„Bocs, hogy menet közben hangolok, de csak a cowboyok játszanak mindig tisztán.” – mondta mosolyogva Hendrix valamikor reggel 9 óra tájban a woodstocki fesztivál zárókoncertjén 1969-ben.
A zseniális zenész ekkor már utánozhatatlan gitárjátékáról – és persze zabolátlanságáról, drogfogyasztásáról és törvénysértéseiről is – ismert sztár volt, de nem sokkal a fesztivál előtt új tagokat hívott a bandájába, a korábbi Jimi Hendrix Experience zenéin túllépve más stílusokat kezdett próbálgatni. A tagok a woodstocki fellépésen már teljesen átszellemülve zenéltek együtt. A koncertfilm részletes és természetes, abszolút közvetíti az esemény hangulatát, épp csak egy 3D szemüveg hiányzik; amit pedig a zenészek csinálnak, az egyszerűen ösztönös és pszichedelikus. Hendrix, aki gyakran maga is teljes révületben zenél, de végig figyel és egyben tartja a banda hangzását, időnként mértékkel engedve a gitárja csábításának és beiktatva egyet-egyet a világklasszis szólóiból. Bár a menedzsereket később nem győzte meg ez az improvizatív hangzásvilág, ami leginkább a zenészek zsigereiből jött, és Hendrix woodstocki szólóit a még nem teljesen összeszokott tagok néha nem is tudták végig lekövetni, mégis a kilencórás csúszás után a reggeli időpont ellenére is odabilincselődött az épp hazainduló közönség az extázisban játszó banda színpada elé. A zárószámok között előadott amerikai himnusz pedig, melybe Hendrix a háború hangjait idéző elemeket vegyített, azonnal emblematikussá vált.
Persze Woodstock azóta önmagában is fogalommá lett. Mindenki kikerülhetetlenül látott már visszaemlékezéseket, hallhatott felvételről koncertrészleteket és remek számokat, de a szélesvászonnak köszönhetően most tényleg ott ülhetünk a világ valaha volt legnagyobb rockfesztiváljának közepén egy plüssfotelben, ahogy a zenész mondta: „a szeretet, a megértés és a zene helyén”, a mozi szecessziós tükreiből pedig megduplázódva látszik az amúgy sem kis nézőszámú fesztivál átszellemült közönsége. Aki az Uránia koncertfilmjét nézi, tényleg úgy érezheti magát, mint aki rálelt a világ első időgépére, mikor Hendrix cigányzenekarának tagjai ott sztoriznak vele szemben ülve. Arról, hogyan állt össze a banda, kit hívott fel Jimi személyesen, hogyan kuksoltak egy világítás nélküli lakóautóban, a rajongók elől bezárkózva, hogyan robbant le a helikopter, ami átemelte volna őket a tömegen a koncertre menet, mekkora volt a tömeg, és a sár az eső után, vagy hogy végül mennyire nem számított a kilenc óra csúszás, amíg végre színpadra kerültek a fesztivál végén.
Annak, aki eddig csak hallott róla, mit is jelentett akkoriban a hippi életstílus, Vietnám, az amerikai himnusz, a boldog bódulat, és a Hendrix-féle közös jammelés, ez a film kimondottan ajánlott. Mert mire a Gypsy Sun And Rainbows első közös koncertje véget ér és megköszönik, hogy nyitott szívvel és fülekkel hallgattuk, óhatatlanul is ráérzünk Woodstock ízére.
Braczkó Dóra
Jimi Hendrix Live at Woodstock 1969 – HD koncertfilm vetítés
Az Uránia Nemzeti Filmszínház tavaszi koncertfilmsorozat következő része:
Queen Rock Montreal – Queen Live in Montreal, 1981 – HD koncertfilm vetítés
2015. május 29. 19:00 – 21:00