A Fészek Színház legújabb bemutatója egy monodráma. A címben szereplő páros hölgytagja mesél az életükről, szerelmükről, keserveikről; egy sajátosan magyar házasságról.
Az író-rendező, Cziczó Attila sírást, s nevetést ígér: Nincs annál viccesebb helyzet, mint amikor (ki)hallgatjuk egy szókimondó, őszinte, kissé flúgos „öregasszony” életbölcsességeit. Milyen lehet vajon ez az ember, amikor magányosan mereng otthonában? Lehet-e nevetni egy élet JÓ és ROSSZ történésein? Lehet…
A Fészek Színház speciális, „nézőközeli” terében nincs más, csak egy asszony, az ő konyakos üvegjei, s néhány tárgy, amit egy élet hagy maga után az örökkévalóságnak. Az előadás színpadképéért Jendrics Anikó felel: Használjuk, kihasználjuk, hogy a néző és a szereplő szinte megérintheti egymást nálunk. Ennél az előadásnál a hagyományos nézőtérről lemondtunk, így mindenki, aki bekerül a kamaraterembe, részese lesz a bő egyórás előadásnak. Persze nem kell megijedni, a néző csak néz, a színész pedig játszik! S így lesz kerek az egész.
A rendezői szándék szerint a főhős története, őszinte kitárulkozása, magával sodorja a nézőket egy olyan világba, amiből talán nemrég ők is éppen kiléptek. A szószínházi formula ebben az esetben megkerülhetetlen, hiszen az egyetlen szereplő monologizál, azaz beszél, csak beszél, csak beszél… S mégis történik valami olyasmi, amit a szavak nem közvetíthetnek.
Iza egy függőségben szenvedő, magányos, elkényeztetett, gazdag politikusfeleség, aki nem talál értelmet életének. Meggyőződése, hogy hibáiért nem felelős, áldozatnak érzi magát. Mégis szeretem, mert miattam született, az én vérem folyik az ereiben, az én hangom közvetíti gondolatait, érzéseit. Nagyon megtisztelő, hogy egy író képzeletének alkotását életre kelthetem. Remélem, valóban élni fog! – mesél Andai Kati a próbákról, miközben rémült aggódással küzd a hatalmas mennyiségű szöveggel. Ám boldog elégedettséggel gyötri magát kifulladásig, s közben egyre inkább megkedveli Izát és Krisztiánt.
Érdekes a dráma „keletkezéstörténete” is – mesél Cziczó Attila. Andai Katinak írtam ezt a monodrámát, a születésnapjára kapta „ajándékba”. Mégis, miközben úgy tűnhet, hogy ez egy öregedő, az élete végét váró ember története, valójában magamat írtam meg. A jelenemet. Minden, ami történt velem, benne van a drámában. A vívódásaim, örömeim, legbelsőbb titkaim, gondolataim a múltról és jövőről. S a tárgyak magam mellől: amikor a fiamék egy házibuliban összetörték egyik kedvenc családi örökségemet, beleírtam, s Iza kezében az én törött szobrom látható az előadásban is.
A bemutató szeptember 26-án lesz a Fészek Színházban, de már másnap követi az első nyilvános előadás. Mivel a nézőtér az amúgy is szűkös térben még jobban össze lett nyomorítva, érdemes időben jegyet vásárolni. Ahogy Iza mondaná: megéri!
Forrás: Fészek Színház
