Szerző: Tóth Ditta
Egy fekete szalagkordonnal elkerített ösvény kanyarog a bejáratig, egy leegyszerűsített labirintus. A Budapest Tánciskola tanulóinak flashmobja e köré rendeződik, saját terébe foglalja. Az épületbe igyekvő érdeklődők így esetleges és kénytelen résztvevői a performansznak, vagyis szereplőkké alakulnak át. Az indulatok és véleménykülönbségek szaggatta Budapesten a Trafó előtti parkolóban új értelmezési lehetőséget nyert a kordon szó: arra a láthatatlan határvonalra utalt, ami a nézői és az előadói dimenziót választja ketté, vagy oldja fel egyiket a másikban, egy-az-egyben. Ezzel az alapgondolattal néztem végig a 18. évad kedvcsináló nyitóeseményét pénteken.
Végre nyitva volt a látogatók előtt az egész művészeti központ, bejárhattuk a szinteket, minden teremben történt valami érdekes. A nagyteremben a STEREO Akt színházi produkciós műhely, We Hear You – Hallgatlak! című 10 perces panaszgyűjtő happeningjén provokatív kérdésfelvetéseivel véleménynyilvánítási pozícióba helyezte a közönséget. A kényelmes passzív nézői státuszból kiragadva aktív résztvevőkké alakított minket, mindezt egy előttünk elhelyezett monitorral és kamerával szemben ülve, és gépi hang által vezetve. A végén közös transzparenseket gyártottunk, üzenetként az utánunk következő csoport számára. A stúdióban Molnár Csaba tánc-improvizációja zajlott és hívta színpadra a nézőben megmozduló táncost. A galériában a Frenák Pál Társulat műveiből kaptunk videó-részleteket, a földön korábbi előadások plakátjai feküdtek, a stábirodában pedig a Dollár Papa Gyermekei következő produkciója számára maszkot készítettünk. Ezt egy remek ötletnek tartom, mert, hogy lássam használatban, biztosan eljövök majd az előadásra is. A kisteraszon Schermann Márta rendező ismertette legújabb dokumentum-darabját. Az Árva álom az állami gondozottak gyermekprostitúciójának sokkoló problémájával szembesít, valós áldozatok megtörtént eseteit elbeszélve. Figyelemfelkeltő erkölcsi határfeszegetések egy olyan témával kapcsolatban, amelyet a hatóságok sem kezelnek megoldandó társadalmi kérdésként. Az előadás részleteit Pogány Judit színművésznő (felvételről) és Andrejszki Judit barokk-énekesnő interpretálásában hallhattuk.
sziget-artzone-2014-foto-toth-judit-nikoletta
A backstage folyosón érdekes befogadói élmény ért, ugyanis a k2 Színház performanszával három különböző nézői perspektívát mutatott be. A folyosó legmélyén a társulat 4 tagja a román-magyar focimeccs nézését mímelte (a közvetítés felvételről hallatszott), középen, a képzeletbeli televízió helyén álltunk mi, a közönség, de az ajtóban állók egyszerre láthatták mindkét csoport nézési aktusát. Ők voltak a nézők, akik a nézők nézőit is figyelték. A szokatlan helyszín felerősítette a koncentrált figyelés beszűkült tudatállapotát, amit például a képernyő hipnotikus hatása kelt. A legvégén a parkolóban beültem még Benjamin Vandewalle interaktív színházi mobil bódéjába. Az Inter-View projekt egy nagyon intim, négyszemközti élményt hoz létre szereplő és befogadó között. Egy sötét dobozba tettem be a fejemet, de már volt bent valaki, akinek szintén csak a feje látszott. Ebben a szemtől-szembe élményben szavak nélkül zajlott az előadás, egymásból olvastuk ki a saját történetünket, egymás nézői és előadói voltunk egyszerre. Egy-az-egyben. Bár esetlegesnek tűnhet, mégis volt benne tetőponttal ellátott dramaturgiai ív. Éreztem, hogy történt valami, akárcsak egy jó darabban.
A Trafó 2015-2016-os évadnyitóján jelen volt még Angelus Iván, Besnyő Dániel, Fülöp László, Hadi Juli és Arany Virág, Kelemen Kristóf, a Proton Színház, a TÁP Színház, és a Vasárnapi Gyerekek, akikkel szintén találkozhatunk az új évadban, de több különleges művészre és alkotásra is számíthatunk még.Izgalmas évnek ígérkezik.
Trafó Kortárs Művészetek Háza: http://www.trafo.hu/hu-HU