Ivancsik Éva: Életnapló – I. Világra jöttem

Elkezdem neked mesélni életem történetét. Az élet többször lenullázott, ledöntött a lábamról, porig égetett. Ma mégis itt vagyok, mert mindig talpra tudtam állni. Sosem voltam egyedül. Mindig megtalált az az ember, aki tudott nekem segíteni. Én mindig elfogadtam és ma is elfogadom a segítségeket. Ha nem ezt tettem volna, akkor már nem élnék.

Illusztráció - Forrás: Fortepan

Illusztráció – Forrás: Fortepan

Életem már a kezdet kezdetén sem volt sima ügy. Nem egyszerűen megszülettem. Nem, még azt is megcifráztam. Apámat, amikor kérdeztem, hogy mikor születtem, mindig azt válaszolta: ebéd helyett engem adott anyám neki. Még nem várták az érkezésemet. 2 hét volt még hátra. Apám akkoriban egy kis vasútállomás főnöke volt a Hortobágyon. Kietlen hely volt, sehol egy lélek, csak a mi házunk állt ott. Ide is azért kerültünk, mert apám otthagyta a nagypolgári házat ahol nevelkedett, hogy majd saját maga megteremti az életfeltételeit és az lesz, ami akar lenni. Már akkor is volt erre példa. Ez sem mai ”találmány”. Ennek még lesz jelentősége a későbbiekben.

Én megindultam kifelé 2 héttel korábban, a puszta közepén. Jöttem és nem volt idő kórházba menni. A bábaasszony jött sietve. Kiderült, hogy a köldökzsinór a nyakamra volt tekeredve. A szerencse velem született, mert a bábaasszony gyakorlott mozdulattal kirántott és letekerte a nyakamról a köldökzsinórt. Levegőhöz jutottam. Ő volt életem első segítsége. Az égieknek fontos volt, hogy megszülessek, ezért küldte nekem ezt az kedves, ügyes bábaasszonyt.

Gondolhatod, amikor a család meglátott. Lila volt a fejem, körülbelül úgy néztem ki, mint egy rosszul sikerült béka. Ráadásul lány béka.

Szegény anyám és apám nagy csalódása voltam az első pillantásra.

Szerencsére ez a későbbiekben megváltozott.

www.ivancsikeva.tumblr.com