összefirkált egy írást olvashatatlanná téve azt. Ahol a szöveg véget ér, ott kezdődik a kép, amit már nem tudunk írásban kifejteni, s ott kezdődik a vizualitás. Vera Molnar Levél anyámtól című sorozatán jól látható, hogy a merev műfaji határok hogyan mosódnak el. Ennél maga a folyamat is igen fontos. A művész édesanyja leveleit, az írás karakterének vizuális olvasatait tette meg az alkotás tárgyának, mivel örömet jelentett neki, ahogy az édesanyja írt. Az írás elemeit megtöbbszörözte, megfordította, tükröztette, így állevelek jöttek létre, s ennek már egészen másfajta olvasata van, mint az eredetinek: az emlékezés, mementóállítás eszközévé válik.

Fotó forrása: Budapesti Francia Intézet

Fotó forrása: Budapesti Francia Intézet

Hantai Simon könyvének egy kiállított részlete kapcsolódik a levelekhez: Egy olvashatatlan kézirat olvasata (Levelezések) két filozófus (Jean-Luc Nancy és Jacques Derrida) írásait próbálja illusztrálni írásaik feldolgozását hozva létre. Alapkoncepciója szerint ha a két filozófus kézírásait egy harmadik kéz egy felületre át- meg átírja, az valós, materiális értelemben vett kapcsolatot, ún. scriptuális művet hoz létre a filozófusok szövegei között.

Henri Michaux a kalligráfiák világába vezet. A távol-keleti kultúrák nyomán álkalligráfiákkal próbálta megragadni a kép és szöveg kapcsolatát. A magyar alkotók között is elterjedt a kelet felé való nyitás, amely a forma és forma nélküliség ütköztetésében jutott kifejezésre. Jó példa erre Tóth Endre Kalligráfia című alkotása. Nam June Paik Cím nélkül, illetve Günter Uecker Optikai partitúra című litográfiáján a hang és a zeneiség is megjelenik a képiség és írásbeliség mellett. Bár a megjelenített partitúra nem olvasható, mégis sajátos összhangot hoz létre, szinte majd megszólal.

Bármennyire is eltérnek a hagyományostól ezek a képek, mégis céljuk megmutatni az ősi gyökereket is. Bodor Kata művészettörténész kurátor a kezdetekre, a dadaista gyökerekre hívta fel a figyelmet, amelyet jól illusztrál Jiří Kolář sajátos technikájú kollázsa, amelyhez bibliai héber szöveget használ alapmotívumként. A kiállítás három utolsó darabja, így Maurer Dóra alkotása is, már a konceptuális művészet felé mutat.

A különleges kulturális kirándulásnak ígérkező tárlaton láthatók még Ionesco, Marcel Jean, Kéri Ádám, Joseph Kosuth, Lakner László, Major Kamill, Wilhelm Müller, Alfred Manessier, Nagy Pál, Ország Lili, Swierkiewicz Róbert, Antoni Tápies munkái, összesen 22 művész 45 papír alapú műve a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének és a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének anyagából, amely szeptember 23-ától december 5-éig tekinthető meg a Budapesti Francia Intézetben.