Nagyon fontos és okos dolog, ha egy szálloda nemcsak azzal foglalkozik, ami a szó szoros értelmében a dolga, azaz a vendégek elszállásolásával és ellátásával, hanem törődik a szellemiekkel is, foglalkozik az emberek nemes szórakoztatásával, méghozzá felsőfokon, kilépve a konvenciók szorításából, könnyeden, mégis exkluzívan, komoly kulturális élményt kínálva a betérőknek. Erre vállalkozott a Sofitel Budapest Chain Bridge Hotel, amikor úgy döntött, hogy világhírű kortárs képzőművészeket, írókat, költőket alkotás közben megörökítő fotókból rendez kiállítást a szálloda előcsarnokában, s ezzel a hagyományos vendéglátást összeköti a magas szintű kultúra világával. A május 5-én nyílt Sofitel „Revealed” 30 nagyméretű, elegáns keretbe foglalt fotót bemutató tárlat vándorkiállítás is, amely 2014 júniusában indult világhódító útjára, és a világvárosok Sofitel szállodáit járja végig. Volt már Washingtonban, Chicagóban, Montrealban, s Budapest után ellátogat majd Londonba, Amszterdamba, Párizsba és Münchenbe is.
A Sofitel „Revealed” nagyon egyedi kiállítás, fotókompiláció, amely nagy művészek életébe enged bepillantást, nem egyszer az intim szféráikba, magánéletük egy-egy pillanatát felvillantva vagy alkotás közben ábrázolva őket – mondta megnyitóbeszédében Philippe Godard, a Sofitel igazgatója. Fontos, hogy a Sofitel támogassa a művészeteket, főleg a modern, kortárs áramlatokat. Minden évben szervezünk kiállításokat, amelyeket azután a világban utaztatunk – hangsúlyozta az igazgató. A fotók eredetileg főként a Paris Match című magazin számára készültek, s ebből az értékes anyagból válogatott Olivier Widmaier Picasso, a zseniális művész egyik unokája, a kiállítás kurátora, aki így vallott erről a munkájáról: „ezzel a fotóválogatással magam is elmerültem ezek között a képek között, és újra felfedeztem azokat a hihetetlen pillanatokat, amelyek a nagyapámat és más nagyszerű művészeket idéznek meg”. A közeli családi szálak miatt nem csoda, ha Picassóról látható a legtöbb fotó, amelyek hol a műtermében, hol a tengerparton leendő feleségével sétálva, hol a cannes-i filmfesztivál ünnepi pillanataiban ábrázolják, hol éttermi asztalnál egy lepényhal csontvázát szopogatva – ami azután egyik szobrának anyagába is bekerül -, hol pedig modellje társaságában, amelyeken keresztül közelebb kerülünk korunk egyik legünnepeltebb festőzsenijének belső világához, s felfedezhetjük a siker csillogása mögött rejtőzködő hétköznapi embert is.
robert-capa-emlekerem-es-belyeg-bemutatasa-magyar-nemzeti-muzeum-2013-oktober-16-foto-kaunitz-miklos
Valóban ritka felvételekről van szó, olyanokról, amelyek még az avatott műértőknek is tudnak bizonyára újat mondani. Lenyűgöző látni, ahogy az öreg Matisse, a fauvizmus atyja, halála előtt néhány hónappal, már ágyhoz kötve, de még gyengeségében is egy hosszú rúdra erősített rajzszerszámmal zsonglőrködik félig fekve, hogy hálószobájának falát vallásos jelenetekkel népesítse be, előtte a takarójára helyezett állványon könyvek,ceruzák, tégelyek, újságok tanúskodnak szellemi frissességéről. Árulkodó a Salvador Dalliról készült két fotó is. Az egyik egy állatkertben ábrázolja, amint talicskán ülve festi az ügyeletes rinocéroszt, amely a barlangjára akasztott Vermeer képet csodálja. Sugárzik róla a humor és a világmegvető különcség. A másik képen tengerparti sziklák között bohókás szemüveget viselő szőke modelljével, Frédérikával pózol egy általa szervezett előadás közben. Marc Chagall éppen a párizsi Opera számára rendelt freskóját festi egy széken ülve, a mester és a mű szinte egybeolvad, az alkotó szabályosan benne él a képben, s forog körülötte az egész általa kitalált szürrealista világ, távoli tornyaival, embereivel, madaraival és szálldosó nőalakjaival. Jean Cocteau egy középkori kápolna, a Villefranche-sur-Mer-i Saint Pierre-kápolna általa készített freskójára néz, mintha Szent Péterrel, a halászok védőszentjével beszélgetne. Az Azúr-part különös atmoszférája inspirálta a sokoldalú alkotót, hogy költői gondolatait ezúttal freskósorozatba öntse, így állítva emléket a szentnek, felvillantva életének főbb állomásait. René Magritte-ot, a különc és fura belga szürrealistát akkor kapták lencsevégre, amikor már reggel 8 órakor teljes harci díszben, azaz sötét öltönybe beöltözve ül a festőállványa előtt, amely műterme nem lévén, a nappalijában foglalt helyet, és a legnagyobb hivatalnoki komolysággal alkot. Elvégre mindenki másképp csinálja. Egy másik képen ugyanő jellegzetes fekete kalapjában és öltönyében, egyetlen modellje, felesége és múzsája arcmása előtt áll profilban, s egy kristálycsillár szerű tartóban lévő gyertyával megvilágítja az arcképet. Raoul Duffy, az öröm festője, páratlan színhatások költője, a csodálatos rajzkészségű virtuóz öregkori fotója megható és lenyűgöző, amint már a reumától bénult ujjai közé odaköveteli az ecsetet, hogy legalább megérintse, ha már dolgozni nem is tud vele. A soha el nem múló szenvedély, az alkotás iránti örök szerelem feledhetetlen pillanata. Kees Van Dongen holland fauvista műhelyébe is bepillanthatunk, amint nem másról, mint Brigitte Bardot-ról készít éppen portrét, még mielőtt híressé lett volna. Öt évvel később már BB a sztár, s ismertségben jóval túlszárnyalta megörökítőjét. Láthatók még érdekes felvételek Joan Miróról, Pierre Soulages-ról, Fernando Boteróról, Keith Haringról, Francis Baconról, David Hockneyről, Balthausról, egészen jelenünk alkotóiig, mint Liu Bolin, aki már tablet segítségével készíti installációit, vagy Robert Combas és Jeff Koons.
A műélvezethez a Sofitel süppedő, puha eleganciája, csillogó és kifinomult luxusa is hozzájárult: a pincérek stílusosan Picasso tengerész pólójában szolgálták fel a trendi falatkákat, amelyeket természetesen a francia konyha legdivatosabb receptúrái szerint állítottak össze, s mind szín-, mind ízvilágukban valóságos képzőművészeti alkotásoknak is beillettek volna. Picasso képe nyomán készült az egyik hostesslány arcfestése, aki szüntelenül invitálta a vendégeket közös szelfizős fotózásra, miközben Picasso szalmakalapjába a megjelentek névjegykártyáit gyűjtötték, amelyekből az est végén értékes nyereményeket sorsoltak ki, ezzel is maradásra bírva a meghívottakat. A színes jégkockákkal ékesített hűsítő koktél mi tagadás jól jött a hirtelen beköszöntött kora nyári kánikula okozta forróság enyhítésére. A kiszolgálók serényen kínálták a változatos finom falatkákat szofisztikált kanalakban, koktélpoharakban, tálkákban vagy pálcikákon, Danny Blue, a mentalista-illuzionista pedig egyedi számaival tematikusan kapcsolódva a rendezvény szellemiségéhez üde színfoltot jelentett az elmélyült műélvezet és koktélozás közben. Egyszóval sikerült igazi nagyvilági bulit csapni, ahol a szervezőknek a legapróbb részletekig mindenre kiterjedt a figyelmük, s végül a nyeremények is gazdára találtak. A Sofitel ez alkalommal is megmutatta, hogy lehet laza eleganciával, de azért megfelelő komolysággal szórakoztatni, a kultúrát intelligensen összekötni az igényes és ötletes vendéglátással, ahol a kreativitásé a fő szerep.
A május 5-én a Sofitelben nyílt kiállítást mindenki megtekintheti (nemcsak a szállóvendégek) egészen június végéig. Igazi különlegesség mindazoknak, akik nemcsak a művészeteket szeretik, hanem az alkotó művészeket is, s kicsit szeretnének bepillantani, bekíváncsiskodni szentélyeikbe. Itt a kivételes alkalom, nem szabad elmulasztani a Sofitel „Revealed” című kiállítását.
Varga Bótos Anna
Fotók: Kaunitz Miklós